Manfred Weber eldöntötte, hogy „Orbán Viktor a múlt, Magyar Péter pedig a jövő”. Az Európai Néppárt elnöke ezt bele is mondta a nyilvánosság orcájába, amely csak nézett vissza rá, s nem értette, hogy kerül a csizma az asztalra? Hogy lehet az, hogy ő jelöl valakit, most éppen Magyar Pétert a Magyar Köztársaság vezetőjének, nem pedig a magyarok milliói választják meg.
A dolog mondhatni hihetetlen, az arcátlanság magasiskolája. Feltéve, ha tisztában van vele Weber, mi az, hogy demokrácia? Mi az, hogy többségi uralom? Semmiképpen sem az, ha jön valaki az általa már árulóvá tett, baloldali érdekeket szolgáló Európai Néppártból, amely eredetileg kereszténydemokrata, jobboldali pártcsalád lenne, de nem az, sokkal inkább, aki végrehajtja Amerika, Soros György és a mélyállami nagytőke akaratát, s meg akarja buktatni Orbán Viktort. Csak azért, mert nem hajlandó a saját népe ellen vezetni az országát. Nem hajlandó beengedni a migránsokat, nem hajlandó a háború oldalára állni, megvédi a gyerekeket az LMBTQ-propagandától, illetve megadóztatja a multikat, fenntartja a rezsicsökkentést és megőrzi a 13. havi nyugdíjat.
Magyarán a baloldali nagytőke által rá ruházott hatalmát akarja felhasználni arra, hogy szembemenve egy ország tisztességes többségének akaratával, hatalmat akar adni egy olyan figurának – Magyar Péternek – aki gondolkodás nélkül végrehajtja Weber és a nagytőke akaratát.
Mégis, mit gondol? Orbán Viktor miért nem teszi ezt meg?
Mert a migráció helyett fontosabb neki a Magyarországon élők, a magyarok biztonsága? Hogy senki nem emelhet kezet lányainkra, asszonyainkra, senki nem késel, lövöldöz templomokban, nagy forgalmú kereskedelmi és közlekedési csomópontokban? Mert fontos neki, hogy a gyerekeket ne vezessék félre LMBTQ-propagandisták? S ha kell, az állam a törvény erejénél fogva tartja tőlük távol a sötét lelkeket? Mert vigyáz a rezsi megtartására, hogy a magyarok életszínvonalát alapvetően befolyásoló rezsicsökkentési politika megmaradjon a magyar családoknak? Talán ezért.
Egyáltalán: hogy meri ez a kívül jólfésültnek mutatkozó német politikus kijelenteni, miközben torzonborz lelke a hatalom mámorában tántorog, hogy Orbán a múlt és Magyar Péter a jövő?
Az a Magyar Péter, aki botrányt botrányra halmoz, aki ellop egy mobiltelefont, s foggal körömmel ragaszkodik a mentelmi jogához, amiről Webernek áll jogába dönteni. Az a Magyar Péter, aki épp ezért egy fogott politikus. Nem rendelkezik saját akarattal, csak azt teheti, amit az Európai Néppárt elnöke megenged neki. Ha nem azt teszi, akkor megszűnik a mentelmi joga, s megindulhat ellene a büntetőeljárás. Politikai pályafutása – Menczer Tamás szavaival – mehet a lecsóba.
Amúgy sem érdemel többet, mert azok a támogatói, akik mögötte állnak, nem tudják, ki ez az ember valójában. Még ahhoz sem ért, amit csinálni akar. Videóban tette közzé: hogy „Egy nagyon pici szuverenitásról le kellene mondani ahhoz, hogy egyébként a magyar emberek megkaphassák ezeket az uniós forrásokat.”
Hát épp ez az. Shakespeare-rel szólva, „ez a bökkenő”.
Ezek az uniós források ugyanis Magyarországnak járnak. Ezek kiutalásához szuverenista státuszunkból semmiféle engedményt nem kell tenni a föderalista, globalista Weberék akaratának megfelelően. Weber pont azért akarja Orbán távozását, mert engedményeket akar kicsikarni, s ezt Orbán nem teszi meg. Mert az rossz, nagyon rossz lenne a magyaroknak. A háború, a migráció, az LMBTQ, hadd ne soroljam.
Magyar Péter viszont ezeket gond nélkül teljesítené, hogy megszerezze a hatalmat, leváltsa Orbán Viktort. Az a nagyon pici szuverenitáscsökkenés nem kevesebb, mint az, hogy Magyarországot fenekestől felforgatják általa, és a magyarságot a pusztulás útjára irányítják. Ez Magyarnak a „nagyon pici” szuverenitáscsökkenés.
Az európai parlamenti vita során mindenki világosan láthatta, hogy megalakult a Manfred Weber–Ursula von der Leyen–Magyar Péter-tengely és ott mozgolódik a közelükben Dobrev Klára is.
Isten mentse meg tőlük a magyarokat.
Weber fordítva ül a lovon.
A szerző újságíró