Kannibálok

Zaklatott világunkban sokaknak megnyugtató érzés, hogy a közösségi médiában időről időre felbukkannak olyan érdekesnek mondott hősök, mint mostanában ez a megtért indonéz kannibál. A sajtó persze ráugrik a témára, ki-ki tehetsége, műveltsége vagy éppen ezek ellentettje függvényében kürtöli szét az emberevő történetét. Az indonéz kannibál amúgy mára influenszerré képezte át magát, különleges lénye hívek ezreit ragasztotta hozzá minden bizonnyal érdekes bejegyzéseihez.

Lássuk azonban magát a történetet. A Sumanto nevű embert huszonkét évvel ezelőtt letartóztatták, mert purbalinggai lakásában megtalálták egy néni holttestét, akit néhány órával korábban temettek el. Sumanto kannibál ellopta a megboldogultat, mégpedig azért, hogy egyen belőle. Az emberevő nevéhez megfelelően fogyasztott zsákmányából. Akárcsak korábban, amikor is egy másik részén Indonéziának, Lampungban cukornádültetvényi munkásként két másik holttestet is eltulajdonított és megkóstolt.

Mivel hazája büntetőtörvénykönyvében az emberevés tétele nem szerepelt, Sumantót öt év börtönbüntetésre ítélték. Méghozzá a holttestek ellopásért. Az indonéz hatóságok sürgősen törvényt módosítottak, a kannibalizmus azóta külön törvénycikket kapott.

Sumanto az érdeklődő kérdésre válaszolva részletesen kifejtette, hogy a fekete mágia taszította őt kannibalizmusba. Úgy hitte, hogy az emberhús elfogyasztása megtöbbszörözi természetfeletti erejét. Ez nemigen sikerült neki, annyit azonban elért, hogy halottlopóként három év börtön után szabadlábra került. Méghozzá jó magaviseletének köszönhetően. A rácsok mögött nyilván nem volt módja sajátos étkezési szokásait gyakorolni.

Azt írják a különös esetre rácsodálkozó magyar értelmezők, hogy Sumantót helyi közössége eleinte nem kedvelte. Milyen meglepő. Szülővárosában kiközösítették. Húsz évvel ezelőtt egy rehabilitációs központban azonban megvilágosodott, és mint olvassuk, a közösségi médiában rátalált az igaz útra. Influenszerként olyan tartalmakat készít, amelyekben fitneszprogramokat, halak etetését és élő étkezési közvetítéseket mutat be. Ennél azonban talán fontosabb, hogy – mint a közösségi médiában követői megvallották – szinte hozzáragasztja őket az internethez a kannibál inspiráló üzeneteinek sora. Tartalmai nemcsak érdekesek, hanem hasznosak is, nyilatkozta egyikük.

Joggal ágaskodhat bennünk a kérdés, hogy vajon mi köze van az indonéz kannibálnak hozzánk. Igaz, nálunk jóval ritkább az emberevés, mint a világ más tájain, azonban bolondokból mifelénk sincsen hiány. A derék magyar influenszereknek nem kell halottakat lopni ahhoz, hogy egyre gyakrabban megbotránkoztassák közönségüket. A mifelénk is divatos tartalomkészítői mutatványok különös figurák seregét szabadították rá a nyilvánosságra. Nálunk leginkább azok jutnak nagy népszerűségre, akik tartalom nélküli tartalomkészítőként építik fel magukat. Vagy éppenséggel mások fazonírozzák meg jól őket.

Az influenszer jórészt arról ismerszik meg, hogy az égvilágon semmit nem közvetít, úgy is mondhatjuk, hogy a semmit mutatja be. Eszik, emészt, táncol, rúzsozza magát, énekel, pofákat vág a kamera előtt, jó sokan meg nézik mindezt a telefonjaikon. A nézőket követőknek hívják.

Újra felfuttatta magát például az ózdi hősnek titulált Majka nevű celeb. A modoros, közhelyszajkózó alak csinált egy kormányellenesnek szánt videóklipet, amit jókora balliberális média-hátszéllel lobogtatnak hívei. Milliók nézték meg a bugyuta műalkotást. Erre alkotója felettébb büszke. Lényegi különbség azonban közte és indonéz kollégája között nincsen. Talán csak annyi, hogy Majkának még csak embert sem kell ennie ahhoz, hogy a honfitársai jelentős részét megbotránkoztassa.

A szerző író