Szegény Gyurcsány nagyon keresi a helyét a politikai palettán, miután egy nemrég alakult ellenzéki párt jócskán rákoppintott az egykori baloldali éllovas orrára.
Majd harminc százalékos értéket mutatott ki neki a közvéleménykutató, míg Ferenc DK-ja szerényen a kilenc százalék körül tanyázik. Ez a gyenge eredmény a tizennégy éves semmittevés, az alkalmatlanság, a politikai fantáziátlanság következménye, amit meguntak a választók, ezért adtak jóval nagyobb bizalmat Magyar Péternek, hátha történik már végre valami a baloldalon. Esetleg megszorongatják Orbánt, ha le nem is győzik. De a baloldali szavazóknak már ennyi is elég lenne, mert Gyurcsánytól ezt véletlenül sem kapják meg.
Ferenc továbbra sem száll le a döglött lóról. Most azzal akarja lejáratni Orbánt, hogy sok a fizetése, mondván az átlagbérhez képest minden kormányfőnél jobban keres.
Látják, Gyurcsány hű önmagához, már az alapállítása is félrevezető. Mondhatni hazug. Mindenki tisztában van vele, hogy a nyugati bérek sokkal magasabbak, mint a magyarok, ezért aztán itt egy miniszterelnöki fizetés sokkal jobban kilóg az átlagból, mint például Németországban.
Persze a félrevezetés már az információforrástól kezdődik, amely a G7.hu portáltól származik. A sorosita Telex néhány hónapja tette közzé, hogy a G7 az általuk alapított Gazdarovat Kft. tulajdonába került. Az eseményről szóló tudósításban olvasható, hogy a G7 tulajdonosainak célja a gazdasági portál felvállalt küldetésének megtartása, amelyben a Telex vezetői által alapított Gazdarovat Kft. lehetőséget lát. A felvásárlás révén a vállalathoz kerülnek át a gazdasági oldal kulcsemberei és vagyonelemei. Tehát ugyanazok, és ugyanazon szellemben készítik a portált, mint ahogy a sorosista Telex.
Ezek után az információik valóságtartalma, ferdítési célzatai is hasonlóak a volt tulajdonoséhoz.
És ebből a forrásból táplálkozott Gyurcsány Ferenc minapi Facebook-bejegyzése, ami ugye már csak azért is hazugság, mert a végeredményt hasonlítja a körülményekhez. Mondhatni almát a körtéhez, amivel meg lehet vezetni az olvasót, föl lehet őt háborítani, lehet öklöt rázatni Orbánra, meg lehet próbálni Orbán- és kormányellenessé hergelni a választókat. Ez persze soha nem sikerül, de Ferenc annyira kétségbe van esve, hogy az a kilenc százalékuk is elolvad egy-kettőre, s akkor mehetnek a politika szemétdombjára, hogy a legpitibb ügyekkel is próbálkozik.
Ha csak annyit írunk, hogy Scholz német kancellár éves fizetése tavaly 132 millió forint volt, Orbáné pedig 68 millió. Miközben tudjuk, mennyi a német dolgozók átlagfizetése, és azt is, mennyi a magyaroké, ez elég magyarázat a félrevezetésre.
Tehát egy ilyen hamis összehasonlítással akar magának Gyurcsány bizalmi babérokat szerezni. Mondván: ő milyen jó ember, Orbán pedig milyen rossz. Ezt megfejeli azzal a demagógiával, hogy azt írja: „Ugye emlékeznek? Én a miniszterelnökségem alatt a fizetésemet alapítványoknak adtam.” Írja: „hát persze, Gyurcsány megengedhette magának.”
Ezzel kapcsolatban ajánlom mindenki figyelmébe a két ember teljesen nyilvános vagyonnyilatkozatát, amelyből kiderül, hogy Gyurcsánynak csak egy picivel alacsonyabb a jelenlegi fizetése, mint Orbáné. Orbánnak pedig van érdekeltsége két ingatlanban, Budán és Felcsúton, aztán slussz.
A Gyurcsány-féle sokmilliárdos privatizációról, amelyhez a Magyar Hitelbankban anyósa, Apró Piroska által elérhető sok száz milliós hitel révén jutott hozzá, egy szót sem szól a fáma. Arról Gyurcsány nem beszél, holott az a vagyon, ami a háttérben rendelkezésére áll, az is a magyar államé volt. Annak a komoly jövedelmei biztosították Gyurcsánynak, hogy a miniszterelnöki fizetését alapítványoknak adja. Kvázi jótékonykodjon vele, mert neki nincs szüksége havi több millió forintra miniszterelnökként. Bár ki tudja, milyen alapítványokba jutott az a pénz. Nem lennék meglepve, ha …
Kérdezem én, akkor Olaf Scholz évi 132 milliója miért nem megy alapítványokba? Mert Gyurcsány jó ember, Scholz rossz ember?
Ugyan már.
Mindössze Gyurcsány kapaszkodik az utolsó szalmaszálban. Nehogy belepottyanjon végül a levesbe.
A szerző újságíró