Orbán Balázs most nem az '56-tal kapcsolatos nyilatkozatával, hanem doktoranduszi dolgozatával került a lapok hasábjaira. Természetesen ezúttal is méltatlanul, megalapozatlanul. A miniszterelnök politikai igazgatója disszertációjának minősége teljesen megfelelt ahhoz, hogy készülhessen a védésre. Az egyhangú támogatás valószínűsíthetően politikai okokból maradt el.
„Bocsánat, hogy a csapos közbeszól”, idézhetjük Molnár Ferenc Delila darabjából önálló életre kelt bon-mot-ját, amikor a 444 és az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének docense, Polyák Gábor – mint csaposok – nekiálltak lufit fújni, hogy a kedves olvasó érezze úgy, hogy Orbán Balázs, visszaélve a hatalmával, úgy akar doktori fokozatot szerezni, hogy alapvetően szakdolgozata nem ütötte meg azt az szintet, ami ehhez kell. Mint az a veréb, amelyik az erdőben elszántan súlyzózik, amikor odaröppen egy társa és kérdi tőle: – Te meg mit erőlködsz, pajti? – Unom már, hogy csak egy mezei veréb vagyok, izompacsirta akarok lenni!
A disszertáció A szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás alkotmányjogi összefüggései címet viselte, témavezetője az a Kukorelli István, aki jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe az alkotmányos alapjogok és az ellenzék jogai az Országgyűlésben. A dolgozat átment már a munkahelyi vitán. Ez az a fórum, ahol általában utoljára érdemi tartalmi-módosítási javaslatokat fogalmaznak meg a doktorandusz számára. Ezen túlmenően három névtelen forrás is megerősítette, hogy a disszertáció szakmai szempontok alapján rendben volt. A 444 próbálta megkérdőjelezni a minőségét, amikor azt írja, hogy „nagyon ritka”, hogy egy egyetem doktori tanácsa ne egyhangúlag adjon engedélyt. Orbán Balázs esetében nem volt egyhangúság, a testület „5 igen, 2 nem szavazattal, 1 tartózkodással engedélyezi számára a doktori eljárás megindítását állam- és jogtudományból.”
Az köztudomású, hogy ezek után lényegében formalitás a doktori fokozat megszerzése eljárásának engedélyezése és a nyilvános védés.
A 444 viszont azt sejteti, hogy az egyetemi doktori tanácsnak nem volt mersze megakadályozni Orbán Balázs dolgozatának elfogadását. Az is lehet persze, hogy a dolgozat nagyon is jó volt, és politikai indoklás kellett volna az elmeszeléséhez, ami nem illik a független tudósokhoz.
Polyák Gábor Facebook-bejegyzésében ki is mondja: „Az ELTE egyetemi tanáraként kikérem magamnak, hogy Orbán Balázs ebben az intézményben szerez PhD fokozatot.” Tehát hiába kifogástalan szakmailag, politikai szempontból meg kell akadályozni, hogy az ELTE-n doktori fokozatot szerezzen. Ilyen durván érvel: „Orbán Balázs kisfőni az ELTE ÁJK-n védi a PhD-dolgozatát. Tényleg mindent, de mindent megérdemlünk. A kormány minden nap beletörli a mocskos talpát az ELTE-be. Minden egyes nap pöccint rajta egyet a szakadék felé, és röhög, ahogy kapaszkodunk, nehogy leessünk. Megalázza a diákjainkat, megaláz minden oktatót és minden munkatársat. (…) Persze, eddig is mi voltunk azok, akik belementek ebbe a játékba, és minden nap megtartjuk az óráinkat, konzultálunk, hajtunk a publikációkra. Eljátsszuk, hogy ezek normális munkakörülmények, hogy így lehet egyetemet működtetni. Nem, valójában nem lehet, csak sok-sok ember totális önkizsákmányolása árán, meg úgy, hogy befogod az orrod a mosdóban, és végtelenül hálás vagy, ha egy szervezet neked adományozza a selejtezésre váró bútorait. (…)
Kollégák, ezek elrabolták az országunkat, elvették a gyerekeink jövőjét, szánalmassá és nevetségessé tettek minket az európai és a nemzetközi tudományos térben. Belénk rúgtak ezerszer, és azoknak, akik ezt a legjobban tűrték, néha adtak egy kis jutifalatot.”
Mindenki láthatja, hogy ez minden, csak nem jogi érvelés. Egy nyilvánvalóan politikai szembenállásból fakadó indulatcunami, amikor a tehetetlenség kényszere csak arra elegendő, hogy valaki mocskolja politikai ellenfelét. Nem utolsó sorban kenyéradó gazdáját, az egyetem fenntartóját. Erre szokták azt mondani, nem csinálunk oda, ahonnan eszünk.
Polyák Gábornál még a súlyzózó veréb is sokkal jobb. Neki esze ágában sincs hazudni, egyenesen megmondja, hogy izompacsirta akar lenni. Maradhatott is tovább az erdőben tréningezni.
Polyáknak azonban hazug gyalázkodásáért nagyon is az ajtón kívül lenne a helye.
A szerző újságíró