Horváth K. József

Vélemény és vita

Magyar visszavonultatná Orbánt

NAPI KOMMENTÁR

Magyar Péterrel egyszerűen nem lehet betelni. Videók igazolják, hogy ittas állapotban fiatal hölgy lába között csúszik-mászik, szexuális ajánlatokkal bombáz partnerükkel ugyanott szórakozó hölgyeket, mástól mobiltelefont vesz el, majd behajítja a Dunába. Aztán miután kilocsolta másokra a sörét, még saját fejére is borít az üvegből, majd dulakodásba keveredik. Baromi menő, nem? Mindez történik az Ötkert nevű belvárosi luxus szórakozóhelyen, ahol csak a pezsgő üvegjét 150-250 ezer forintért mérik. S miközben Magyar itt tobzódik, a rendőrség garázdaság, rongálás gyanúja miatt eljárást folytat ellene, néhány nappal korábban Orbán Viktor szerinte aktuális utódlásának időszerűségéről beszél, nem hagyva kétséget afelől, hogy nagyon fogára való lenne Magyarország miniszterelnöki széke.

Azért ez nem akármi. Néhány hónappal korábban még azt sem tudták a magyarok, hogy a világon van, most meg egyenesen miniszterelnöki ambíciókat táplál. Egy interjúban Szerető Szabolcsnak beszélt arról, hogy „nagy gondban vannak a fiúk a Karmelitában, nem kell túl sok téglának kiesnie, hogy ez a rendszer összeomoljon”. Magabiztos kijelentés, akárki meglátja. Lényegében még semmit nem tett le az asztalra, de már a csúcson képzeli el magát.

Az persze nem elhanyagolható körülmény, hogy fellépésével a baloldalt porig alázta. Csak egyet nem szabad elfelejteni, hogy ez egyáltalán nem az ő érdeme. Ez Gyurcsánynak és vörös inges csapatának köszönhető, akik közül a momentumos brigádot már az EP-választás azonnal kiejtette Brüsszelből. Ezzel jelezték a magyarok, így járnak azok, akik a hazájuk ellen kampányolnak. Akik meg akarják akadályozni, hogy a Magyarországnak járó pénzt átutalhassa Brüsszel Budapestnek. Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre szégyenszemre lemondott a szocik társelnöki tisztéről, annyira elfogadhatatlan teljesítményt nyújtottak. Persze Gyurcsány is megkapta a magáét. Ha most lettek volna a parlamenti választások, akkor a DK, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége a nyolc százalékával nem is került volna be a T. Házba, mert hármójuknak 3×5 százalékos küszöböt kellett volna átugraniuk, a nyolc pedig ennél sokkal kevesebb.

Mindez azonban azért nem Magyar Péter érdeme, mert a baloldal alkalmatlansága, gyenge munkája következtében ott bolyongott a politikai térben számos szavazó, aki látta a gyurcsányisták sikertelenségét, s már nem nagyon akart rájuk szavazni, mert újabb kudarctól tartott.

Akkor került látótérbe Magyar Péter, aki már régen készült arra, hogy felesége, Varga Judit exminiszter tőrbe csalásával, beszélgetésük titkos felvételével, majd tartalmának, feljelentés céljából, az ügyészségnek továbbításával magára irányítsa a baloldalból kiábrándult közvélemény jelentős részének figyelmét, megalapozandó politikai pályafutásának kezdetét.

Az a több mint 1,3 millió szavazat, amelyet Magyar az EP-választáson kapott, alapvetően hazugságon, csalárdságon alapult. Arra volt jó, hogy a nyilvánosság erejét felhasználva ismertté tegye magát, hogy elkezdhesse sütögetni politikai pecsenyéjét. Nem ő dolgozott meg érte, hanem Gyurcsányék csaknem másfél évtizedes bénázása kellett hozzá.

Pocskondiázni persze tudja azt a választási rendszert, amely számára – a demokrácia legnagyobb dicsőségére – a legnagyobb ellenzéki párt pozícióját biztosította. „Sose mondtam, hogy ez egy normális, egyenlő feltételeket biztosító demokrácia. Én azt állítom, hogy le lehet győzni ezt a kormányt egy választáson.” Ezek szerint Magyar abnormális választáson győzte le Gyurcsányt, ahogy Karácsony is anno Tarlóst, most pedig – a helyzet jelenlegi állása szerint – Vitézyt. Ha ők nyernek, minden rendben, ha vesztenek, minden abnormális.

Majd vette a bátorságot, és személyesen Orbán Viktornak üzent. Annak a miniszterelnöknek, aki hosszú éveken keresztül havi nyolcmillió forintos fizetéssel „etette” Magyart, Varga Judit férjét. Nyilván azért, mert nagyra tartotta Varga Judit teljesítményét. Nem Magyarét.

Pofátlan üzenete a következőképpen hangzik: „Nem irigylem a miniszterelnököt. A helyében egy konszolidált visszavonuláson gondolkodnék. Nem akarok neki tanácsokat adni…, de én megtalálnám az utódomat, akit elindítanék a 2026-os választásokon, és letenném a lantot, mert ez még a legkisebb arcvesztés lenne.”

Hogy ehhez mit szólnának a magyarok? – meg se fordul a fejében. Én inkább arra törekednék a helyében, hogy azon a bizonyos 2026-os választáson még tudják az emberek, ki is az a Magyar Péter.

A szerző újságíró