Hogy, hogy nem, de több nyugati titkosszolgálat jelentése is „véletlenül” kiszivárgott. Azért azt tudjuk, hogy ilyen véletlenek nem vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő. Így hát nyugodtan mondhatjuk, hogy a véletlenszerűséget kizárhatjuk.
Ha pedig nem véletlenül kerültek nyilvánosságra a titkosszolgálati jelentések, akkor mi volt a „kibocsátók” célja, hogy a sikítófrászt ráhozzák az európai lakosságra?
A „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott dokumentumok nem kevesebbet állítottak, mint hogy például Oroszország heteken belül megtámadhatja Németországot. Már tavaly. Az óévet már magunk mögött tudjuk, de az oroszok még csak meg sem közelítették a német határt, egyetlen várost sem bombáztak porig, szóval semmit sem tettek annak érdekében, hogy Németországnak fegyveres konfliktusra kelljen készülődni.
És akkor jött Dánia, amely tizenkilencre lapot húzott, és bejelentette: az orosz erők hat hónapon belül képesek lesznek megtámadni egy szomszédos, semleges országot, és két éven belül akár egy kisebb NATO-tagállamra, például a balti államokra is veszélyt jelentenek egy helyi háború formájában.
Na, nézzük csak meg közelebbről ezt a zagyvalékot. Mitől lennének a balti államok semlegesek, amikor 2004-óta a NATO tagjai. Már Finnország sem az, miután 2023-ban csatlakozott a nyugati katonai rendszerhez.
Ha ez még nem lenne elég, akkor a fenti dokumentum készítőinek figyelmébe ajánljuk a NATO sokat emlegetett alapító okiratát, annak is az 5. cikkelyét, amely a kollektív védelemről szól. Vagyis ha egy NATO-országot támadás ér, akkor a többi tagállam köteles a segítségére sietni. Ez a harmadik világháború kitörését jelentené.
Tehát az orosz hadsereg nem masírozhat be a nagyjából hétezer főt számláló haderővel rendelkező Észtországba, mert garantáltan az Egyesült Államok fegyveres erőivel találja magát szemben.
Az sem világos, hogy milyen logika alapján gondolják azt a dán titkosszolgák, hogy Oroszország képes lenne egy ilyen támadásra. Tudjuk, hogy a Kremlnek több mint egymillió fős hadserege van, hatezer nukleáris robbanófejjel rendelkezik, az orosz haderő teljes arzenálját talán nem itt kéne felsorolni. Viszont éppen a nyugati NATO-tagállamok, hasonló kiszivárogtatás alapján, gondolták már többször is, hogy Oroszország a gazdasági csőd szélén áll, többek között ezzel indokolták Ukrajna további katonai segélyezését.
Úgy látszik, hogy az senkit nem zavar, hogy az orosz gazdaság éves szinten több mint három százalékkal növekszik. Így azért ritkán szokott egy ország csődbe menni. Egyébként is, a dánoknak és a németeknek miért kellene félniük egy csődközelben lévő országtól?
Arról már nem is beszélve, hogy ugyanazok, akik most egy esetleges orosz támadástól félnek, nemegyszer már azzal gyarapították a globális tudást, hogy Vlagyimir Putyin beteg, nem képes megjelenni nyilvános rendezvényeken, nem ura a helyzetnek. Ha az orosz elnök mindezt nem tudja megtenni, akkor hogyan lenne képes egy újabb háborút kezdeni?
Most akkor mégis mi végre kerültek nyilvánosságra a titkosszolgálati jelentések? Egyben a cikk elején feltett kérdésre is válaszolunk. Nagyon valószínű, hogy az átpolitizált szolgálatoknak valamilyen indokot kellett találniuk arra, hogy hazájuk miért támogatja nyakló nélkül Ukrajnát. A nyugati társadalmak ma már egyre nehezebben viselik el, hogy kormányaik az ő zsebükből finanszírozzák az ukrajnai háborút.
A kérdés az, hogy a megváltozott geopolitikai helyzetben a politikai szemfényvesztés meddig lehet hatékony?
A szerző főmunkatárs