Kitörési pontok – A termékenységcsökkenés megállítása – 2. rész

Ez az írás a július 19-én megjelent folytatása.

4.

Népesedéspolitikai céljainkat keresztezi, hogy a „Családi Otthonteremtési Kedvezményre” – rövidítve „CSOK+”-ra – jogosultak köréből 2025 után kizárják a 41 évesnél idősebb nőket, még ha várandósak is. Az intézkedés hangoztatott indoka az volt, hogy a fiatalabb női korosztályok felé kellene kitolni a szülések súlypontját, hiszen ha fiatalabb korban megszülik a nők az első és második gyermeküket, akkor később nagyobb lenne a valószínűség egy harmadik gyermek vállalására. Valójában a 42-43 éves nők már soha nem fognak huszonéves korukban szülni, nem lehet őket ennek a célnak a teljesítésére ösztökélni, viszont arra alkalmas ez a jogfosztó intézkedés, hogy lemondjanak egy további gyermek vállalásáról. A negyvenes nők negyede, ötöde – tekintettel a propagatív és a munkaképes kor lassú kitolódására – a Demográfiai Szakosztály elnöke, Benda József által végzett felmérés szerint szívesen vállalna még gyermeket, ha ennek meglennének az anyagi feltételei. A Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya részt vett a „CSOK+” törvényjavaslat társadalmi vitájában. Bíztunk abban, hogy meghallgatásra talál az a javaslatunk, miszerint maradjon meg a 41 év feletti, gyermeket vállaló nők eddigi jogosultsága. A népesedéssel foglalkozó szakemberek tudják, hogy ezt a negyvenes, kilenc évfolyamos, 710 ezer fős korosztályt meg kell nyerni plusz gyermek vállalására, mert az alattuk lévő, 40 év alatti tíz évfolyam lélekszáma már csaknem harminc százalékkal kevesebb – mindössze 605 ezer fő –, azaz tőlük már nem várható el hasonló nagyságú szülésszám. Ma a negyvenes nők szülik meg az újszülöttek mintegy tizedét, és a jövő szempontjából kulcsfontosságú lenne szülési hajlandóságuk fenntartása. A jogszabály megalkotói nem osztották aggodalmainkat, és nagy női korosztályok eddigi jogosultságainak a megszüntetéséről döntöttek. Döntésük szerepet játszik abban, hogy a TTA hanyatló trendje folytatódott. A további hanyatlás megállítása érdekében meg kellene őrizni – vissza kellene állítani – a 41 év feletti, gyermeket vállaló nők eddigi CSOK-jogosultságát.

5.

A családalapítás késlekedésében szerepet játszik az otthonteremtés fiatalokra és szüleikre háruló óriási terhe. Ezzel a kiemelkedően fontos témával a vitában foglalkozott már László Tamás és Szabadkai Antal is. Ma a huszonéves fiatalok fele még a szüleivel együtt él, mert nem tudott önálló lakást vásárolni. Nagyon előremutató családpárti intézkedés volt az Államkincstár felügyelete alatt a „Babakötvény” útnak indítása, aminek a célja az volt, hogy egy „Babakötvény” megtakarítással rendelkező fiatal ne legyen bankok kiszolgáltatottja, ha felnőve családot akar alapítani, és támaszkodhasson szülei és más rokonai korábbi kötvénybefizetéseire. Az Államkincstár számára is mindenképpen előnyös volt egy 18 évre szóló hosszú távú megtakarítás megkötése, és a gyermekük jövőjéért áldozatokat vállaló szülők és hozzátartozók számára is megfelelő volt ez az évi háromszázalékos reálhozamot biztosító megtakarítási lehetőség. 2024. elején a tömegtájékoztatásból tudhattuk meg, hogy az úgymond „nyerészkedések” meggátlása érdekében korlátozták a Babakötvényre befizethető éves összeg nagyságát, azaz a jövőben egy fiatal, 18 évesen – az idei korlátozások életbeléptetése miatt – legfeljebb egy fél lakásra elégséges megtakarításhoz juthat, és családalapítása érdekében már nem kerülheti el banki adósságok vállalását. Csak egy családellenes indulat – vagy nagybanki érdekek képviselete – magyarázhatja azt, hogy az évi háromszázalékos reálhozamot biztosító, kivételesen hosszú távú megtakarítást vállaló Babakötvényt „nyerészkedésnek” minősítsenek. Amúgy nemzetközi viszonylatban ez a három százalék inkább szolid, szerény jövedelmi igényt jelez, semmint egy kéts zámjegyű haszon „nyerészkedési” lehetőségét. A kormányrendelet előírásai szerint ezután Babakötvényre évente legfeljebb 1,2 millió forint értékben teljesíthetünk befizetést. Ez a rendelet a hazai családi kapcsolatok teljes félreismeréséről is tanúskodik. Eddig a nagyszülők, keresztszülők, szülők, nagybácsik és nagynénik lehetőségeik szerint önszántukból, egymás megkérdezése nélkül támogatták a szeretett gyermeket. Többségük egymástól is távol él, és jószerivel csak esküvőkön vagy temetéseken találkoznak és beszélgetnek egymással. Teljesen életszerűtlen, hogy a befizetésre hajlandók ezután felhívják távoli rokonaikat, azt tudakolva, hogy melyik gyermek babakötvényét mekkora összeggel növelték, mert nem kívánják túllépni az engedélyezett limitet. Várható, hogy inkább nem fárasztják magukat ezzel a kormányrendelettel megbonyolított, bizonytalanná tett előtakarékoskodási formába történő befizetéssel. A felnövekvő gyermekek későbbi anyagi függetlenségének és családalapításának az érdekében helyre kellene állítani a „Babakötvény” korábbi, korlátozásoktól mentes működési formáját. Annak ellenére, hogy a háromszázalékos reálhozamot megalapozatlanul – a szülői és hozzátartozói megtakarításokat banki irányba terelő szándékok – „nyerészkedésnek” minősítenek, meg kellene őrizni ezt a háromszázalékos reálhozamot, mert 10-15 éves pénzkölcsönzés esetén ez inkább egy szerény elvárás, semmint „nyerészkedés”.

6.

Megérett az idő a családi jövedelemadózás bevezetésére. Korábban a pénzügyi irányítás azt hangsúlyozta, hogy a válások és beházasodások, születések és halálozások túl bonyolulttá tennék az egy családtagra jutó éves jövedelmek kiszámítását. Ma már, a számítógépek korszakában ez nem lehetne akadály. Mellesleg Franciaország és Luxemburg családi jövedelemadózása már a számítógépek megjelenése előtt évtizedekkel is zavartalanul működött. Az elmúlt évtized adótörvényei azt igazolják, hogy a költségvetési hiányok betömésére a pénzügyi irányítás rendszeresen a gyermekes családok elvárásait áldozta be, amit egy automatikusan működő családi jövedelemadózás esetén nem tudna megtenni. 2011-ben egy egygyermekes család adóját 10 ezer forinttal, egy kétgyermekes család adóját havi 40 ezer forinttal csökkentette a személyi jövedelemadózásban a gyermeknevelési költségeket méltányló adólevonási lehetőség. 13 év elteltével, 2024-ben változatlanul egy egygyermekes család adóját 10 ezer forinttal, egy kétgyermekes család adóját havi 40 ezer forinttal mérsékli az adólevonási lehetőség – miközben az árak 87 százalékkal megnövekedtek. Az infláció a 13 évvel ezelőtti adólevonási lehetőség vásárlóértékét már 47 százalékkal lecsökkentette. A családi jövedelemadózás nem csupán az adólevonási lehetőségek értékvesztését akadályozza meg, hanem – a keresetek családtagokra történő felosztása révén – a gyermekekre jutó jövedelemrész reálértékét is megnöveli. Magyarországon 2011. után 2024-ig várhatóan 73 százalékkal növekednek meg a reálkeresetek. Ha tehát egy méltányos családpolitika célul tűzi ki, hogy az adólevonási lehetőség reálértéke ne csökkenjen, és azt is céljának tekinti, hogy a gyermekes családok reáljövedelme a reálkeresetekkel párhuzamosan nőjön (amely célok családi jövedelemadózás esetén automatikusan teljesülnek) – akkor annak érdekében, hogy 2024-ben is fennmaradjon a gyermekes családok 2011. évi társadalmi pozíciója, az egygyermekes családok havi 10 ezer forintnyi adólevonási lehetőségét 32 ezer forintra kellene megnövelni. (10 ezer Ft×1,87 (infláció)×1,73 (reálkeresetek növekedése.) Mivel az elmúlt 13 évben egyszer sem, egyetlen évben sem sikerült beépíteni az adótörvényekbe sem az adólevonási lehetőség reálértékének a megőrzését, sem a gyermekesek reálpozíciójának a lépéstartását a reálkeresetekkel – meg kell kerülni a pénzügyi irányítás családosokhoz történő viszonyulását – és ennek az eszköze a családi jövedelemadózás bevezetése.

A TTA 2023. évi csökkenésében szerepet játszott, hogy a 2022. évi 14,5 százalékos infláció, és a 2023. évi magas, 17,6 százalékos infláció jövedelemcsökkentő hatásait a családpolitika semmilyen módon nem ellensúlyozta sem az adólevonási lehetőségek növelése, sem a családi pótlék emelése révén.

Ez a tanulmány a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya által szervezett kerekasztal-beszélgetéseken elhangzottak alapján készült.

A szerző közgazdász, a MKT Demográfiai Szakosztálya elnökségének tagja