Kondor Katalin

Vélemény és vita

Különös háborúk

Mostanában szinte nem telik el nap, hogy a világ politikusainak jó részéről ne derülne ki, hogy – úgymond – háborúpárti. Ha megfigyelte a kedves Olvasó, ismert politikusok kiabálják bele az éterbe, hogy ha paripát nem is, de pénzt és fegyvert küldeni kell az egymás ellen fenekedőknek, persze ki-ki meg is nevezi, ki legyen a kedvezményezett. Ami az orosz–ukrán háborút illeti, ott már teljesen „letisztult” a kép, az Egyesült Államok és Európa országainak többsége Ukrajnába küld fegyvereket és persze rengeteg pénzt is. Egyértelmű, kinek „drukkolnak” ők a kényelmes karosszékeikben, s a még kényelmesebb, jól őrzött palotáikban, s az is egyre inkább egyértelmű, hogy a háborúpártiak száma nő. Mármint nem a világ lakosságának körében, hanem a világ vezetőinek körében. Mint ahogy az is napnál világosabb, hogy az atomfegyverek bevetését „meglengetők”, élükön a francia elnökkel, a harmadik világháború kitörésének lehetőségét is elképzelhetőnek tartják. Megy tehát az ötletelés a világban, pontosabban a háború pártján állók körében, s ne felejtsük ki azt sem, hogy a zsidó állam is háborúban áll a folyton forrongó Közel-Keleten.

Mi már a középiskolában megtanultuk, hogy minden háború a nyerészkedőknek fontos, el kell pusztítaniuk, vagy éppen rabszolgájukká kell tenni azt, akitől lopni akarnak. S mindehhez nem volt és most sincs köze a sokszor hangoztatott és lejáratott IGAZSÁGNAK. S még kevésbé van köze a tisztességnek. Régen megismertük már azt az igazságot is, amit többször idéztünk Orwelltől: „A háború egyik legborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyűlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak.” Nos, nehéz ezzel az igazsággal vitatkozni, nem is lehet, mert cáfolhatatlanul igaz. Mint ahogy az is, hogy a háborúban az okoskodó vezetők áldozatul dobják oda a fiatalokat, amikor meg már mind meghaltak, akkor a középkorúak következnek. A nyerészkedők pedig a biztonságos bunkerjeikből parancsolgatnak tovább. Így van ez most is. Cáfolhatatlan, hogy az emberiség mindig is talált okot a háborúra. Olvasom, hogy 1925-ben például egy kutya okozott háborút Bulgária és Görögország között. A kutya ugyanis elszökött, s egy görög katona a nyomába eredt. Átlépte szegény a határt, s a határőrök lelőtték. Az eset tíznapos háborút eredményezett. 1969-ben meg El Salvador és Honduras között a labdarúgás okozott konfliktust. Amúgy is feszültség volt köztük bizonyos bevándorlási ügyek miatt, ám az 1970-es labdarúgó vb selejtezőjének eredménye után, amikor is a salvadoriak győztek, kitört a háborúság. Állítólag háromezren vesztették életüket.

A fentebbi sorokból mindenki számára kiderülhetett, hogy semmit, de semmit nem értek a háborúhoz, nem is akarok érteni hozzá. Ám a néhány leírt példának egyetlen célja az volt, hogy bebizonyítsam, az a világ, amelyben most élünk, az elmúlt évszázadok, évezredek történéseiből semmit sem tanult, az erkölcs szabályait pedig végképp elfelejtette. Nem keresi és nem is akarja megismerni az igazságot, az erkölcsöt, csak a maga hasznára háborúzik, üzletel, öl, gyilkol ész nélkül. S közben persze igazságról papol. Visszatérve a mi régiónkba, ugyan vajon milyen igazság volt az, amikor az ukrán Majdan idején, egy állítólag független országba amerikai vezetőket küldtek, az úgynevezett globális elit tagjait? Akik lényegében lerabolták az országot, s máig nem tagadják, hogy az Ukrajnában található különleges ásványkincsekre fájt és fáj most is a foguk. A demokrácia jegyében. Rendben, de mi köze ehhez Európának? Miért Európának kell temérdek pénzt és fegyvert áldozni erre a háborúra? S miért kell a demokráciáról papolni, miközben már be is vallották, hogy az ukrajnai ásványkincsekre fáj a foguk? Orosz agressziót emlegetnek, miközben európai agresszióban élünk. Napnál világosabb, hogy két ország fenekedik egymással. Két szomszéd. Mi közünk van nekünk ehhez? A kárpátaljai magyarok sorsán kívül? Semmi. Azt viszont látjuk, hogy a világ hiénáinak az a célja, hogy kirobbantsanak egy világháborút. Melyet majd egy világkormány irányít, miután már betereltek bennünket egy hatalmas akolba. Sokan írtak már erről, miként arról is, hogy minden a pénzről szól, azaz eladó az egész világ. „Eladó az erény, a bűn, mert a pénz nem ismer Istent. Mert a pénz legázol mindent. Övé a kéj, övé a kín. Érte küzd a test, a szellem. Ő hozzá visz minden út. Érte dúlnak háborúk, s harcok ember-ember ellen. És ez átkos mammonért omlik annyi drága vér” – énekli Mefisztó Gounod: Faust című operájában. Igazat dalolt. Csak nem akartuk és nem akarjuk megérteni.

Most sincs ez másképp. Különösek a mostani háborúk is. Olvashattuk azt is, hogy Ukrajnában már jó ideje, a kezdetek óta szinte lasszóval fogdossák az embereket, hogy a háborúba küldjék őket, pontosabban a halálba. A vezér felesége és anyósa pedig újabb palotákat vásárolt szerte Európában – milliárdokért. Magyarországon meg számos ukrajnai luxuskocsi rója az utakat, a volán mögött katonakorú emberekkel. Győz az /i/gazság.

A szerző újságíró