Horváth K. József

Vélemény és vita

„Nem mondjuk kétszer!”

NAPI KOMMENTÁR

Naná, hogy sumákolás van a háttérben. Amikor magasak az üzemanyagárak, többe kerülnek, mint a környező országokban, akkor jön Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára és elkezdi magyarázni az okokat. Az ember ilyenkor már ficereg a fenekén. Érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem kerek. Annak tükrében különösen, hogy mennyit fizetett a benzinkútnál tankolás után. Pedig Hamvas Béla filozófus pontosan fogalmazott, amikor aláhúzta: „A tett az embert magával rántja. Hová? A következményekbe. Amelyek alól nem lehet kibújni.”

De nézzük hogyan igyekszik bujkálni a szövetség.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint Magyarországon a mai napon (pénteken) 95-ös oktánszámú benzint átlagosan 618 forintért, dízel üzemanyagot pedig átlagosan 631 forintért lehet literenként vásárolni. A Központi Statisztikai Hivatal ma (pénteken) közzétett adatai szerint a szomszédos országokban a benzin átlagára 610 forintot, a gázolaj átlagára 616 forintot ért el. Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon a családoknak többet kell fizetniük az üzemanyagért, mint a szomszédos országok lakosainak: a benzin esetében 8 forinttal, a gázolaj esetében 15 forinttal.

A HVG azt a gusztustalan, vádló címet adja tudósításának, hogy a tárca még mindig csal az árakkal. Eközben egy kukkot nem szól arról, hogy van egy megállapodás a kormány és a forgalmazók között, hogy a magyar árak nem lehetnek magasabbak a környező országok árainál. Ehhez képest nyugodt lelkiismerettel leírja, hogy a családoknak miből mennyivel kell többet fizetni. Annál az összegnél, amit a magyar forgalmazók a kormánnyal kötött megállapodásban aláírásukkal szentesítettek, hogy nem lépik túl.

Grád Ottó pedig egy minapi háttérbeszélgetésen elmagyarázta: mi történt az elmúlt hetekben a hazai üzemanyagpiacon. Kiderült: számos negatív változás történt az elmúlt időszakban a kőolajpiacon, amelyek keresleti, kínálati, geopolitikai, időjárási hatásuk miatt hatnak a kőolaj, és azon túl az üzemanyag árára.

Hát igen. Fújt a szél és sütött a nap. Mintha máskor nem szokott volna.

Mint mondta, júniusban egy három hetes, viszonylag meredek áremelkedés volt, amit elsősorban a közel-keleti eszkaláció magyarázott, vagyis az, hogy az Izrael-Hezbollah konfliktusba Irán is bevonódhat. Irán a szankciók ellenére fontos olajkitermelő, valamint a Hormuzi-szoros lezárásával tudná befolyásolni az olajpiacot. Nem vonódott be, nem befolyásolta az olajpiacot, csak feltételes módban beszél Grád úr.

Aztán jön a szélfúvás, mint indok: az Egyesült Államokban ugyanis a hurrikánszezon korai indulása zavart be. A nagyobb hurrikánok kockázata mindig az, hogy a Mexikói-öböl finomítói mennyiségi korlátozást jelentenek be, valamint a kőolaj-kitermelés is csökkenhet. Az amerikai, erősen benzinközpontú gazdaság kiesései mindig magukkal hozzák az európai árak emelkedését is, mert az amerikai kiesést az európai finomítók tudják legjobban pótolni.

Itt is csak feltételes módról van szó, hadd egyék nagykanállal a sandaságot a magyarok.

Úgy teszünk, mintha ezek a hatások másutt nem érvényesültek volna. Kiderült: a többi országban is volt ilyen hatás. A magyar ár azért lehet mégis magasabb, mert a szabad, vagyis ársapka nélküli piacon azonnal jön a változás. A horvát és a szlovén piacon némi késedelemmel, kéthetes életbe léptetéssel változik az ár, ezek szabályozottabb, a hatóság által kontrolláltabb piacok.

Szóval a T. forgalmazók így éltek a szabad, ársapka nélküli piac biztosította lehetőségekkel. A családoknak drágábban adták az üzemanyagot, miközben szerződésben vállalták, hogy olcsóbban adják.

Szép dolog? Nagyon nem.

Erre mondta Orbán Viktor rádióinterjújában: „Hogyha egyszer kötünk egy megállapodást a magyarországi üzemanyag-forgalmazókkal, ami arról szól, hogy márpedig Magyarországon az emberek nem fizethetnek többet az üzemanyagért, mint ami a szomszédos országok átlagára, akkor azt be kell tartani. De nem mondjuk kétszer: megállapodtunk, be kell tartani. Nem tűrjük el, hogy Magyarországon többet fizessenek az emberek az üzemanyagért, mint a szomszédos országok átlagára. És ha ez a szép szó nem segít, akkor intézkedni fogunk.”

Hamvas Bélának tehát nagyon is igaza van. Akkor is, ha esik, akkor is, ha fúj.

A magyar családok ugyanis ennél többet érdemelnek.

A szerző újságíró