Vannak az életnek furcsaságai. Itt van például az az érdekes nevű Ruszin-Szendi Romulusz, aki a hadtudományok doktora, a valaha volt legfiatalabb vezérkari főnök. A neve Róma legendás alapítója nevéből, a Romulusból származik. Megjárta Afganisztánt, Irakot, sőt, már a Tisza Párt kongresszusát is. Neve is, felkészültsége is arra predesztinálná, hogy legyen egyenes a testtartása. Lehetőség szerint ne váljon árulóvá. A bizalommal való visszaélés az egyik legrosszabb emberi tulajdonság, amelyet el lehet képzelni. Magyar Péter a kongresszuson évértékelő beszédében jelentette be, hogy Ruszin-Szendi Romulusz lett a Tisza Párt honvédelmi szakértője.
Aki korábban a Magyar Honvédség vezérkari főnöke volt, s akinek felfelé ívelő pályafutása Magyar Péter politikai ellenfeleinek kebelén, az ő támogatásukkal mehetett végbe. Kongresszusi beszédében azt mondta: „A magyar egyenruhásoknak, de minden magyar embernek van egy alapelve, hogy senkit nem hagyunk hátra. A mai kormányzat, az adminisztráció sajnos úgy tűnik, hogy elfelejtette ezt az alapelvet, és ezt a katonák, az egyenruhások a saját bőrükön érzik mindennap.” Egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy a magyar kormány elárulta a katonákat, az egyenruhásokat.
Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium korábbi parlamenti államtitkára, Ruszin-Szendi Romulusz egykori politikai főnöke, tehát jó ismerője Facebook-bejegyzésében azt írta: „Én azt hittem, hogy minden körülmények között te egy honvédtábornok vagy. Tévedtem. Csalódtam. Egy nyavalyás hazaáruló mellé álltál, Tábornok úr. Ne keress többé!”
Ritkán beszélnek egymással ilyen sarkosan olyan emberek, akik nem is olyan régen még közösen egy fontos nemzeti ügyet szolgáltak. Az igazság az, hogy nem tudok vitatkozni Németh Szilárddal, mert egy magas beosztású, a kormány bizalmát bíró ember nem tehet ilyet. Hacsak nem derült ki időközben, hogy korai volt a bizalom, amiért Ruszin-Szendi Romuluszt le is kellett váltani magas beosztásából.
A volt katonai vezető lépését más korábbi katonai vezetők is helytelennek minősítették.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter az M1-en azt mondta: „A Magyar Honvédség vezérkar főnökei azok a nagy tekintélyű tábornokok, akik az elmúlt 35 évben a Magyar Honvédséget különböző politikai beállítottságú kormányok alatt irányították, ők egymás felé és az egész honvédség felé etalonnak számítanak. Ők azt mondják, hogy ők nem avatkoznak be pártpolitikába. Amit helyesen tesznek, mert az ő véleményük alkalmas arra, hogy megossza a honvédség belső egyensúlyát. És ez helytelen. Ők azért nyilvánultak meg, jól tették, hogy megnyilvánultak, mert annak voltunk a szemtanúi, hogy egy korábban leszerepelt szereplő elkezd belebeszélni – egyébként teljes szereptévesztésben – a Magyar Honvédség ügyeibe.”
Magyar Péter nem hazudtolta meg önmagát. Azt merte mondani, hogy egy aláírás nélküli levelet is felhasználtak a lejáratására. Tudjuk jól, Magyarnak minden az arcára fér. Még az sem zavarja, hogy a kijelentését öt perc múlva meg fogják cáfolni. Most is ez történt. Szalay-Bobrovniczky kijelentette: „Fodor tábornok úr elmondta, hogy ő minden tábornokkal beszélt, és az ő egységes véleményüket képviseli ez a dolog, teljesen egyértelmű, hogy a tábornok urak ezt a véleményt adták.” Mit számít ilyen helyzetben az aláírás, ha a tábornokok saját szavukkal erősítették meg véleményüket?
Kiderült az az elképesztő történet is, hogy Ruszin-Szendi saját kérésére kint járt Ukrajnában, hogy elmondja az ukrán katonáknak, hogy mi mennyire velük vagyunk, s támogatjuk őket. Aztán találkozott és tárgyalt az odesszai és harkivi polgármesterrel. Mint kicsoda? Milyen mandátummal? Ő egy katona. Neki katonai feladatai lehetnek. Aztán elment az Európai Unió meg a NATO vezérkari főnökeihez, és mondja nekik, gyerekek, hát, nálunk van az erő. Hogyan támogassuk Ukrajnát?
Az embernek megáll az esze. Egy magas beosztású katonai vezető kezében olyan eszközök vannak, ami – akár megfelelési vágyból vagy bratyizós, haveri dumából fakadóan – kész helyzeteket tud teremteni a politika számára. Ezáltal a magyar kormány kimondott szándékaival ellentétes módon lép fel. Noha tudjuk, a magyar kormány politikája mai napig is az, hogy fegyvert, katonát, lőszert nem szállítunk ebbe a konfliktusba.
Mindezzel együtt különösen jogos Németh Szilárd megállapítása: „Egy nyavalyás hazaáruló mellé álltál, Tábornok úr.”
A szerző újságíró