Alaposan meglepte a kormány Karácsony Gergelyt és a fővárosi liberálisokat, amikor úgy döntött, hogy ha tényleg annyira ragaszkodnak a Rákosrendező területéhez kapcsolódó elővásárlási joghoz, akkor nem vitatkozik tovább, legyen nekik! El is ámult a sok ellenzéki, azóta is összevissza beszél Karácsony Gergely, Vitézy Dávid és valamennyi jogállamiságért aggódó; szinte minden megszólalást azzal kezdenek, hogy „jó, de” ez csak egy újabb csapda.
Teljesen világos! Ha a kormány vitatja az elővásárlási jogot, akkor a jogállamiságért kell kiáltani, ha pedig elismeri, akkor csapdát állít. Bolsevik trükk, de már meg sem lep.
A csapda egyébként valóban ott van, egészen pontosan az, hogy most már valamit dolgozni kell, nem elég a kommunikáció, nem elég a közhelyek pufogtatása, a siránkozás, amelyben verhetetlen Karácsony és a baloldali ellenzék. Mert érdemes áttekinteni, mit is tettek a terület hasznosítása érdekében a rendszerváltozás óta. A több mint három évtized során egyetlen tanulmány készült Rákosrendező hasznosítása érdekében, amelyt 2019-ben fogadott el a Fővárosi Önkormányzat. Azaz minden, ami történt a terület fejlesztése érdekében, az a kormánypártokhoz kapcsolódik, hiszen a most sutba dobott tervek mellett Tarlós István idejében készült egy tanulmány, Tarlós István idejében fogadták el a hasznosítási elképzelést. Harmincöt év alatt csupán abban a kilencben történt valami, amikor nem balliberális városvezetése volt Budapestnek, maguk csak ágáltak vagy ültek a babérjaikon, még a szeméthegyek növekedését sem vették észre, legalábbis hallhatatlan, láthatatlan módon küzdöttek a szégyenfolt eltűntetése érdekében.
A semmittevőknek, az élősködőknek valóban komoly csapda, ha dolgozni kell, és nem elég tiltakozni mások tervei ellen. Pedig erre épül a Karácsony által előszeretettel emlegetett Budapest-modell, amelyet maga is elismert azon a konferencián, amelyet az elővásárlási jog elismerésének másnapján szerveztek. A főpolgármester egész pontosan úgy fogalmazott, hogy eddig valami ellen kellett dolgozniuk, most pedig valamiért. Komoly kihívás mindez, ha arra gondolunk, hogy a Karácsony-éra lassan hat éve alatt semmi nem épült, amely a nevéhez köthető, kizárólag olyan fejlesztés valósult meg, amelyet már Tarlós István idején el- és megterveztek, továbbá elkülönítették rá a megvalósításhoz szükséges forrásokat. Most abba ne is menjünk bele, hogy még az is botrányosan és torzón valósult meg, ahogy a Lánchíd felújításának esetében láthattuk.
Nem csoda, ha a lehetőséget érezve ragyog Karácsony, az már más kérdés, hogy a saját maguk által ásott csapda erősen behatárolja a lehetőségeit. Érdemes most összegezni ugyanis, milyen fejlesztést valósíthat meg a főváros arcvesztés, hazugságban maradás nélkül: egy kompakt, zöldvárosrészt nyolc-tízezer lakással és harminc-negyvenhektáros városi közparkkal. Mindezt pedig a budapesti lakásárak átlagán lehet értékesíteni, ellenkező esetben ugyanis luxusingatlanokról beszélhetünk, amelyet eddig szitokszóként használt a főpolgármester. Próbatétel a javából, hiszen a szóba jöhető befektetők – nyilván a már jól ismert balliberális érdekcsoport közbenjárásával megdrágítva – legkevésbé sem az olcsó ingatlanokban lesznek érdekeltek. Ha a félelmek beigazolódnak, akkor ismét rájuk éghet az ingatlanpanama gyanúja, amely már eddig is több ízben felmerült.
A nagy lelkesedés könnyen visszájára fordulhat, hiszen nagyon gyorsan kiderült, hogy a „mestertervnek” nevezett eljárás első lépése is sántít, azaz a vételárként elképzelt összeg sem használható fel teljes mértékben erre a célra, mert Karácsony és támogatói azzal sem voltak tisztában, hogy ugyan a MOHU Budapest valóban fizetett a BKM-nek 39 milliárd forintot a hulladékgazdálkodásban való részvételért, de ebből 17 milliárd forintot a közös tulajdonú cég fejlesztésére lehet csak költeni, amelyet letéti számlán kell tartani, másra nem fordítható. Bagatell 8,5 milliárd hiányzik a tulajdonba jutáshoz, amely a máskor csőddel riogató Fővárosi Önkormányzat szerint könnyedén kigazdálkodható. Ne legyenek kétségeink, valahogy úgy, mint a négyes metró fejlesztésénél, amikor akkora adóssághegyet hordtak össze, hogy a kormány és Tarlós István főpolgármester nem győzött rendet tenni utánuk.
A szerző vezető szerkesztő