Horváth K. József

Vélemény és vita

Pride és választás

NAPI KOMMENTÁR

Megvallom férfiasan, nem vagyok túl boldog, hogy szombaton ismét Pride-felvonulás lesz Budapesten. Persze az én lelkiállapotom ebből a szempontból teljesen közömbös, amit a számok is bizonyítanak. Ezt az úgynevezett emberi jogi tüntetést 29. alkalommal rendezik meg, amelyeken átlag 35 ezren vettek eddig részt alkalmanként. Ez már csak azért is sok, mert hogy valaki alternatív szexuális életet éljen Magyarországon, ahhoz minden feltétel adott. Mindenki úgy és azt szeret, ahogy és akit akar. Hogy miért kell ezt emberi jogi tüntetésnek nevezni, a csuda tudja. Miért kell úgy tenni, mintha Magyarországon valakinek harcolnia kellene azért, hogy szabadon megválassza partnerét, nevelhessen gyereket?

Magyarországon ezt a kormányt folyamatosan támadó David Pressman nagykövet példája támasztja alá leginkább, aki David nevű házastársával él Budapesten, és gyerekeik is vannak. Akkor mi a baj? – kérdezhetné bárki joggal.

Csak nem a napokban teljes megalapozottsággal szigorított gyermekvédelmi törvényünk, amelyet eredetileg azért kellett meghozni, hogy gyerekeinket megóvjuk az óvodákban, iskolában alkalmazni óhajtott szexuális érzékenyítéstől? A magyar Alaptörvény kimondja, az anya nő, az apa férfi, amihez hozzátehetjük, hogy a gyerekeinket meg hagyják békén. A gyermekvédelmi törvény minapi módosítása pedig szigorítja a pedofil bűncselekmények büntetési tételeit, a táboroztatás feltételeit, eltörli a 18 év alattiak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények elévülését. A törvénycsomag megtiltja az ilyen bűncselekmények elkövetőinek az erkölcsi bizonyítvány megszerzését, szigorítja a gyermekvédelmi intézmények felügyeletét. Kocsis Máté így fogalmazott: „Ha egy pedofil életre szóló sebet ejt egy gyermeken, akkor az állam azt tudja ígérni, hogy mi is életre szóló sebet ejtünk rajta. Ő már soha nem lesz tiszta ember. Nem fogja az állam megengedni, hogy tíz-húsz-harminc év elteltével tiszta lappal indulhasson. Örökre ott marad rajta a bélyeg.”

David Pressman korábban úgy fogalmazott: az LMBTQI+-embereket szerte a világon, így Magyarországon is támadások érik. „A kiszolgáltatott emberek kihasználása, a gyűlöletkeltés, az emberek hergelése szavazatokért cserébe nem újdonság ebben az országban, ahogy az én hazámban sem, az egyének, családok, közösségek és nemzetek pszichéjére és egészségére gyakorolt hatás azonban igencsak valós és pusztító.” „Ez az ország otthona azoknak a magyar embereknek, akik melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek és interszexuálisok, csakúgy, mint a világ minden országában” – mondta.

Egyik ismerősöm gyermeke is közéjük tartozik. Nem volt boldog a család, amikor megtudta, hogy a fiú más életet fog élni. De nem volt feloldhatatlan konfliktus, családon belüli ellenségeskedés, senki nem beszélt emberi jogokról. Mindenki engedett, s ma már ott tart a dolog, hogy a fiú párt talált magának, és fészekrakást terveznek. És láss csodát, a Pride-on soha nem voltak, szabad szerelmüket társával úgy élik meg, mint minden más heteroszexuális ember a szíve választottjával. Zárt ajtók mögött, önmaguk örömére.

Pressman hangsúlyozta: „Most először számos ország egyesült és fejezi ki komoly aggodalmát a Magyarországon bevezetett anti-LMBTQ-törvények miatt, és azok megszüntetését követeli. Egyhangúlag sürgetik, hogy szűnjön meg az LMBTQ-személyek és családjaik politikailag motivált célponttá tétele.” Hangsúlyozta Pressman annak a nyilatkozatnak kapcsán, melyben idén az Egyesült Államokkal együtt 35 ország budapesti nagykövetsége és több kulturális intézet is támogatásáról biztosította a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális (LMBTQI+) közösség tagjait a 29. Budapest Pride Fesztivál alkalmából.

A magyarok természetesen nem tagadják a felnőttek szerelmi szabadságát, de azt nem engedik, hogy a gyerekeket bármi olyan befolyásolás érje, ami nem a szülőktől érkezik hozzájuk. Magyarország nemzetközi politikájának összefoglalója a No Migration! No Gender! No War! iránymutatás a kiindulópont a kormány számára, amit a választások alkalmával több mint kétmillió ember a szavazatával hagyott jóvá.

Az emberek szavazatait pedig a nagykövetek akarata sem írhatja felül.

A szerző újságíró