Az ukrán elnök ismét az orránál fogva akarta vezetni a Nyugatot, pont azokat az országokat, amelyektől a legtöbb támogatást várja. Zelenszkij azt szeretné, hogy szövetségesei teljes mellszélességgel álljanak bele a háborúba. Ez természetesen azt jelentené, hogy akár a harmadik világháború is kitörhet, ha a NATO úgy dönt, hogy közvetlenül beszáll a konfliktusba.
Szerencsére azonban már Amerika és a józanabb európai államok is ódzkodnak az ilyen nagymérvű katonai szerepvállalástól. Ezért aztán Zelenszkijnek újabb győzelmi tervvel – ki tudja, hogy ez már hányadik eszement elképzelés – kellett előállnia ahhoz, hogy bele tudja rángatni a nyugati katonai szervezetet a háborúba.
Az ötlet azon alapult, hogy az ukránoknak el kellett volna hitetniük partnereikkel, hogy azok is komoly veszélyben vannak, és a kiprovokált nyugati ellencsapás minden bizonnyal a harmadik világégéshez vezetett volna. Az ukrán elnök lépett és az amerikaiaktól beszerzett ATACMS rakétákkal mélyen orosz területeken levő célpontokat lövetett.
Ahogy számítani lehetett, a válasz sem sokat váratott magára. Moszkva rakétákat lőtt ki ukrán területekre. Az egész történetben itt jön be a csavar.
Az ukránok közvetlenül az orosz válaszlépés után elhitették a nyugati világgal, hogy Moszkva nagy hatótávolságú, nukleáris robbanófej hordozására alkalmas interkontinentális ICBM-rakétákat lőtt ki. Vagyis olyan eszközöket használt, amelyekkel az Egyesült Államok területét is elérheti. Valójában a hagyományos ballisztikus rakétákkal végrehajtott válasszal Moszkva meg is elégedett. Ilyen fegyvert Oroszország már korábban is használt az ukrajnai háborúban.
Ha a dolgok ezen a ponton megálltak volna, nem is lett volna több mint egy mínuszos hír a nemzetközi sajtóban. De nem ez történt. A globalista nemzetközi sajtó színe-java – CNN, AP, Reuters stb. – hitelt adott az ukrán narratívának, és világgá kürtölte az orosz fenyegetést. Némi feszült várakozás után azonban kiderült az igazság, maga Zelenszkij pedig azon háborodott fel, hogy az egész ügynek így már elég gyér volt a visszhangja.
De miért hitt a globalista nemzetközi sajtó az ukrán elnöknek? Mert hinni akart neki. Így nem is vették a fáradságot, hogy alapvető dolgoknak nézzenek utána. Például, ha Oroszország ICBM-rakétákat lőtt volna ki, azokat az amerikai műholdak észlelik. Ez a védelmi lépések egész sorát indította volna el, beleértve a Stratégiai Légi Parancsnokság bombázóinak riadóztatását és a Minuteman Rakéták harckészültségbe helyezését.
Ha a nemzetközi sajtó „nagykutyái” csak a legkisebb elővigyázatossággal kezelik az ügyet, akkor már az első percekben ki kellett volna buknia a csalásnak. Viszont a kritikátlan ukránszimpátia mindent „vitt”. Így akarva-akaratlanul belestek Zelenszkij csapdájába, most már jöhet a magyarázkodás és a hallgatás az üggyel kapcsolatos kérdésekre.
És mindezek után még van valaki, aki hisz az ukrán propagandának?
Hát persze hogy van. Például, Radoslaw Sikorski, aki jóval azok után, hogy kiderült, Zelenszkij becsapta a fél világot, kijelentette: A háború eszkalációját jelenti, hogy Oroszország atomtöltet hordozására is alkalmas interkontinentális ballisztikus rakétával támadta Ukrajnát. Az ukrajnai háború folytatásához vehemensen ragaszkodó Lengyelország külügyminisztere nem sokat törődött a tényekkel.
Varsó ugyanis háborúra készül, mit számítanak ilyenkor a tények.
A szerző főmunkatárs