Vélemény és vita
Solingeni penge
Van abban valami különös üzenet, amikor egy arab terrorista elvágja három ember torkát Solingenben, nyolc másikat pedig összekaszabol. Történt mindez a fennállásának hatszázötvenedik születésnapját ünneplő német városban. Nem is akármelyikben. A ma a finomacéláruk – úgy, mint pengék, körömvágók, nagyon sokféle kés és acél fenőeszköz – gyártásáról híres településen. A fegyverkovács művészet egykori központjában ma egy migráns gyilkolt késsel.
Hogyan jutottunk el idáig? Aki azt állítja, hogy ez egy elszigetelt, magányos őrült rémtette, az hazudik. Nagyjából annyira, mint azok a mai Nyugat-Európát irányító politikusok, akik álszent üzenetekkel sajnálkoztak az eseten. A leggusztustalanabb közülük talán az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, aki a következő fogalmazást tette közzé: „Mélységesen megdöbbentett a solingeni brutális és alattomos támadás. Gondolataim a halottak és a sérültek családjával vannak, akiknek mielőbbi felépülést kívánok.” Az Európai Bizottság meg az Európai Parlament már lassan egy évtizede messze földön arról híres, hogy fő célja Európa minél teljesebb elárasztása az illegális bevándorlókkal. Nagyokos embereik mindenféle elméletet legyártottak már arról, hogy ez miért fontos annak a gazdasági és politikai közösségnek, amibe mi is beletartozunk. Talán jobban át kellett volna gondolnunk az uniós csatlakozásunkról szóló népszavazáskor, hogy igent mondjunk-e arra vagy nemet.
2014 óta azonban az egykor távolról csodált nyugat-európai demokráciák belekezdtek abba az ámokfutásba, aminek nem akarnak vagy nem tudnak véget vetni. Kirobbant az orosz–ukrán háború, tömik fegyverrel és pénzzel az ukrán bábjaikat, hiába pusztulnak el a harcokban százezrek, nem számít. Azt most ne feszegessük, hogy miféle szerepük lehetett a nyugati, főleg észak-amerikai titkosszolgálatoknak a kijevi Majdan tér gyilkosságsorozatában vagy az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásában, esetleg az ukrán és az orosz atomerőművek körüli, világpusztulással fenyegető haláltáncban.
Némelykor úgy tűnik, az Európai Unió talán még a háborúnál is fontosabb ügye a nemi szerepekről szóló elképesztő kavalkád rászabadítása földrészünkre. A genderviharról nem kell túl sokat beszélnünk, elég, ha felidézzük azt a mocskos provokációt, amit a párizsi olimpiát kísérő műsorokban kénytelenek voltunk elszenvedni.
Az Európai Unióra rászabadított illegális bevándorlók folyamatosan gondoskodnak arról, hogy cseppet se lanyhuljon a rájuk irányuló közfigyelem. Nőket erőszakolnak, papok torkát vágják el, pusztító robbantások vigyorgó kivitelezői, és tömegrendezvényeken gyilkolják százszámra az európaiakat.
Ebben az összezavarodott európaiságban csak igen kevesen merik azt állítani, hogy nem jó egyik fő irány sem. Mégis egyre többen mondanak nemet a háborúpártiságra, a genderőrületre és a migránsok pátyolgatására. Hogy minden összefügg mindennel, örök törvény. A kényelembe beletokásodott derék európaiak saját jövőjük és kényelmük elérését abban látják, ha a fentebb taglalt pusztító elképzelések szerint élnek. Nincs népességgyarapodás, a gazdaság egyre szegényesebb, nincs biztonság, főleg nem közbiztonság, és sokan úgy látják, már igazából sem nők, sem férfiak nincsenek.
Ezen a szomorú történeten cseppet sem segít az, hogy elfogták a solingeni mészárlás elkövetőjét, aki nem más, mint egy huszonhat éves szír ember. Micsoda nagy pofon ez az erős és büszke német gazdaságtörténetnek, a fegyverkovácsok egykori fővárosának, a ma is kiváló késkészítő iparosoknak.
Úgy tűnik, elvették tőlünk a kést. Idegen, gyilkos kezekbe került.
A szerző író