Nehéz, irgalmatlanul nehéz bármit is írni, egyáltalán, megszólalni Gyurcsány Ferenc évértékelője után. Még napokkal később is. Persze, nem azért, mert annyira míves, magasröptű lenne minden megnyilvánulása. Nem. Sokkal inkább azért, mert egyszerűen félelmetes az egész ember. És hát az is, amit mond. Mintha ránk parancsolna, hogy meneküljünk, mert bizony borzasztó idők következnek. Mármint akkor, ha ismét sikerül valahogyan hatalomra vergődnie. Mert bizony minden gesztusán átsüt a féktelen hatalomvágy, hogy a hatalomért ő bizony mindenre képes. Higgyék el, az.
Emlékezzünk csak, még a könyörtelenül lenácizott cipőköpködőkkel is hajlandó volt egy ágyba feküdni, mert azt remélte, egy ország elhiszi, hogy ő bizony a másik oldalon fekszik. Vagy éppen ott is áll. A köpködők természetesen megszelídültek. Aki addig fasiszta volt, az egyszeriben filoszemita lett, s elméletileg ők bizony együtt, közösen építik majd fel a jövő boldog, polgári Magyarországát. Klára asszony és a mi Ferink demokratikus rendjét. Akár még ellenünkre is, ha mi néhányan vagy sokan mégis mást gondolnánk. Félelmetes.
Ez a polgári vágy és jelző csak mostanság tűnt fel, ahogyan legújabban – így az évértékelőben is – szociáldemokratának nevezte, nevezi haladó, baloldali pártját. Bár, ha kell, ha úgy adódik, lesz az még jobbközép tömörülés is. Csak várjuk ki!
Kihasználva az Orbán által bevezetett, majd mindkét oldalon rendszeressé tett évértékelőt, no meg a kapóra jövő és felfújt kegyelmi ügyet, megint megszólalt, beszélt az ő népéhez. És rögvest kijelentette, hogy helyes, ha egy ország az összetett nemzetközi helyzetben lavírozni próbál a nagyhatalmak között. Ez érthető. A lavírozás viszont nem lehet árulás. Ám a magyar kormány szerinte nem lavírozik, hanem elárulja Szent Istvántól a teljes magyar történelmet, és Magyarország legközvetlenebb érdekeit. Gyurcsány szerint talán az egyetlen, amiben egyetértenek, az az, hogy a Hamász támadása után Izraelnek joga van megvédenie magát, még akkor is, ha nem tetszik neki, amit mostanában lát a gázai övezetben.
Itthon pedig szerinte kétféle világkép csap össze most: az egyik keresztény Magyarországot szeretne, ez lenne a Fidesz, a másik pedig polgári Magyarországot, s a mi Ferink szerint ez az ellenzék ajánlata. Úgy látja, nem lehet keresztény Magyarországról beszélni, mert ha az ország mindenkié, akkor nem sajátíthatja ki egyetlen csoport hite. Arról is beszélt, hogy a magyar kormány politikája nem keresztény, hanem keresztényietlen, de klerikális politika, mert nincs meg benne a kereszténység alázata, hiszen azt gondolják, hogy a hatalmasok mindent megtehetnek.
És persze a nagyszerű DK-elnök szinte egyfolytában orbánozott. Beszélt egy interneten fellelhető képről, amelyen Orbán Viktor, Novák Katalin és Balog Zoltán letérdelve imádkoznak, majd feltette a kérdést, hogy miért imádkozhatnak. (A fotó egy nagyböjti imán készült, amelyet a hazánkba látogató világhírű előadó és evangelizátor Nick Vujicic vezetett – A szerző) Szerinte azért, hogy az Úr fordítsa el a tekintetét a sok bűntől, amit elkövetnek.
Valamennyiünk Ferije szerint az alkotmányos rendszerrel kapcsolatban sem értenek egyet a Fidesszel. Szerinte a fideszesek azt gondolják, hogy őket különleges anyagból gyúrták, és ez különösen alkalmassá teszi őket az ország vezetésére. Érdekes, hogy ezt a „különleges anyagot” Gyurcsány úrék – pontosabban, elvtársék – kölcsönözték, hiszen elődeik nemcsak hitték, ki is mondták: „mi, kommunisták különleges anyagból vagyunk gyúrva”. Úgy látszik, a nagy népvezér emlékeztetni szeretett volna mindannyiunkat erre, és persze a daliás időkre is.
Természetesen pedofílozott, sőt pedofil hálózatról beszélt, vélhetően ebben találta meg párt agytrösztje a közelgő választás jolly jokerét, mint egykor a kiforgatott köteles beszéd valósággal köszönő viszonyban sem lévő interpretációjában.
Sulyok Tamásról, nem lehet a magyar köztársaság elnöke, mert nemcsak elfogadja ezt a hatalmi rendszert, de az Alkotmánybíróság elnökeként aktívan segített is a fenntartásában. Sulyok ezért nem tudja ellátni alkotmányos feladatát, a nemzet egységének kifejezését. Szerinte a nép már csak azért sem akarhatja őt a jelöltjének, mert a legszűkebb eliten túl tegnapig azt sem tudta senki, hogy van ilyen nevű ember. „Tájékoztatjuk a jelöltet, hogy megválasztása esetén nem köztársasági elnökként, hanem Orbán Viktor beosztottjaként fogjuk kezelni. Kérem tájékoztatásom tudomásul vételét” – harsogta a szép beszédű. Hát igen. Elgondolkodtató, ha nem is mondta ki, mégis sokan érezzük: akkor lenne boldog ez az ország, ha Klára és Feri a nép élére állna. A miniszterelnököt Dobrev Klárának hívnák, és hogy ne legyen családon belül sem háború, bizony szívesen látnánk Gyurcsány Ferencet a köztársasági elnök méltóságában. Érett rá, és meg is érdemeljük. Elvégre ordít róla a hazugság. Kár, hogy ezt nem mindenki látja. És nem árt emlékeztetni, hogy régen volt már lovasroham meg rendőrsortűz a pesti utcán. Lehet, hogy úgy érzi, itt az idő, újra le kell pofozni az elszemtelenedett népet?
De kaptak azok az ellenzéki érzelmű szavazók is, akik ugyan torkig vannak a rendszerrel, de közben elfogadják a Fidesz ítéleteit, és úgy beszélnek, ahogy a Fidesz akarja, bár nem tudják, de Orbán Viktor segítői lettek. Szerinte, akik a demokratikus versenyzés szabályait kérik rajtuk számon, azok fakarddal a kezükben akarják őket beküldeni az arénába és a politikai halálba. Szerinte, aki egyszerre akarja leváltani a kormányt és az ellenzéket, az bármit is mond, valójában a kormányt segíti.
Ha valaki esetleg önreflexiót várt volna a DK-elnöktől, annak bizony csalódnia kellett. Szerinte másfél évtizeddel ezelőtt sikeresen kormányoztak, ám vannak, akik szerint követtek el ők is hibákat. De szerinte a kegyelmi ügy nem hiba, hanem bűn. Feltette a kérdést, hogy inkább maradjon-e a bűn, mert azok, akik a bűn ellen fellépnek, nem tökéletesek? Van, aki a bűnt választja, mert nem tudja elnézni az egykori hibákat? Orbánt választja a gyermekek helyett?
Hát nem tudom. Nehéz, kegyetlenül nehéz bármit is mondani. Annyi talán kijelenthető, megnyugvást jelentene, ha a magát gyerekbarátnak mondó baloldal legalább ebben az egy ügyben a megoldást, és nem a botrányt keresné. Erre, ahogy valósággal való szembenézésre is, láthatólag kevés az esély.
A szerző újságíró