Mostanában nincs nap, hogy ne az amerikai pénzek magyar civil szervezetekhez és a médiához érkezése legyen a téma a politikában. Ezen belül is a Transparency szerepe külön érdekes, aki Magyarországot rendszeresen korrupcióval vádolja. Nemcsak az derült ki a napokban, hogy sok pénzt kap ezért Amerikából, hanem az is, hogy a jelentése fabatkát sem ér. Leginkább azért, mert nem korrupciót mér, hanem annak az érzetét. Úgy készül a jelentése, hogy megkérdezi a cég a haverokat, milyennek érzik a magyarországi korrupciót. Ha ezek a fiúk rosszabbnak érzik, mint máskor, akkor lerontja az indexet. Ezért lehetett a legutóbbi jelentés alapján Magyarország zsinórban sokadszor az Európai Unió legkorruptabb tagállama.
Ez a látszólag lesújtó megállapítás valójában inkább elképesztő röhejes. Részint azért, mert ugye semmiféle reális alapja nincs, de arra jó, hogy hangulatot keltsen Magyarország ellen, hogy még jobban hergelje az Orbán Viktorral egyet nem értő föderalista brüsszeli politikusokat a szuverenisták ellen. Hogy még jobban keményítsenek a migráció, az LMBTQ-támogatás, a háborúpártiság mellett.
A Csintalan Sándorral készül 2023-as októberi adását idézte kedden a Klikk TV, amelyet Lukácsi Katalin a KDNP-ből a baloldalra átlépett politikus készített, aki négy éve meztelenre vetkőzve tiltakozott a holokauszt ismételt közeledte ellen. Ebből ugyan egy szó sem volt igaz, a kommunikációs balhé kedvéért azonban Lukácsinak kapóra jött a magamutogatás.
A Csintalan-interjú friss alcímeként a Transparency pofátlanul odaírta, egy pontot rontott Magyarország a Transparency International korrupcióérzékelési listáján, így maradt az Európai Unió legkorruptabb tagállama. Mégse történik semmi. Csintalan keserűen kijelentette: „Az a nép baja!”
Magyarán, a nép szerinte annyira együgyű, hogy nem veszi észre, hogy a korrupció miatt már régen le kellett volna váltani az Orbán-kormányt. Sőt, Csintalan azt is kijelentette: „Kapja be a nép.”
Ez olyan durva, hogy az ember nem talál szavakat. Persze, megértem Csintalant, mert a magyarok elfordultak a baloldaltól, különösen az MSZP-től. Könnyen lehet, hogy 2022 volt az utolsó választási év, amikor beszavazták őket a parlamentben. Bár a mi Sándorunk jól tudja, hogy a népet nem lehet leváltani, mégis megenged magának olyan dehonesztáló kifejezést, amely a gyűlöletét fejezi ki a szavazókkal kapcsolatban.
Azt nem mondja, hogy mi voltunk a baloldalon olyan gyengék, alkalmatlanok, hogy nem tudtuk őket feltüzelni a politikánk mellett, mert a baloldal bénázásában ő is nyakig benne van. Azóta pedig különösen, amióta ismét az MSZP-ben vert tanyát, hogy majd ötleteivel kihúzza a kátyúból a szocik szekerét. Látjuk, milyen jól sikerült.
Egyébiránt örömmel látom, hogy már ő is lemondóan nyilatkozik saját pártjáról. Arra a kérdésre ugyanis, mikor fog legközelebb nyakkendőt kötni, Csintalan úgy válaszol, „hát, olyan már nem lesz az én életemben”. Még hozzáteszi: „Ha az MSZP győz, nagyon boldog leszek. És valószínűleg nagy ünnepség lesz. Egy nyakkendőkötés, meg valami külvilági dolog, aminek közéleti, politikai összetevői kellenek, hogy legyenek.” Magyarán, a szocik győzelme – beleértve az egész baloldalt – önerőből Csintalannak is elképzelhetetlen, mert ahhoz külvilági dolgok, politikai összetevők kellenek. Magyarán, hogy valakik kívülről megbuktassák az Orbán-kormányt.
Talán nem véletlen, hogy a szoci nagymester Magyar Hang-logós pólóban feszített a videóban. A cég ugyanis a hírek szerint azon médiumok között szerepel, amely rajta van a Trump által nyilvánosságra hozott listán az Amerikából komoly dollárösszegekben részesülő sajtóorgánumok között.
Ezzel is azt támasztja alá, hogy Csintalan és elvtársai még véletlenül sem a néppel akarnak kiegyezni, hogy szavazzanak rájuk a választásokon, hanem a nyugati cimbiket biztatják Orbán eltüntetésére.
Emlékszünk, Charles Gati már 2012-ben polgárháborúval fenyegetett minket, pedig akkor még a migrációról szó sem volt. Akik erre vevők is voltak egész addig, amíg a demokratákat el nem söpörte a Trump-tornádó.
Nem baj, ha 2026-ban is azt mondja Csintalan, hogy kapja be a nép! Az egykor Horn Gyula győzelmét ünneplő Hősök téri bukfencbajnokra úgyse figyel már a kutya sem.
A szerző újságíró