Sütő-Nagy Zsolt

Vélemény és vita

Hóbortos népség

álláspont

Lássuk be, nincs könnyű helyzetben David Pressman, hiszen az Egyesült Államokat kell képviselnie Magyarországon, és ez mostanság rendkívüli kihívás, ugyanis patrónusa, Joe Biden regnáló elnök gyakorta önmagának is ellentmondóan nyilatkozik, szellemekkel fog kezet, az ellenkező irányba indul, mint ahol várnak rá, naponta változik, hogy benevez-e a következő elnöki ciklusért folyó harcba; finoman szólva is nehezen követhető. Pressman azonban a zavarodott elnökére is képes rálicitálni, ami normális, elvégre egy vérbeli nagykövet minden kihíváshoz képes alkalmazkodni.

Az excellenciás úr az elmúlt héten többször is bideni magaslatokban szárnyalt. Az Egyesült Államok függetlenségének napját megelőzően nagy ívű beszédet tartott arról, hogy Magyarország milyen rossz szövetséges, mert hazája elnökválasztása kapcsán véleményt formál, miközben erre egyetlen más szövetségese sem vetemedik, és ők bizony soha nem tennének ilyet. Meghökkentő szavak, nem tudni pontosan, kiknek is szólt, mert legfeljebb az óvodások nincsenek tisztában azzal, hogy az elmúlt évtizedekben a Nagy Testvér hány alkalommal igyekezett nyomást gyakorolni a magyar kormányokra, olykor pénzt, paripát, fegyvert biztosítva egy remélt kormányváltáshoz. Nagykövetek sora, néha még egyszerű ügyvivők is halaszthatatlan feladatuknak érezték a magyar közélet helyes mederbe terelését, bár ebben a sorban Pressman kétségtelenül élen jár. Kevés elődje indított olyan hangzatosan, mint ő, aki már megbízólevele átadása előtt képes volt botrányt okozni, hogy a bírói kar befolyásolásának kísérletéről, a tengerentúlon állítólag alapelvként tisztelt szólás- és véleményszabadság megnyirbálására tett igyekezetéről, újságírók fenyegetéséről ne is beszéljünk. Az excellenciás úr talán minderre már nem is emlékszik, pedig valljuk be, budapesti beköszönése óta sem emlékezhetünk túl sok hétre, amikor a fennsőbbsége ne villant volna meg ezeréves államunkkal szemben.

A múlt héten azonban a szokottnál is aktívabb volt, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök előbb Kijevben, aztán Moszkvában is tárgyalt, és egy ekkora kaliber, mint Pressman, nem hagyhat szó nélkül ilyen fajsúlyú történéseket. A kijevi utazás elismerésének ellenpontjaként hangzott el a már említett kioktatás, míg a moszkvai egészen bidenes fordulatot hozott. A közösségi oldalán közzétett értékelése szerint „ez az út nem a »békéről« szól, hanem a haszonról, és ez nagyon rossz szolgálatot tesz a magyaroknak és a Magyarország szövetségeseivel való kapcsolatának”. Tehát nem a fegyverexport, nem a háború finanszírozása, nem a soha vissza nem fizethető kölcsönök szólnak a haszonról, hanem a fegyvernyugvás. Ördögi gondolatmenet, bár van benne némi igazságtartalom, ha teljes egészében kifejtjük az excellenciás úr által elhallgatott összefüggést is. Igen, óriási haszon lenne már a tűzszünet is, a békéről nem is beszélve. A megkímélt emberi életek felbecsülhetetlen hasznot hajthatnának mindkét oldalon, de kiváltképp az ukránok erősen fogyatkozó soraiban. A kivéreztetett ország előbb vagy utóbb nem azoknak lesz hálás, akik fegyvereket nyomva a kezükbe halálba küldték népüket, hanem azoknak, akik az emberi életek megóvásáért tettek.

Mi pedig szép nyugodtan kivárjuk a helytartó távozását, ahogy anno Mark André Goodfriendot is kiböjtöltük. E névre már csak az idősebbek emlékezhetnek, még hazájában sem kapja fel rá senki a fejét, de ez nem is csoda, a történelem szemétdombján végzők neveit nem jegyzik fel.

A szerző vezető szerkesztő