Gyerekszoba sincs

Aki eddig nem hallott volna arról, ki az a Simon Omaník, az mostantól, ha a derék tizenkilenc éves szlovák fiatalemberről sokat nem is, de az általa keltett botrányról szinte mindent megtudhat. Mi történt? A matematikai diákolimpiák ifjú sztárja felhasználva azt az ünnepséget, amelyen Peter Pellegrini államelnök harmincöt társával együtt őt is kitüntette szülőhazája jó hírének képviseletéért, látványosan visszautasította az államfő gratulációra felkínált kezét.

Lett is ebből hírportálokat bőven elárasztó fogalmazáscunami. Északi szomszédunknál is érvényesülni látszik az a, nálunk jól ismert, az élet minden területét átszövő kettészakadtság, amely jószerével lehetetlenné teszi a párbeszédet a világról így és a világról úgy gondolkodók között. Itt van ez a konzervatív-liberális szembenállás, és nem az előbbiek azok, akik, amint alkalom adódik rá, telesipákolják rosszkedvükkel a világot. Nyilván az sem véletlen, hogy éppen nálunk és Szlovákiában, a nemzeti szuverenitást védő két európai országban igyekeznek látványossá tenni amúgy szánalmas mutatványaikat. Mégis csak meg kell felelniük az őket nem csak eszmékkel, hanem dollárokkal meg eurókkal megtámasztó nyugati eszmetársaiknak. Hiszen ők a főelvtársak, ők fújják a passzátszelet, Manfred Wéber találta fel a spanyolviaszt, George Soros ütötte a hajóasztalhoz Kolumbusz tojását, egyedül ők tudhatják és mondhatják ki azt, hogy mi a helyes, és mi az, ami rossz.

Az egyes források szerint vállaltan meleg, korábban ezt úgy mondtuk, homoszexuális Simon Omaník úgy nyilatkozott az eset után, hogy ő egyáltalán nem volt arrogáns, ezt meg úgy mondtuk egykor, neveletlen és pofátlan fiatalember, neki személyes és politikai jellegű problémája van Pellegrini elnökkel. Mégpedig azért, mert a haladó szellemű diák szerint az elnök csalással és hazugságokkal került magas pozíciójába. Sorolja is, hogy miféle ígéretekkel, az olcsó élelmiszerről és az olcsó gázárakkal szólókkal tévesztette meg a szlovák választókat. De ez még mind nem elég, azzal vádolta Pellegrini a vetélytársát, hogy háborúba küldené a szlovákokat Ukrajna pártján, Oroszország ellen.

Omaník, a süldő matematikus az is belesüvöltötte az éterbe, hogy egy ilyen emberrel, egy csaló és hazug politikussal nem helyes kezet fogni. A fiatalember egyébként ukrán zászlós karszalaggal szokott parádézni. A szlovák ellenzék képviselői a kézfogós botrány napjaiban Kijevben egyezkedtek Volodimir Zelenszkijjel, azt helyeselvén például, hogy elzárta a Szlovákiát energiával ellátó vezetékeket. A pofátlan diák – cseppet sem csodálható módon – egy húron pendül felnőtt, hazaárulásban ilyen módon is élen járó honfitársaival.

Pellegrini elnök nyilván béketeremtő szándékkal az eset után úgy nyilatkozott, tiszteletben tartja a diák udvariatlan megnyilvánulását. Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke markáns ellenvéleményt tett közzé erről. Nem ért egyet az elnökkel: „Elmondom, hogy mit tennék én, ha egy rendezvényen az egyik kitüntetett nem adna kezet a három legnagyobb közjogi méltóság egyikének. Először is megkérdezném tőle, hogy volt-e gyerekszobája. Utána azt, hogy mire tanították meg a szülei. Harmadjára pedig elvenném tőle az elismerést, és a média szeme láttára elküldeném őt oda, ahová való.”

Akiket még nem idomítottak át teljesen a szélsőliberális szólamok, bőven spekulálhatnak azon, hogy a nemrégiben a halál torkából visszahúzott Ficónak, az őt lelövő idős embernek vagy a pofátlan matematikus versenyzőnek adnak igazat. A felállás világos. Régi harc ez, a teremtés és a pusztítás erői állnak itt is szemben.

A szerző író