Dippold Pál

Vélemény és vita

Szelektív múlt

Hiába harsogták évtizedekig a régi kommunisták, hogy a múltat végképp eltörölni, a pirosról zöldre átfestett újkommunisták nemhogy kiradírozták, hanem még erősebb vonalakkal írták be a jelenkor történelmébe, hogy mégsem kell a múltat eltörölni. Pontosabban csak bizonyos részeit célszerű kiradírozni. Vannak ugyan tetszetős elméletek a jelenben himbálózó, minden kötöttségtől mentes, öntudatos, az emberi méltóság és a környezetvédelem kizárólagosságát rikoltozó, önmaguk számára legalábbis szabad újkommunistákról, az ő életükben is azért néha nagy erővel megjelenik a múlt. Ilyen szempontból tehát nem szabadok, ha úgy tetszik, a korábbi idők és felmenőik emléke nem engedik ki őket szorításukból. Meg hát miért is lenne másként?

A kacskaringós elméleti alapvetés után nézzünk néhány példát. Itt van Annalena Baerbock német külügyminiszter. Fiatal kora ellenére igen magas pozíciókat ért el. Volt ő a zöldek kancellárjelöltje is, miután korábban pártja sok fontos tisztségét betöltötte. Végül kikötött a külügyminiszterségnél. Ebbéli minőségében harcos háborúpártiságával húzta magára a világ figyelmét. Elment Ukrajnába, és ott megbeszélte azokkal, akikkel neki tárgyalnia kellett, hogy mi, merre hány méter az orosz–ukrán háborúban. Nagy egyetértésben nyilatkozott az ukrán államelnökkel a népek szabadságáról, testvériségéről és egyenlőségéről. Nem foglalkoztatta különösebben az a történelmi tény, hogy a második világháború idején bizonyos Sztyepan Bandera a hitleri Németország hadseregével együtt, de inkább attól függetlenül, vérengzéseket folytatott a náci eszmék lobogója alatt. Banderáéknak több tízezer lengyel és zsidó áldozata volt.

A jelen politikusai abban a boldog és buta hitben élnek, hogy szelektíven eltörölték a múltat. Nekik aztán valójában semmi közük nincs, nem is lehet felmenőik tetteihez. Azt hitték, elvágták azokat a szálakat, amelyek apáikhoz, anyáikhoz, nagyszüleikhez, meg azok őseihez kötik őket. Kikérik maguknak, ha például egy-egy, nem az ő eszmei köreikből származó illető megemlíti, hogy a papájuk, nagypapájuk esetleg véres kezű kommunista pribék volt. Nem lehet apákésfiúkozni, harsogja a balliberális énekkar bele a szélbe. Az ember itt lóg a jelenben, nincsen se múltja, se jövője, csak korlátlan, minden kötöttségtől mentes szabadsága – szól a kórus.

Aztán amikor zavar támad a liberális eszmék nagyüzemeiben, csak kapkodják a fejüket. Előkerült például az a tény, hogy Annalena Baerbock nagypapája a náci, azaz a nemzetiszocialista párt tagja volt, és olvasta a Mein Kampfot. Azt valójában nem tudni, hogy ez mitől érdekes, miért futtatták meg médiumaikban a derék nyugatiak, valójában nem túl izgalmas esetről van szó. De ennek ürügyén lehetett egy kicsit nagyon nácizni.

Kommunistázni viszont szigorúan tilos. A lényegében ártatlan Baerbock nagypapával szemben például egy olyan kommunista vezető, akinek kezéhez bizonyíthatóan igen sok ember vére tapad, tabu. A magyar köztársaság legújabbkori vezérnőjének, Dobrev Klárának például nincs, nem is lehet semmi köze nagypapájához, Apró Antalhoz. Mert az unokák nem tartoznak felelősséggel nagyszüleik tetteiért. Ez így is van.

Akkor meg már miért lehet itthon is meg külföldön is felhőtlenül nácizni – kivétel Sztyepan Bandera – és miért is tilos kommunistázni?

A szerző író