Döbbenetes dologról beszélt Orbán Viktor a pénteki rádióinterjújában. Az úgynevezett bírósági aktivizmusról, amelynek az a lényege, hogy a hatalmi ágak szétválasztása jó ideje már a múlté. Legalábbis a világban.
Trump elnök politikai hitelességét például azzal igyekeztek csökkenteni, hogy perbe fogták, érvényesítve a bírói döntésekben az állami akaratot. Salvini ügyében már börtönnel fenyegetik az korábbi olasz miniszterelnök-helyettest azért, mert meg akarta védeni saját hazáját az özönló illegális migránsoktól. Vagy itt van hazánk, amely kerítést épített, hogy megvédje Európát és magát a dél felől érkező migránsoktól, minek következtében nemhogy nem fizetik ki a kerítés kétmilliárd eurót is meghaladó költségeit, de még súlyos bírsággal is büntetnek bennünket azért, mert nem szabadítjuk Európára a migránsokat, nem létesítünk migránstáborokat. Tartjuk magunkat ahhoz az, évekkel ezelőtt megfogalmazott álláspontunkhoz, hogy a migránsok csak akkor léphetnek be az ország területére, ha a határon kívül megszerezték az engedélyt ahhoz, hogy ezt megtehessék.
A XXI. Század Intézetben Pokol Béla jogászprofesszor által működik egy Deák Ferenc Műhely, amely a bírói függetlenség érvényesülését vizsgálja világszerte, így Európában is. Legutóbbi tanulmányuk azt taglalja, hogy világszerte hogyan politizálódik át a jog. Olyan eseteket igyekszik górcső alá venni, amelyekben ahelyett, hogy jogi alapon, objektív döntés születne, a politika valahogy beleszól ebbe a döntésbe.
Az Európai Bíróságról, amely a példátlan büntetést hozta hazánkkal szemben, sokan azt gondolják, hogy az egy rendes igazságszolgáltatási fórum. Pedig ez nem így van, mert annak az alapokmányában ott van a kitétel: a testület kötelezettsége az integrációt elősegíteni. Vagyis olyan kötelezettséget írnak elő számára, hogy ne döntsön objektíven. Csak olyan döntést hozhat, amely az egyre szorosabb uniós együttműködést segíti. Tehát itt egy politikai célt kell szolgálni. Kifejezetten föderalista, liberális demokráciával meghatározható politikai célt, akármilyen döntést is hozzon.
Döbbenetes, ha egy jogtudós, mint Pokol Béla ilyet jelez. Éppen ő és professzortársai tanítják az egyetemeken a hatalommegosztás Montesquieu-féle elvét.
Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója kifejtette, az Európai Bíróságon réges-régen elveszett a hatalmi ágak szétválasztásának elve. Bár ezzel kevésbé foglalkoznak. Ez akkor érdekes csak, ha a tagállamokat kell vegzálni. Mint mondta, a hazánkat büntető migrációs bírság azért is egyedülálló, mert ott a bíróság nyilvánvalóan túlterjeszkedett azon, amit a bizottság a keresetében kért. Sokkal nagyobb bírságra ítélte Magyarországot.
Sajnos a valóság az, hogy ez egy rendszerszintű együttműködés. Olyan is elő szokott fordulni, nem egyedi eset, hogy – mondjuk – egy uniós biztosnak a kabinetfőnöke bíró lesz az Európai Bíróságon. Vagy az egyik főigazgatóságnak több alkalmazottja bíróként folytatta pályafutását Luxemburgban.
Orbán Viktor erre így reagált az interjúban: „Mi föllázadtunk ez ellen. Tehát ha csak nemzeti szintről lenne szó – bíróság, jogalkotás, törvényhozás –, akkor egyszerűen lehetne rendezni a dolgot: tessék jó törvényeket hozni, a bíróságoknak a törvényeket kell érvényesíteniük az ítéleteikben, egyszerű a dolog. De belép Brüsszel, és a baj onnan jön. A bírósági aktivizmusnak Brüsszelben van a központja, ott van a kígyó feje, tehát ott kell változást elérnünk. És ha nem tudunk változást elérni, akkor nem fognak tudni a többiek eredményt elérni a migráció elleni küzdelemben. Mi azért vagyunk sikeresek, mert föllázadtunk. Tehát mi vagyunk a lázadók. Az elit meg ott, Brüsszelben próbál bennünket lenyomni. Ezért büntetnek meg, ezért akarnak velünk fizettetni. Ezért akarják a szabályainkat megváltoztatni, ezért keresik azokat a magyar politikusokat, és mindig megtalálják, akik a brüsszeli nótát akarják fújni, hogy aztán majd őket kormányra segítve megváltoztassák a magyar szabályokat úgy, ahogyan az Brüsszelnek jó. Ebben élünk. Ez a küzdelem, amelyet folytatunk, de egyelőre, jelentem, sikeresen tesszük.”
Öröm az ürömben, hogy Trump győzelme óta sokkal kedvesebben mosolyognak a brüsszeliek Orbán Viktorra, sokkal szívélyesebbek vele. Pedig ugyanolyan lázadó, mint korábban volt. Ja, hogy az erő most már velünk van? Ez igaz.
Az erő már a tisztesség, az emberközpontúság mellett van, nem a föderalista, az európai egyesült államokat igenlő neomarxisták mellett, ahol volt. Érdekes módon, a föderalista, liberális demokráciát valló államokat soha nem vegzálják, csak a nemzetállamokat.
Reméljük, már nem sokáig.
A szerző újságíró