Digitális jövőnk – 7. rész

Szingularitás alatt ember és az általa létrehozott technológia egyesülését értjük. Úgy 60 ezer évvel ezelőtt képessé váltunk az elvont gondolkodásra. Attól kezdve már a biológiainál összehasonlíthatatlanul gyorsabb kulturális evolúció pályáján haladunk. Néhány évtizede pedig létrehoztuk a gépi intelligenciát, mely egy meredeken felfelé ívelő, exponenciális pályán fejlődik. Amikor pedig majd az MI is tudatossá válik, a kettő egybeolvad, kialakulnak a transzhumán lények.

Ray Kurzweil A szingularitás küszöbén című, 2005-ben írt művében ezt a világmindenség evolúciójának folyamatába helyezi el. A világegyetem evolúciójának első korszaka a fizika és a kémia volt (az információ, a rendezettség megjelent az atomi struktúrákban). A második korszak a biológiáé, az információ a DNS formáját öltötte. Ezután kialakult az agy, az információ megjelent az idegsejtekben. A negyedik korszakban létrejött a hardver és a szoftver.

Most az ötödiket éljük, az információtechnológia és az emberi intelligencia egybeolvadását, a szingularitás folyamatát, melytől kezdve minden robbanásszerűen meg fog változni. A hatodikban az egész univerzum átitatódik intelligens folyamatokkal. Kurzweil istene, objektív szelleme tehát az információ, az intelligencia. (Szétáramlása a Szentlélek kiáradására emlékeztet.) Szerinte az univerzum története nem más, mint az intelligencia kialakulásának és szétáramlásának története. Intelligencia alatt információt (mintázatokat) ért. És ha már azoknak a filozófiáknak, világnézeteknek a felsorolásánál tartunk, melyek kizárják az embert sorsa formálásának nagy léptékű folyamataiból, utaljunk még Teilhard de Chardinra is: ómegapontjában minden korábbi tudás, szellem és energia egyesül. Az ezt megelőző szakaszok: az anyag, az élet, a gondolat és a felsőbbrendű élet; és a folyamat célja a Teremtővel való egyesülés. Az univerzum evolúciója két szálon, az anyagin és a szellemin folyik, melyek végül egyesülnek; az embert alkotó anyag öntudatra ébred.

Az emberben óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon mit szólna mindehhez Spengler, aki szerint a történelemben nincs fejlődés, csak felívelő, majd lehanyatló kultúrkörök vannak. Korunkra kísértetiesen illik a jellemzés, hogy a technika még fejlődik, de a kultúra már nem. Vajon most az összes eddigi, a Homo sapiens által teremtett kultúra lehanyatlásának lennénk a tanúi? És az intelligenciarobbanás, a szingularitás, az emberi és a gépi intelligencia összeolvadása jelentené az új kultúrkör megjelenését?

Akár még ez is elképzelhető.

Kurzweil egy időutazással kísérli meg érzékeltetni és elfogadhatóvá tenni a szingularitást. Két baktérium beszélget Kr. e. kétmilliárdban. Az egyik azt kéri jövőlátó barátjától, hogy mesélje el, mit lát, milyen lesz a világ kétezer év múlva. A „futurista” baktérium szemei előtt megjelenik a jövő. Látja, amint a baktériumok társadalmakat alapítanak, ahol egy nagy csapat sejt alapvetően úgy működik, mint egy nagy, bonyolult, merőben felerősödött képességű organizmus. „Hát már Daptobacter társaink is behatoltak nagyobb baktériumokba, hogy létrehozzanak egy kettős közösséget” – mondja. „Elkerülhetetlen, hogy sejtjeink összetömörüljenek, és minden egyes sejt specializálja a működését. Most úgy áll a helyzet, hogy mindent magunknak kell megcsinálni: tápanyagot találni, megemészteni és kiválasztani a melléktermékeket… A modelljeim szerint körülbelül kétmilliárd éven belül egy nagy, tízbillió sejtből álló társadalom alkot majd egyetlen organizmust, amelyben több tízmilliárd specializált sejt tud egymással kommunikálni nagyon bonyolult minták alapján… Kifejlesztenek valami módszert a kommunikálásra, ami túlmegy a kémiai gradiensek cserélgetésén, amit mi ketten is végzünk… Ezek a szupersejt-társadalmak elég bonyolultak lesznek ahhoz, hogy megértsék a saját szervezetüket. Képesek lesznek továbbfejleszteni a saját felépítésüket, egyre jobbak lesznek, és egyre gyorsabbak. A saját képükre formálják a világot.” A futurista baktérium barátja kétségbeesetten közbeszól: „Álljunk csak meg egy pillanatra! Ezek szerint el fogjuk veszíteni alapvető baktérium mivoltunkat? – Na de valójában semmit sem veszítünk… Nagy előrelépés lesz. Ez a végzetünk. És egyébként is, mindig lesznek ilyen kis baktériumok, mint mi…”

Kétmilliárd évvel később pedig Ned Ludd elmélkedik a jövőről: „Ezek a jövőbeli intelligenciák rosszabbak lesznek, mint a szövőgépek, amik ellen 1812-ben harcoltam. Akkoriban csak amiatt kellett aggódnunk, hogy egy ember a géppel elvégzi tizenkettő másik munkáját. Most azonban arról beszélünk, hogy egy üveggolyó nagyságú gép az egész emberiséget túlszárnyalja.”

Beszélgetőtársa, Ray: „Csak az emberiség biológiai részét fogja túlszárnyalni. Egyébként is, az az üveggolyó még mindig ember, ha nem is biológiai.” Ned Ludd: „Ezek a szuperintelligenciák nem vesznek majd magukhoz ételt. Nem fognak levegőt lélegezni. Nem fognak közösülés útján szaporodni… Akkor mennyiben emberiek?”

Ray: „Össze fogunk olvadni a technológiánkkal. Már most, 2004-ben elkezdődött, még ha a legtöbb gépünk nincs is a testünkbe vagy az agyunkba építve. Gépeink ennek ellenére megnövelik az intelligenciánkat. A határok kitolása mindig is az emberi lét egyik velejárója volt.” Ned: „Nézd, ezekről a szuperintelligens nem biológiai lényekről azt állítani, hogy emberek, olyan, mint azt mondani, hogy alapvetően baktériumok vagyunk. Végül is belőlük fejlődtünk ki.”

Ray: „Igaz, hogy egy mai ember sejtek csoportosulása, és hogy az evolúció termékei vagyunk, valójában annak is az élvonalában járunk. De az intelligenciánk visszafejtéssel, modellezéssel, szimulálással, nagyobb kapacitású szubsztrátumokon való újraalkotásával, valamint módosításával és kiterjesztésével való kibővítése az evolúciónk következő állomása. A baktériumok sorsa az volt, hogy technológiateremtő fajjá alakultak. És a mi sorsunk az, hogy most a szingularitás hatalmas intelligenciájává fejlődjünk.”

A szerző közgazdász, társadalomkutató

(Cikksorozatunk alapja a szerző tanulmánya, mely a Kulturális identitás a glokalizáció korában című kötetben jelent meg. Szerk. Szécsi Gábor és Tóth I. János, Gondolat, 2024)