Kondor Katalin

Vélemény és vita

A kivégzés módozatai

Üldöztetésünk nem szűnik. Mármint az Európai Unióban. Már régóta gyanítjuk, mostanra meg már tudjuk is, hogy a szervezetben szinte kötelező a magyarok gyalázása, büntetése, honi hazaárulóink ajnározása

Üldöztetésünk nem szűnik. Mármint az Európai Unióban. Már régóta gyanítjuk, mostanra meg már tudjuk is, hogy a szervezetben szinte kötelező a magyarok gyalázása, büntetése, honi hazaárulóink ajnározása, a nekünk járó pénzek törvénytelen megvonása, méretes hazugságok terjesztése és így tovább. Kell-e mondanunk, hogy immár itt van a legújabb fenekedés ellenünk, talán a legmocskosabb minden eddiginél. Ugyanis most sok millió eurót kellene fizetnünk ennek a velejéig erkölcstelen társaságnak, mégpedig azért, mert mi úgy döntöttünk, hogy nem engedjük be országunkba az illegális bevándorlókat, s ezt bizony Európa fura urai nehezményezik. Nyomban ki is találták, hogy országunkból mégis – fondorlatosan – migránslerakatot csinálnak, hiszen nyilván nem bírjuk majd a büntetést kifizetni. Gondolom ez azt is jelenti, hogy mi lennénk a gettó, majd innen válogatnak kényük-kedvük szerint rabszolgákat Európa fura urai, akik majd nekik dolgoznak, s persze némi robot után majd visszatoloncolják őket „lakhelyükre”, Magyarországra. Ma olyan a világ, hogy talán még a bennünket túlságosan nem kedvelő szomszédos országok is örülnek ennek az aljas parancsnak, legalább nem őket vegzálják ilyen „rendeletekkel”. Amely, mint már ismeretes: renitens magatartásunk miatt, tehát mert nem óhajtottuk a migránselosztó kvótát jóváhagyni, elrendelik, hogy büntetésünk a következő: országunknak 200 millió euró, úgynevezett átalányösszeget és a késedelem minden napja után egymillió euró, úgynevezett kényszerítő bírságot kell megfizetnie. Azt hiszem, erre mondják, hogy kinyílik a bicska az ember zsebében.

Aki még tud és mer gondolkodni, annak világosan kell látnia, hogy mi folyik itt. Nos, az, hogy aki az őrült terveiknek ellenáll, arról nyomban megszületik a parancs: megbüntetni, állandó nyomás alatt tartani, hatalmas hazugságokat kreálni róla, pénzmegvonással sújtani és így tovább. Így élünk bizony mi, magyarok az unióba való belépésünk óta. A kivégzések módozatairól amúgy sok tapasztalatunk van, a történelmünk miatt. A létező kommunizmus idején például az ÁVÓ karmai közé került embereket lassanként verték agyon. Mindennap megkapta az illető a magáét, aztán előbb-utóbb kiszenvedett. Lényeg volt a „büntetés”, magyarán a verés „adagolása”. A kivégzésre „törvényesen” ítéltekkel, a szellem embereivel pedig – Wittner Máriától is tudjuk – azt a mocskos trükköt alkalmazták, hogy mindig tologatták a kivégzés időpontját, s ezt közölték is velük. Aztán persze előbb-utóbb megtörtént „eltakarításuk”.

Nos, ez ma az Európai Unió. Egy mocskos csapda. Hiszen már régóta nincs nap, hogy a „művelt Európát” ne próbálnák csúfosan elbolondítani azok, akik felszámolására, avagy rabláncon tartására szövetkeztek. Nincs itt már olyan, hogy ez a földrész egyenrangú országok szövetsége, hiszen lassan az országok is megszűnnek, s mint hajdan a kommunizmus idején, a központból kapjuk a parancsokat, s persze onnan irányítják a csatlósokat is. A központ ez idő tájt az Egyesült Államok. Nyilván sokan emlékeznek még, hiszen nemrég történt, hogy éppen úgynevezett globális minimáladót terveztek arrafelé, s megüzenték az uniónak, hogy erre lenne szükség. S kész. Non est apelláta, ahogy a művelt latin mondta, azaz nincs fellebbezés, nincs kivétel. A felsőbb parancs nem ismer ellenkezést. Mint ahogy az országok önálló döntési jogát, függetlenségét sem ismeri el, hiszen folyton diktálni akar. Özönlenek is az ukázok. Ukrajnába fegyvereket kellene szállítanunk, naponta többször is keblünkre kellene ölelni mindenkit, aki LMBTQ+-ügyben érintett, nem beszélve az illegális migránsok hadáról, és így tovább. Ezen ötletek kivitelezéséhez olyan segítőik vagy inkább parancsolóik vannak, mint Soros úr, akinek világmegváltó terveit már jó ideje ismerjük, ám azonkívül, hogy szétkürtöljük, milyen módszerekkel próbálja az emberiség egy részét eltüntetni, zombivá változtatni és minden élőnek megmondani, mit tegyen, úgy tűnik, nem lehet őt és körét megállítani. A világ felforgatását óhajtók úgy nyomulnak előre, mint kés a vajban. S ehhez minden segítséget megkapnak. Miként a magyarországi választásoknál is kiderült, mi sem maradhattunk ki a külföldi beavatkozásból, mert odaát, a parancsnoki műhelyből ezt elrendelték. Soros úr „világmegváltó” tervei mindenhová elértek. Nesze neked, függetlenség meg szabadságlózungok!

A vén „Európa”, amit valaha jelentett, már nincs meg. Ez cáfolhatatlan. Hogy meglesz-e még valamikor, az pedig megjósolhatatlan. Sokan, sokszor leírtuk, leírták már Európa elrablásának bizonyítékait. Egy önmagát hová tenni nem tudó, büszkeségét, önállóságát feladó hely lett, pénzéhes, erkölcsileg vállalhatatlan, hitetlen, csodálatos kultúráját semmibe vevő, zavaros filozófiájú, a pénz bűvöletében élő, lopni, csalni nem szégyellő, meggyőződésüket naponta váltogató emberekből álló vezetői hibbant Néróként viselkedve próbálják még nagyobb szakadékba lökni, mint amilyenben eddig volt. S most Magyarország megbüntetésével óhajtják jólétüket még inkább megalapozni, a migránsokat mások, azaz kizárólag a magyarok nyakába lökni. És persze ahogy szinte mindennap leírjuk, hatalmukat kitartó riogatással óhajtják megőrizni, világjárványok, környezeti katasztrófák rémképeit vetítik előre. S persze mindenkit támadnak, aki még hisz a Teremtő által megfogalmazott szabályokban, a normális gondolkodásban és viselkedésben. Nos, úgy gondolom, csapdába estünk belépésünkkel. Nagyobb bizonyíték erre nem kell, mint hogy országunkat migránsfészekké, avagy az EU urainak eltartóivá óhajtják tenni, hogy a tőlünk követelt, őrült összegeket bezsebelve meg jót röhögjenek a markukba.

S míg el nem felejtem, a „kulcsmondatot”, a lényeget, pontosabban a szándékot a minap Soros úr mondta ki: „Az ukrán háborút nyugati technikával és kelet-európai emberekkel lehet megnyerni.”

Értjük, egyenes beszéd. Hiszen ez is kivégzésünk egyik módozata s annak bizonyítéka, hogy a mi hazánkra sokaknak fáj a foguk.

A szerző újságíró