Hatalmas indulatokat keltett az olimpia megnyitóünnepsége, és ezt elégedetten nyugtázhatjuk, mert arról árulkodik, hogy még a „fejlett” Nyugaton sem vesztette el mindenki a józan eszét, némi erkölcs még fel-felbukkan a progresszió árnyékában. A prológ óta a szervezőbizottságtól kezdve a Nemzetközi Olimpiai Bizottságig nem győznek bocsánatot kérni a látványos gusztustalanság nyomán, ám a progresszió valódi arcát Emmanuel Macron francia elnök leplezte le, aki büszkén úgy értékelte a látottakat, hogy erről száz év múlva is beszélni fognak. Ezt persze írjuk a szokásos francia arrogancia számlájára, hiszen hangzatos önigazolásával szemben a valóság, hogy az ilyen energiák elszabadulása garantálja, száz év múlva már senki nem tudja majd, merre is volt Franciaország, míg a progresszió fokozódása esetén ez a produkció csupán egy kínkeserves komédiának tűnik majd.
Meggyőződésem, hogy a világ nagyobbik fele – ha erre magától korábban még nem jött rá – ebből a műsorból is levonhatta a tanulságot, hogy nem kell aggódnia a dekadens Nyugat miatt, amely gőzerővel ássa saját sírját. Nem tagadom, engem csöppet sem lepett meg a bemutatott primitív provokáció, hiszen a francia főváros lényegében XIV. Lajos óta a hedonizmus központja, s bár akkortájt az élvezetek hajhászása mellett még napjainkban is lenyűgöző palotákat is építettek, a kevesebb szellemi kapacitással rendelkező utódok már csak a moslék csodálatáig jutnak.
Az önfeledt dagonyázás, az öncélú szemfényvesztés azonban mit sem változtat az olimpia lényegén, amelyet legegyértelműbben jelszava érzékeltet – a citius, altius, fortius, azaz a gyorsabban, magasabbra, erősebben gondolat –, amely akkor is valóság marad, ha mindezt Párizs már ekképpen értelmezi. Mindezt pedig már másnap igazolták a sportolók, hiszen a különböző pályákon férfiak és nők küzdenek; a harmadik, a negyedik vagy az ötödik nemnek nyomát sem láttam felbukkanni a megnyitó óta. Csupán egy olyan brazil hölgyet, aki a tiltás ellenére is vállalta meggyőződését, hogy hálát adjon annak az erőnek, amely egy olimpiai bronzéremhez vezette, szemben azokkal, akik mindezt megcsúfolni szeretnék.
A szerző vezető szerkesztő