Kruppa Géza

Vélemény és vita

Hahotázás a hosszú élet titka

Legszebb öröm a káröröm. Mostanában van szerencsénk sokszorosan megélni ezt a büszkélkedésre okot éppenséggel nem adó, de oly édes, örömteli érzést. A világpolitika forgószínpadán elénk táruló szédítő változások magukat kínálják, hogy mások kárára kajánkodva nevetgéljünk.

Itt van rögtön a magyargyűlölő Manfred Weber, az Európai Néppárt EP parlamenti csoportjának a vezetője. Alig egy hónapja Strasbourgban még nagy volt az arca, a gyűlölettől eltelve próbálta megalázni a magyar miniszterelnököt és fölényeskedve kijelentette: „Az uniós vezetők közül senki sem akar majd a budapesti csúcstalálkozóra menni.” Ehhez képest 44 ország befolyásos vezetőit fogadta Orbán Viktor. A pofára esett Weber pedig a kerítés túloldalán elárvultan sárgulhatott az irigységtől. Az is kárörvendezésre adott okot, amikor Ursula von der Leyen a diplomata szerepből kifordulva a szitkok teli szájjal Orbánra zúdítása után alig néhány héttel nyájasan „Kedves Viktor”-ként üdvözölte a házigazdát Budapesten. (Őszintének mutatott mosolyával egy iskolai amatőr színjátszókör előválogatóján is elhasalna.)

Hízhat a májunk, elnézve Dobrev Klára exárnyékkormányfő vergődését is, aki az önmaga halovány árnyékává fogyatkozó DK képviseletében Strasbourgban tovább fúrva saját országát a miniszterelnököt magas lóról szólva becsmérelte: „Orbán stratégiai tervezésre sem képes.” Vajon Gyurcsányné most miként próbálja magában feldolgozni sokadik melléfogását? Alighanem továbbra is peckesen ül a magas ló nyergében.

A Vidám Színpad teltházas közönségeként jót lehetne hahotázni azon a bohózaton is, ahogy a Pressman házaspár kapkodva csomagol. A bőröndhalom mellett a minap még talpig fennhéjázásba öltözött amerikai nagykövet rózsaszínű otthonkában a kereveten ernyedten elterülve kínzó migrénre panaszkodna. Figyelmes férje pedig hitvese homlokán a vizes borogatást cserélgetve azért aggódna, nehogy párjához eljusson Wellor „Go home Pressman” című, a YouTube-on meghallgatható új slágere. Szegénykém attól csak még inkább kiborulna. (Állítólag készül a javaslat, hogy a megszálló szovjet haderő kivonulásának, azaz függetlenségünk 1991-es visszanyerése ünneplésének, A Magyar Szabadság Napjának mintájára évente megemlékezzünk a demokrata amerikai nagykövet kivonulásáról is.)

A nevetésnek – még ha kárörvendezésből is fakad – nagyon előnyös az élettani hatása. A testben pozitív kémiai reakciókat kelt, jótékonyan hat az érzelmi, mentális jólétre és a társas kapcsolatokban adódó nehézségek elsimításához is képes segítséget nyújtani. Viselkedéselemzők megfigyelték, hogy az óvodás korú gyerekek a körülöttük adódó tengernyi felfedeznivaló közepette naponta hozzávetően háromszázszor is nevethetnek. A 40-es korosztálynak már két hónap alatt is alig jön össze ennyi önfeledt nevetés, a kor előre haladtával pedig egyre kevesebb okot találunk a kacarászásra, mélyül a „humorszakadék”.

Márpedig ebbe a szakadékba nagyon ártalmas belezuhanni. A vidámság, a sok nevetés – mint ingyen orvosság – ugyanis akár nyolc évvel is meghosszabbíthatja az életet. Neil Simon amerikai drámaíró rátapintott a lényegre: „az élet egyszerre szomorú és mulatságos”. Aki a létezésből a mulatságos dolgokat igyekszik kimazsolázni, az az ember csak mosolyoghat például Raskó György 70 éven felüli Tisza pártos bölcselő kijelentésén, amely szerint a párt 2026-os győzelmét több százezer idős jobboldali szavazó elhalálozása hozhatja el. Csakhogy miközben Donald Trump elsöprő választási sikere láttán a Tisza Párt rajongóinak arcára fagyott a mosoly, addig a nemzeti érzelmű idős magyar szavazóknak jó okuk van kimászni a humorszakadékból és széles jókedvre derülni, Ettől a diadalmámortól pedig tovább növekszik az esélyük, hogy magasabb kort megélve szűk két év múlva is a Fideszre szavazhassanak.

Raskó (halál)vágyvezérelt kijelentésén pedig mindnyájunknak röhöghet a vakbele.

A szerző újságíró