Egész Európában demográfiai vészhelyzet van. A termékenységi ráta sehol nem biztosítja a népesség megmaradását, amelyhez 2,1 értéket kellene elérnie. A korfa – a népesség tagozódása évjáratok szerint – mindenütt oszloptuja lesz, karácsonyfa helyett…
Az EU-átlag 1,46. Németország pont az átlagon van, Ausztria 1,41. Közép Európa (Szlovénia, Szlovákia, Horvátország, Magyarország 1,50 közelében szóródik (1,57–1,53 között vannak). A bambinókat egykor úgy kedvelő olaszoknál csak 1,24 a mutató értéke, Svájcban 1,39, Luxemburgban 1,32, a görögöknél 1,32, a spanyoloknál különösen alacsony: 1,16. Meglepően alacsony a lengyeleknél is: 1,29. A mediterrán keresztény országokban tehát éppúgy alacsony a mutató, mint az albánoknál, ahol csak 1,21. (Ott a lakosság domináns vallása az iszlám.) Tehát, se a vallási hovatartozásnak, se a gazdasági fejlettségnek nincs egyértelmű kapcsolata a mutatóval. Sehol nem vállalnak kellő számban gyermeket, mert az individuális szemlélet mindenfelé eluralkodott: a gyermek teher, hát lerázzák!
Ez egyenesen ösztönzi a migrációt, hiszen a fejlődő országok korfáján viszont látható, hogy rengeteg a fiatal. A fejlettek részéről a munkaerőigény, a fejlődőek részéről a fiatalok munkanélkülisége lesz a folyamat hajtó ereje. A fejlődő országokból áramló néptömegek elsöprik a (még töredékeiben meglévő) vallási, kulturális hagyományokat, lecserélik Európa népességét.
Különösen döbbenetes Kelet-Európa népességének alakulása, amit egy világbanki tanulmány így jellemzett: From red to gray. Vörösből szürkébe… Azaz, ősz hajúba. Megnéztem az ukrán és az orosz korfát 2020-ban. Megdöbbentő, mennyire visszaesett a gyermekek száma a szocializmus összeomlása után! A volt „szocialista táborból” mindenkinek hatalmas csalódást jelentett a politikai váltással elérkező válság, szegénység.
Az amerikai termékenységi ráta is alatta van a kívánt értéknek, de magasabb, mint Európában: 1,7. Indiában, a világ legnépesebb országában is radikálisan (2,0 alá) csökkent a mutató 2021-re; Japán és Kína pedig hatalmas népességcsökkenési és elöregedési problémákkal néz előreláthatóan szembe, a század közepére… Az elöregedésnek a költségvetésre gyakorolt nyomása hatalmas lesz, a munkaerőpiac beszakad.
Minket persze nem vigasztal, hogy világszerte gond van. Saját problémáink megoldásán gondolkodunk. A lehetséges eszköztárnak három elemére szeretném a jelen cikkben felhívni a figyelmet.
1. A fiatal korosztályok létszámcsökkenése elkerülhetetlen, de lassítható. A kormány e téren tett erőfeszítései nagyra értékelendők, de nem elegendőek. Nagyon fontos lenne emelni a fiatalok szellemi képességeit, mert kevesebb, de képzettebb munkaerő-állomány képes lenne megtermelni azt a hozzáadott értéket, amelyből jut az idősebbek eltartására. Természetesen, ez nem lehet csupán járulék elvonásra alapozott rendszer. Az egyéb adóbevételeknek is szerepet kell vállalniuk benne.
2. Ehhez érdemes lenne olyan nyugdíjrendszert bevezetni, amely a vállalt, felnevelt és taníttatott gyermekek arányában kiegészítő nyugdíjcsatornát biztosítana azon szülőknek, akik vállalnak gyermeket, és gyermekeiknek a taníttatásába energiát, pénzt fektetnek bele. Súlyos igazságtalanságot enyhítene egy ilyen rendszer! S előbb-utóbb lenne a demográfiára is hatása. Az oktatásügyet viszont – az egészségügy mellett – N°1 prioritássá kell tenni, ami pénzkérdés is, de annál sokkal több… Nem maradhat egy tárca nélküli államtitkár felelőssége csupán!
3. A társadalom erkölcsi arculatának változása nélkül alig remélhetünk eredményt. Amíg nem adjuk vissza a tisztaság megbecsülését, amíg a kultúra a szex istenítésével foglalkozik, amíg az operaház színpadán meztelen egyedek kergetőznek, amíg a reklámok a „carpe diem” eszméjét terjesztik ezerrel, amíg nem neveljük értelmes életre a fiatalokat, s a hölgyek ruházata már szinte semmit nem takar a meztelen húsból, ne várjuk a mértéktartó, egészséges nemi kapcsolatok és családtervezés megvalósulását. Balga, aki ezt holmi irigy öregasszonyos mentalitásnak tekinti. Nem az életörömöt sajnáljuk korunk emberétől, csak a kiégéstől és az élvezetek túlzott hajszolásától óvjuk. Minden civilizáció belebukott a tömeges erkölcstelenségbe.
A cikk a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya által szervezett kerekasztal-beszélgetéseken elhangzottak alapján készült.
A szerző professzor emerita SZTE GTK, PPKE