Horváth K. József

Vélemény és vita

Lucifer Gyurcsányról

NAPI KOMMENTÁR

„Légy őszinte és csak a becsületre adj, Ne mondj ki szót, mely nem a szívből fakad” – mondja Molière. Az ember azt gondolná, hogy ebben a helyzetben, amelyben a választáson tönkrevert Demokratikus Koalíció napjainkban leledzik, nincs is jobb megoldás, mint a becsületesség s az őszinte szó, amely szívből fakad. A baj csak az, hogy Ferenc mester nem ismeri ezt a fogalmat. Nem ismeri az őszinte beszédet. Pedig a mintegy negyvenperces videóértékelés, amelyet a Facebookon tett közzé, az Amerikai Népszava szerint is az elmúlt 14 év legjelentősebb ellenzéki „vitairata”. Persze, hogy miért, azt a jó Isten tudja.

A magyar emberek többre értékelik, ha valaki őszintén feltárja, hogy itt és itt hibázott, mintha valaki alternatív szexuális szokásai miatt véli úgy, hogy így nyomatékosabban tudja előidézni valakinek az elmozdítását. Ez annál is inkább érdekes, mert Barabás Richárd az elmúlt években semmiféle jelentősebb politikai tettel nem vétette észre magát. De most, hogy Brüsszel nyomulásának homlokterében a migráció és a háború áll és mellette az LMBTQ-érdekek erőltetése, nem csoda hát, ha maga az érintett is érezhette, úgy tudja hatékonyabban szolgálni a mainstream politikát, hogy ezzel az előélettel előjön. Gondolván, ezzel nagyobbat tud lökni Gyurcsány elmozdítása érdekében a DK elnökén. Mintha valamiért védettebbnek érezné most magát. Ettől függetlenül Gyurcsány elküldte őt melegebb éghajlatra, Lendvai Ildikóval egyetemben. A hétköznapi emberek számára azonban ez jellemvonás magánügy, nem foglalkoznak vele.

Gyurcsány azonban – tudjuk jól – nem ismeri az őszinteséget. Egyszerűen képtelen fehéren-feketén beszélni a saját és a DK hibáiról.

Ferenc ugyanis a magyar demokráciát egyszerűen letagadja, helyette diktatúráról, autokráciáról, hibrid rezsimről, maffiaállamról beszél. Mindezt azért, hogy kimondja, a negyedik választás óta kétharmados felhatalmazottsággal működő magyar kormány a demokratikus alkotmányosságot súlyosan sértő, egyoldalú hatalmi helyzetet épített az állami intézményi szabályozás világban. Egyebek mellett a nyilvánosságban, az igazságszolgáltatásban.

Azt mondja erre egy humoreszkben Nádas, hogy ne nevettessen, mert cserepes a szám. Nem baj, majd virágokat ültetünk bele, felel Markos.

Tessék mondani, a magyar ellenzék mióta jogalkotó? Épp az a baja, hogy lassan másfél évtizede nem jogalkotó. Másfél évtizede képtelen többséget szerezni a parlamentben. A választók java ugyanis nem hisz neki, rendszeresen lesajnálja. Persze, ki hinne egy szemkilövető Gyurcsánynak, aki ráadásul az 1956 utáni megtorlások egyik főemberének unokáját vette feleségül.

Látni kell, nem a kormány épít ki hatalmi helyzetet, hanem Gyurcsányék alkalmatlanok a hatékony politizálásra, arra, hogy több mandátumot szerezzenek a parlamentben, megakadályozva ezzel a nélkülük alakuló folyamatokat. Senki nem az ellenségét ülteti megüresedő pozíciókba, hanem a barátját. Akitől nem támadásra, hanem együttműködésre számít. Karácsonynak például esze ágában sincs a kontraproduktív, csilliárdokat kereső, 40-50 fős Gyurcsány-kommandót kitenni az utcára.

Azt mondja Ferenc: „Demokratikus politikai körülmények között az ellenzéki pártoknak senkinek és senki mással össze nem vethető főszerepe van a kormány ellenőrzésében. Adott esetben leváltásában. Mondom: demokratikus körülmények között.” Miközben ő tudja legjobban, hogy kevés olyan hely van Európában, ahol demokratikusabbak a viszonyok, mint nálunk. De ő azt hazudja, hogy ez autoriter világ, nem demokrácia. Ezzel felmenti magát, Orbánra lőcsöli a felelősséget. Ő mossa kezeit, s maradnak a vezetőségben ülő cimbijei is, mert lemondásukkal pénzügyileg is megroggyantaná az egész DK-t.

Így akár őszödi beszédként is tekinthetünk Gyurcsány legfrissebb hazug mosakodására. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem” – mondja Lucifer. S az angyalokra mutatva hozzáteszi: „Dicsér eléggé e hitvány sereg.”

Hogy kik az angyalok? Nem Barabás és nem is Lendvai, az biztos.

A szerző újságíró