Horn Gábor már került olyan helyzetbe, miután az elbukott szociális népszavazás nyomán a tévé nyilvánossága előtt melegebb éghajlatra küldte Gyurcsány Ferencet, hogy aztán bocsánatot kérjen tőle ezért. Az élet nagy valószínűséggel most is felülírja bölcs okoskodását, amely arról szól, hogy „Magyar Péter nem az okozója, hanem a következménye Orbán válságának”. Szerinte „Annak legfőbb oka ugyanis a gazdaság tartós visszaesése, ami párosul a társadalom egészét mélyen érintő oktatási, egészségügyi mélyrepüléssel, a civil szféra ellehetetlenítésével. Ha ezeken a területeken nem tud változtatni Orbán, akkor, a híveit leszámítva, elveszíti a magyar társadalmat.”
De a fő tévedése nem is ez, hanem az, hogy úgy beszél a gazdaság tartós visszaeséséről, mintha az a mi hibánk, a kormány hibája volna. Mintha a környezetünkben nem folyna háború, mintha az Oroszországgal szembeni uniós szankciók nem nehezítették volna meg a magyar gazdaság működését, mintha az unió nem tartaná vissza a Magyarországnak járó húszmilliárd eurós támogatást, miközben más tagországok megkapják a pénzüket a közös kasszából. Ha nem kellene harcolnunk az ellen, hogy a gazdáktól el ne vegyék a területi alapú támogatást, amely ügyben az uniós álláspontot a teljes magyar ellenzék támogatta, Magyar Péterrel az élen. A magyar uniós elnökség kivívta, hogy ez a támogatás az uniós gazdák érdekében megmaradjon. A kormánynak harcolnia kell a rezsicsökkentés megszüntetése ellen, amelyet Magyar Péter szintén határozottan támogatott, s még a 13. havi nyugdíj állandósításának tervét is meg kell védeni, amit szintén meg akar torpedózni Brüsszel.
Eközben folyik a munka a háború ellen, aminek az élharcosa szintén az az Orbán Viktor, aki talpon tudta tartani a gazdaságot, s Trump elnök megválasztása melletti hangos kiállás eséllyel kecsegtet abban a tekintetben, hogy a békeköltségvetés óriási fellendülést okozhat a gazdaságban 2025-ben.
Mint a legutóbbi rádióinterjújában a miniszterelnök elmondta: „Ha a háború »gomolygó felhője« elmegy, rögtön megváltozik az élet, az erőfeszítéseknek is több értelme van, erre a pszichológiai tényre is épít a költségvetés.”
Horn Gábornak is válaszolva aláhúzta: „A covid után jelentős bérrendezés történt az egészségügyben, a pedagógusoknál pedig az idei évben hatalmas emelés volt, ami jövőre is folytatódik. Végre a vízügyesek is megkapják az elismerésüket, ott is egy hároméves béremelési program indul meg, és sikerült az igazságszolgáltatással is megegyezni. – Kijelentette – most már látható az alagút vége, tehát kijövünk ebből a háborús helyzetből, és végre mindenki úgy érezheti, hogy a munkájának van értelme. Sőt, nem csak értelme, hanem haszna is.”
A jó hírek közé tartozik, hogy a múlt héten az egyik hitelminősítő negatívról stabilra javította a magyar államadósság besorolásának a kilátásait. Óriási dolog, hogy a hitelminősítők azt mondták, szilárd pénzügyi alapjai vannak a magyar gazdaság 2025-re vonatkozó terveinek. „Jövőre 500 beruházást fejeznek be, és 300 újat indítanak meg, termelésbe áll a BMW- és a kínai BYD-autógyár, valamint a nagy akkumulátorgyárak közül is több elkezdi a működését, ami azt jelzi, hogy a gazdasági növekedésre vonatkozó kormányzati reményeknek valóban van szilárd pénzügyi és gazdasági alapja.”
Horn Gábor úgy tesz, mintha Orbán Viktor meg akarná játszani magát azzal, mintha köze lenne az ukrajnai tűzszünet megteremtésének valószínűségéhez.
Így fogalmaz: „Orbán persze itthon el tudja hitetni, hogy ő a nagy béketeremtő. Merthogy tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nagyon súlyos következményei lesznek annak, ha nem tud olyan gazdasági eredményeket felmutatni 2026 tavaszáig, amiért az övéi megbocsátanak neki.”
Nyilván érzi, kedves olvasó, Horn Gábor Orbánt gyengének, koncepciótlannak láttatja, s lekicsinyli azt a diplomáciai teljesítményt, amellyel a világ legfontosabb államai vezetőinek kapcsolatát szorosabbra fűzte a béke érdekében.
Horn azzal, hogy válságot emleget, beáll a balos közvélemény-kutatók sorába, akik el akarják hitetni a társadalommal, hogy a Tisza Párt már megelőzte a Fidesz–KDNP-t. Azt meri mondani, Magyar Péter nem az okozója, hanem a következménye Orbán válságának. Nem a balos ellenzék tehetetlensége, alkalmatlansága az ok, amely magán viseli a Horn Gábor által is vezetett és kukába dobott SZDSZ nyomait, amely képtelen volt 15 év alatt akár csak megszorongatni Orbán Viktort. A bénázó baloldalra dühösek a választók, nem Orbánra.
Arra a Gyurcsányra, akit a kedves Horn Gábor a hajdani népszavazás után maga is elküldött a melegebb éghajlatra.
A szerző újságíró