Luca széke és önsorsrontás

A közeledő, december 13-i Luca naphoz kötődő sokféle népi hiedelem közé tartozik a mai áthallásokra csábító „Luca széke” készítés szokása. A régi, megsárgult kalendáriumokban fellelhető história szerint a falusi legények e napon láttak hozzá a „Luca széke” kifaragásához. A rituális szertartással karácsonyra elkészült varázslatos sámlikat az éjféli misére a ködmönük alá rejtve a templomba becsempészték, és reá állva az ájtatos tömeg felett a magasból megláthatták, hogy kik a falu boszorkányai. A hívek sokaságában arról lehetett őket felismerni, hogy szentestén szarvacskák nőttek ki a fejkendőjükből. A mise után a leleplezett, bosszúra szomjas boszorkák az ifjakat üldözőbe vették, hogy elemésszék őket. Ám a furfangos fickók menekülés közben mákot hintettek az útra, és amíg a vénasszonyok a szemeket összeszedegették, a legények egérutat nyerve elinalhattak a sötét éjben.

Manapság a méregdrága mákot sehol sem szórják szét, inkább az ünnepi bejglibe sütik. Azonban alighanem éppen a boszorkányok által ránk hozott, a magyarokra jellemző széthúzás átkát máig sem sikerült levenni rólunk. A rontásra utaló jelenség például a nemzeti konzultáció kitöltésének önsorsrontó bojkottálása. Az össznépi akarat ütőkártyája nélkül ugyanis az EU-s politikai adok-kapokban gyengülhet a magyar érdekek érvényesítésének esélye. A levél széttépése, összefirkálása lényegében egyfajta deformált Dugovics Titusz effektus – gondolkodás nélkül az ellenséget magammal rántom a mélybe –, amelyet az Orbán-gyűlölet démonjai táplálnak.

A zsigeri gyűlölet hordaléka az áradó TISZA habjain bukdácsoló Magyar Péter-jelenség is. Követői – az ősi hiedelmek világát idézve – egyfajta csodatévő, természetfeletti erőként tekintenek rá. Hasonlóan elvakult hitű elődeinkhez, akik évszázadokon át az utak mentén magasodó óriás famatuzsálemeket istenségként tisztelték és imádkoztak hozzájuk sorsuk jobbra fordulásáért. Könyves Kálmán király azonban az ilyenféle babonák ellen szigorú törvényeket hozott. Például a boszorkányégetés betiltása mellett a faimádatnak is igyekezett gátat szabni, a szentséges fákat egyszerűen kivágatta.

Szerencsére a Tisza Párt vezérének aligha kell fizikai erőszaktól tartania. Inkább maga miatt aggódhat, mert identitásválság fenyegeti, amelyben lassacskán felőrlődhet. Légüres térben ugyanis szinte lehetetlen megőrizni a személyiség egyensúlyát. Az önmeghatározáshoz szükséges régi kapcsolatai zömét megtagadja, ellenségként állnak egymással szemben, a családi háttere megroppant, új társait viszont nem sokra becsüli, és belebonyolódva a lehallgatás-vetélkedőbe, a gyanakvás fojtogató légkörében vergődik. Mindezeknek a terheknek az elviseléséhez szükséges lelki energiák egy idő után óhatatlanul kimerülnek. (Lásd Pirandello: Mattia Pascal két élete című regényt, amelyben egy új életet kezdett fiatalember azzal szembesül, hogy a régi életét nem hagyhatja nyomtalanul maga mögött, és válságba zuhanva végül visszakullog eredeti otthonába.)

A Gergely naptár előtti időkben még nem december 21-ét, hanem Luca napját jegyezték az év legsötétebb napjának. Ezután a csillagok állása szerint fokozatosan növekszik a napi világos órák száma. A több fényt azonban a világosságot megelőző nyomasztó sötétség után lehet igazán értékelni – akár az áramszünetet követően a lámpa újbóli felgyulladását. Ilyen reményt adó fény lehet a „Jónak lenni jó” féle össznépi adakozás. Az összegyűlt több mint 100 millió forint a kézzel fogható bizonyság rá, hogy politikai hovatartozástól függetlenül, ha jószándék vezette ügyről van szó, az emberek (és a pénztárcájuk) könnyen nyitottá válnak, egy időre még egymás gyalázása is szünetel. Nem reménytelen hinni benne, hogy valami felsőbb erő valamikor leveszi rólunk a rontást.

A végén még kiderül, hogy nincsenek is gonosz boszorkányok. Az egész csak mese.

A szerző újságíró