Vélemény és vita
Digitális jövőnk – 1. rész
Az információtechnológia egyre jobban átszövi az életünket; érezzük, hogy itt már többről van szó, mint az ipari forradalommal elindult gépesítésről vagy a későbbi automatizációról. Hatalmas tudásanyag zúdul a nyakunkba, alámerülünk a virtuális világba, kifejlesztettük a mesterséges intelligenciát (MI), a génszerkesztés révén nemcsak az élőlények, de saját magunk tulajdonságait is tetszés szerint megváltoztathatjuk. Az előnyökkel és soha nem látott lehetőségekkel párhuzamosan a félelmeink is fokozódnak. Hová vezet mindez? A mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat, és feleslegessé válunk? Netán ellenünk fordul, és kiírt bennünket? Megszületendő gyermekeink tulajdonságait úgy fogjuk összeállítani, mint egy bevásárlási listát? Vagy a klónozás révén tetszés szerint többszörösíthetjük magunkat? Netán örökké fogunk élni? Megőrizhetjük-e hagyományos emberi identitásunkat? Vagy az elkerülhetetlenül változni fog? Korlátozhatjuk-e, szabályozhatjuk-e a műszaki fejlődést, vagy az autonóm folyamat, és az alávetettjei vagyunk? Kurzweil és mások a szingularitást, ember és az általa létrehozott technológia összeolvadását vetítik előre. Sokak számára a transzhumanizmus a homo sapiens végét jelenti. Vagy mindez egy dicsőséges jövőnek a kezdete?
Mit kezdjünk a nyakunkba szakadt tudással, és milyen tudást nyújt a közösségi média?
Az internetről seperc alatt bármilyen tudást, ismeretet lehívhatunk. A generatív MI az általunk kért módon és terjedelemben tálalja számunkra az ismereteket. (Bár igaz, ez még csak a kezdeteknél tart. Az internet nagyságát ötmillió terabájtra becsülik, ezzel szemben a ChatGPT-t egy elenyészően kicsiny, kevesebb, mint 700 gigabájtos mintán trenírozták.) Ráadásul a generatív MI begyakoroltatásának hihetetlenül nagy az energiaigénye. De vajon okosabbak, tájékozottabbak leszünk-e általuk, ha csak ezekre a lehetőségekre támaszkodunk?
Mindjárt az internet megszületésekor napvilágot látott egy hiedelem: most, hogy a tárgyi tudás már könnyen elérhető, az oktatásban a hangsúlyt a kompetenciákra és az összefüggések ismeretére kell helyezni. A kompetenciák – problémamegoldó képesség, vitakészség, kritikus gondolkodás, információ-felhasználás – fontosságával egyetértek. A lexikális tudás nélküli összefüggések megismerését azonban zsákutcának tartom.
Mondok erre egy példát. Összefüggés: a középkorban minden fontos esemény vallási köntöst öltött. A keresztes hadjáratok, az invesztitúraharc, eretnekség, eretnekek üldözése és megégetése, boszorkányok üldözése és megégetése, VIII. Henrik házasságai és az anglikán egyház megalapítása stb., a reformáció után pedig a vallásháborúk, a cuius regio eius religio stb. De vajon mond-e ennek az összefüggésnek a megtanulása bármit is annak a tanulónak, aki nem ismeri a mögöttes tartalmat? A dolog fordítva „működik”: az események ismeretében vagyunk képesek levonni a következtetést, jutunk el az általános összefüggésig.
A generatív MI felhasználásának korlátai pedig működési logikájából következnek: a kérdés vagy a feladat értelmezése és az arra adott válasz kezdőmondatának indítása után az algoritmus azzal a szóval folytatja a megkezdett mondatot, amellyel az adatbázisban az így kezdődő mondatok a leggyakrabban folytatódnak, és így tovább… Azaz: a lehető legtipikusabb és leggyakoribb választ kapjuk. Ez érdekes lehet egy, a témában járatlan érdeklődőnek, egy amatőrnek, de például a profi kutató nem ilyen eredményre vágyik…
Jelenleg nem látom tehát, hogy az internet és a MI olyan minőségi változásokhoz vezetnének, amelyek már identitásunkra is hatással lennének, és például homo doctusokká válnánk. Sőt, az okos eszközök tömeges elterjedése inkább elbutítja a fiatalokat. Ők ugyanis nem olvasnak híreket, nem néznek híradásokat, a közösségi médiából tájékozódnak. A következőkben azt mutatom be, hogyan működik annak az egyik legelterjedtebb és legkedveltebb fajtája, a TikTok.
A TikTokot 1,6 milliárd ember használja, döntően fiatalok. 155 országban és 75 nyelven van jelen. Használói minden perc alatt 167 millió klipet néznek meg. A híreknek csak azok megcsócsált, humorizált változatai jutnak el hozzájuk. A 83 milliós Németországban például 21 millióan töltötték le az appot. Tulajdonosa a kínai ByteDance, a hirdetésekből származó évi bevétele euróban számolva 37 milliárd (a magyar GDP 196,6 milliárd), a platform tőzsdei értéke 300 milliárd dollár. (Összevetésül: a legnagyobb digitális platformok és IT-cégek értéke 3000 milliárd dollár körüli.) A felhasználóknak lehetőségük van saját klipek feltöltésére. Sőt, ezzel lehet keresni is: egy százezerszer megnézett videó után kettő-négy dollár jár; az eddigi legmagasabb kereset évi 15 millió dollár volt. Az algoritmus nyomon követi, hogy a felhasználó milyen klipeket néz, mennyi ideig (mennyire tetszenek neki), és ennek alapján kínálja fel a következőt. Csak 13 éven felüliek jelentkezhetnek be; a szülők a telefonjukon követhetik, mit néz a gyerek. A feltöltött videókat a szolgáltató képtelen ellenőrizni – ezek lehetnek hamisak, azt várják, hogy erre a MI fog majd megoldást hozni.
Az Egyesült Államokban törvényt hoztak, hogy a TikTokot 2025 elejéig el kell adni egy amerikai tulajdonosnak, különben betiltják; Indiában, Jordániában és Tajvanon be van tiltva. Az európai szabályozás értelmében 2024 augusztusától az app azt a lehetőséget is fel kell hogy kínálja, hogy nem követi, a felhasználó mit és mennyi ideig néz (tehát ha valaki például egy szomorú videót nézett, azt nem fogják hasonlóak követni). Továbbá a hirdetésnek megkülönböztethetőnek kell lennie a többi videótól. Az Európai Unió arra is kötelezte a TikTokot, hogy jelentenie kell, hogy mit szándékozik tenni a gyűlöletet, félelmet és gyászt tartalmazó videókkal.
A TikTokot azonban nem csak gyerekek és serdülők nézik. Amerikában a 18–29 éves korosztály egyharmada innen tájékozódik – de még a 30–49 évesek 15 százaléka is…
A szerző közgazdász
(A cikksorozat alapja a szerző tanulmánya, amely a Kulturális identitás a glokalizáció korában című kötetben jelent meg. Szerkesztette Szécsi Gábor és Tóth I. János, Gondolat, 2024)