Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni azon, hogy kedden este, illetve szerda délelőtt milyen filmet látott Strasbourgban. A formállogika szerint az Európai Unió Tanácsa az európai törvényhozók számára tartott kihelyezett ülést, amelyen az EP képviselői megvitathatták az unió soros elnökségét betöltő Magyarország miniszterelnökének beszámolóját a féléves program céljairól és azok megvalósulásáról.
Jó ezt tisztázni, mert a francia városban nem egészen ez történt. Sőt, valami egészen más zajlott. Néha útszéli hangon történő vádaskodás, fenyegetőzés, sértegetés, egymás mellett történő elbeszélés. Minden volt ez, csak vita nem. Pláne konstruktív vita nem. Verbális háború viszont nagyon is. Magyar – főként DK-s – szereposztással megspékelve.
Már kedden az előjátékba is hiba csúszott. Egy DK-ifjútörök ugyanis síró hangon berongyolt Orbán Viktor sajtótájékoztatójára, néhány köteg játékpénzt szórt az éppen az érdeklődő újságírókhoz beszélő miniszterelnök asztalára, közben azt kiáltozta, hogy „Mennyiért árulta a hazát, miniszterelnök úr?” A Gyurcsányék által előrántott provokatőr „hazafit” néhány markos biztonsági ember a földre teperte, így a politikai performansz már az egyperces hírnév megszerzése előtt kimúlt. Dobrev Klára ugyan büszke volt „Marci bátor tettére”, de valószínűleg a Demokratikus Koalíció zuhanását az ifjútörök sem tudja már lefékezni.
Ez a szánalmas produkció aztán a szerdai plenáris vitán is néha már a kommunizmus kísérteteként járta be a strasbourgi közösségi szentélyt, s a temérdek európai parlamenti képviselő által bojkottált vitát szinte átitatta a pártpolitika szekértábor-jellege. A törvényhozásban többséget adó néppártiak, szociáldemokraták, liberálisok és zöldek álláspontját csupán az üléspontjuk határozta meg, s vica versa, az európai patrióták, a konzervatívok és jobboldaliak egyként keltek a támadott magyar kormány védelmére, álláspontjának méltatására mind az orosz–ukrán háború, mind az illegális migráció kapcsán.
Lényegében csak arról nem esett a vitában érdemben szó, ami miatt az európai honatyák és honanyák elméletileg odafáradtak, vagyis a soros elnökség feladatairól, amelynek célja az uniós jogalkotási folyamat zökkenőmentes megvalósítása, ami az európai integráció bölcsője. Vagyis első helyen a magyar elnökség legfőbb prioritásáról, az unió és tagállamai termelékenységének és ezáltal versenyképességének javításáról, a növekedés ösztönzéséről. Arról, miként lehetne ismét felfelé ívelő pályára állítani az EU gazdaságát. Aztán az elmaradt vita kapcsán említhetjük az európai védelmi politika megerősítését, a következetes bővítéspolitikát, az EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozó szervezését.
A politikai adok-kapok ugyanis elterelte a figyelmet az illegális migráció megfékezéséről, az Európát évek óta sújtó migrációs nyomásról, amely nemcsak az unió egészére nézve jelent próbatételt, hanem a tagállamokra egyenként is hatalmas terhet ró. Ha valakinek nem tűnt volna fel, a demográfiai kihívások kezelése, a gazdaközpontú uniós agrárpolitika, a kohéziós politika jövőjének alakítása egyaránt a magyar elnökség programjának fontos része, ám a vitázók ezt is hanyagolták.
Úgy tűnik, nem ez volt a cél, hanem a pártpolitikai lövészárkok kiszélesítése, a rossz tanuló, a centrummal nem együtt menetelő Magyarország letérdepeltetése, a jogállamisági furkósbot és a puskapor szárazon tartása.
A szerző újságíró