Nem akarok még egy Kádár-korban élni – jelentette ki az ATV Egyenes beszéd című műsorában Nagy Ervin színész, aki nemcsak arról nevezetes, hogy erőteljes baloldali kötődéssel rendelkezik, miközben nagy hangon függetlennek hirdeti magát, hanem arról is, hogy ő volt az első fecske, aki beállt Magyar Péter mozgalmába a Talpra, magyarok! közé.
Annak a Magyar Péternek a mozgalmába, aki most éppen kormánybuktatásra érzi hivatottnak magát, s aki azt gondolja, hogy létezik harmadik út. Így fogalmazott: „Én soha semmilyen pártnak nem voltam tagja, nem álltam tribünökön. Most a Péternél azt érzem, hogy pont ilyen középre tartó országot szeretnék építeni a gyermekeimnek. Ha kell, verset mondok, ha kell, sofőrködök, ha kell zászlót osztok vagy fáklyát. Leszek én minden, nem esik le a gyűrű a kezemről.”
Szem nem marad szárazon. Honnan ez a magabiztosság, hogy Magyar középre tartó országot akar építeni? Korábban „Péter” konzervatívnak, legutóbb liberálisnak minősítette magát, ami nagyon nem ugyanaz. Egyáltalán nem vall határozott iránytartásra, amire Nagy Ervin a saját politikai irányultságát építeni akarja.
A magyar társadalom többségét pedig kiveri a víz, ha valaki abban töri a fejét, hogy megbuktassa ezt a kormányt. Azt a kormányt, amely hatalmas megpróbáltatások közepette sikeresen kormányozta az ország hajóját járványon, energiaválságon, migráns- és genderveszélyen át a háborúban való részvétel pokoli munkával járó kivédéséig, miközben a magyarok életszínvonala nemhogy változatlan maradt, hanem emelkedett is.
Nagy Ervin továbbá a következőkkel vezette félre a nézőket: „Szerintem ez egy történelmi pillanat. 56-os hangulatom van. És másoknak is az van, amikor ott vannak. Aki kijön egy ilyen tüntetésre az érzi, generációtól függetlenül, hogy itt valami olyan lehetőség van a levegőben, amelyben egy olyan új országot építsünk, amelyben magyar embernek magyar ember nem farkasa többé. Fontos, hogy konkrét tárgya legyen az ember víziójának. Politikai víziójának, emberi víziójának, és én ezt Magyar Péterben megtalálom.”
Nagy Ervin – láthatjuk – megtalálta a megoldást. Mint mondta: „A magyar ember sose egyfelé húz, mindig kétfelé. Én pedig azt gondolom, hogy lehet itt egy mini Svájcot tényleg építeni, ha végre egyszer azok a békés beszélgetések létrejönnek megint a fociöltözőben, a kettévágott családi asztaloknál, ha végre tényleg a közös jövőnkről olyan felelősségteljesen tudunk [beszélni], hogy egy irányba tud húzni ez a hajó. Erre óriási szükség van. Tudom, hogy közhelyesnek hangzik.”
De mennyire, hogy közhelyesnek.
Mi az, hogy 56-os hangulata van? 56-ban a felkelők a kommunista diktatúra ellen léptek fel, amely embertelen viszonyokat teremtett Magyarországon. Most nincs kommunizmus, s a magyarok mindent elkövetnek, hogy ne is legyen. Épp az a lényeg. Ha valaki ma 56-os forradalmat vizionál, akkor a változtatási igénye nem irányulhat másra, mint arra, hogy a jelenlegi demokráciát akarja ledózerolni. Lehet itt középre tartásról beszélni, de mivel nincs Magyar mögött semmiféle politikai erő, az eddig felbukkant szakértői pedig mind balról érkeztek, s amint hírlik már a DK is tett felé tapogatózó lépéseket, nagy valószínűséggel Magyar Péter Gyurcsány mellett fog kikötni. Mi az, ha nem újabb Kádár-kor érkezhet?
Azt mondja: egy irányba húzzon a hajó. Milyen hajó, tessék mondani? Az a pártállamban húzott egy irányba. Végre a kommunisták kisebbségbe szorultak, mert mindig rosszat akartak annak a népnek, amelynek a nyakára ültek. Nagy Ervin arra céloz, hogy akkor is legyen béke a kettévágott családi asztaloknál, ha ideológiai különbség van az apa és az anya között, és a béke, az egy irányba húzás olyan legyen, amiben a kommunisták diktálnak, „mint régen”, ahogy mondja Nagy Ervin.
Régen azért volt béke az asztalnál, mert a másképp gondolkodók nem mertek beszélni arról, hogy másképp gondolkodnak, mert simán feljelentették őket. Oda volt az állás, az egzisztencia, a család életének biztonsága, jövője.
A színész azt akarja, hogy a rendszerváltozás óta tartó a demokráciának legyen vége, és értsünk egyet abban, hogy kommunista alapokon éljük tovább az életünket. És menjünk közösen a szegényházba, a kiváltságos komcsik meg éljenek boldogan a nyakunkon, mint azelőtt.
Egy lószart, mama. Nem szabad bedőlni ennek a magát jó szándékúnak feltüntető, de alapvetően rosszat akaró sima színpadi, színészi dumának.
A szerző újságíró