Van nálunk egy párt, amely létezését, a köztudatba, majd a közéletbe történő berobbanását egy olimpiaellenes népszavazásnak köszönhette nyolc évvel ezelőtt, 2017-ben. Akkor 260 ezer aláírást gyűjtöttek össze – nem csekély mértékben más ellenzéki pártok aktív segítségével –, hogy megakadályozzák egy kis ország, de egy elismert sportnemzet nagy álmát, hogy a világ leghatalmasabb, legnagyobb figyelemmel kísért eseményének rendezési jogáért harcba szálljon.
A puccskísérlet sikerült. A felhergelt budapestieket sikerült elbizonytalanítani, a társadalmat megosztani ebben a kérdésben, az ország csődjével riogatni, aminek nyomán a Magyar Olimpiai Bizottság elállt a tervtől. A mesterségesen gerjesztett „álomgyilkosságban” nem is lett volna értelme a dolgot mégis erőltetni, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) olyan pályázatot nem is támogatna, amely akarat nem találkozik a pályázó ország társadalmának nagy többségével.
A Momentum ennek farvizén evezett be előbb az Európai Parlamentbe 2019-ben, majd az önkormányzatokban is jelentős számú mandátumot szerzett, a hazai közélet meghatározó szereplőjévé vált. Mi több, a 2022-es parlamenti választáson elbukott ellenzéki összefogás reményt nyújtott a fiatal pártalakulatnak, hogy az ellenzék vezető erejévé váljon. Ez az időszak a Demokratikus Koalíció és a Momentum dominanciaharcáról szólt, amelyben okkal és joggal gondolhatta mindenki, hogy nem a levitézlett és bukott Gyurcsány-párt kerül ki győztesen.
Nem így történt. Sőt a Momentumot azóta a Tisza Párt is lesöpörte a politikai térképről, választói többsége elillant, mint a tavaszi szellő, a megindult mélyrepülést és zuhanást három elnökcsere sem tudta megállítani. Ezek után, tavaly ősszel rukkolt ki a mentőcsomaggal Tompos Márton prezident, legyen újabb népszavazás, a NOlimpia 2.0. Novemberben a Nemzeti Választási Bizottság elutasította a párt olimpiarendezéssel kapcsolatos országos népszavazási kezdeményezését, amely arra irányult, hogy lakossági megerősítés nélkül a pályázatot még beadni se lehessen.
Na már most, tudni kell, hogy Nemzetközi Olimpiai Bizottság az elmúlt években jelentősen átalakította az olimpiarendezéssel kapcsolatos politikáját. Éppen azért, hogy ne csupán világhatalmak nagyvárosainak legyen esélyük elnyerni az ötkarikás játékok rendezés jogát. A szervezet ezért eltörölte a bonyolult és költséges pályázatokat, ma már céldátum nélkül is lehet kandidálni, s egy kettő-négy éves folyamat keretében a NOB és a jelentkező házigazda közösen vizsgálja meg a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe véve azt, hogy megvalósítható-e a rendezés. A pályázaton történő részvétel tehát nem minősül jelentkezésnek, s a pályázat semmilyen kötelezettséggel nem jár. Innen lehet a második fordulóba bejutni, amelynek során célzott tárgyalások kezdődnek tízéves távlatban.
A Momentum érvelése tehát a magyar kormány „álmodozásairól” s a „letolt gatyában álló” magyar gazdaságról, nem csupán hamis, hanem aljas is, hiszen az olimpiai rendezés legkorábban 2036-ban valósulhat meg, ha az említett utat eredményesen járjuk végig mint pályázó. A Kúria szerencsére a napokban le is söpörte „a merjünk kicsik lenni” gondolatot ismét megfogalmazó, immáron törpepárt abszurd akcióját, s elutasította a Momentum fellebbezését a NOlimpia 2.0 ügyében.
„Nem szeretnénk, ha idejekorán elgáncsolnák az újabb magyar olimpiarendezés ötletét, folyamatát” – írta az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványában a MOB, valamint három olimpiai bajnok, Nagy Tímea, Kovács Kokó István, Vaskuti István és Kemény Dénes, háromszoros olimpiai bajnok vízilabda szövetségi kapitány.
A Momentumot ez az ötlet hozta a világra, ugyanez teheti végképp a sírba. Letolt gatyában.
A szerző újságíró