Somogyi Zoltán szociológus, politikai elemző jó érzékkel már tizenhét évesen megfogta az Isten lábát, s 1990-ben belépett az SZDSZ-be. Azóta ugyan az egész társaság a politika szemétdombján van, Somogyi viszont rendre kimászik a kupac alól, s föl-fölbukkan az ATV-ben, és pocskondiázza a szép új világot. Magyarán a kormányt, amely kiteljesítette a demokráciát Magyarországon, amit Somogyi nagyon zokon vesz.
A török elnök látogatása kapcsán az Aktuál című műsorban hosszan szónokolt arról, miért nem jó, hogy a két ország stratégiai szövetséget kötött egymással. Mintha meg akart volna felelni a politikai szemétkupac alatt nyújtózkodó volt párttársainak. Vagy az amerikaiaknak, akiknek megbízásából – mint idegen zsoldos – készítette az ukrajnai háborút kommentáló „Ruszkik haza” óriásplakátot.
Azt természetesen nem említette meg, hogy Orbán Viktor felsőfokban beszélt az Erdoğan-látogatásról, amire jó oka volt. Ritkán lehet ilyet mondani, hogy „Barátunk és immár testvérünk is Erdoğan úr, Törökország és a török nép. Mi a 20. századot elveszítettük, de arra készülünk, hogy Törökországgal együtt munkálkodva megnyerjük a 21. századot.”
Somogyi csak beszélt, beszélt, de ezt valahogy nem sikerült megemlítenie. Neki az, ami jó a magyaroknak, az savanyú, az pfuj!, az kuka. Erdogan kétszer is „drága barátomnak" nevezte a magyar miniszterelnököt. Aki – legnagyobb szomorúságára – nem zsarolja Magyarországot, mint teszi Brüsszel, nem akar migránsokat betelepíteni, ellenkezőleg: több millió migránst ott tart Törökországban, hogy ne zúduljon Európára. Nincs LMBTQ-propaganda, s az ukrán háború tekintetében is Törökország a béke oldalán áll.
A török elnök megígérte, hogy további gazdasági együttműködési lehetőségeket kutatnak fel és nem kizárt, hogy harmadik országban közösen lépnek fel egyes vállalatok. Jelenleg egyébként ötszáz török vállalkozás működik Magyarországon és mintegy száz magyar cég Törökországban. A török–magyar kereskedelem éves volumene négymilliárd dollárhoz közelít, ami jelentős növekedés, de a cél a hatmilliárd dollár.
Szóval, ahogy mondani szokták, a dolog csupa jó, de olyan embernek, aki a kákán is csomót keres, még az a bizonyos végtermék is keserű. S az sem tudja megolvasztani a szívét, hogy Orbán egy gyönyörű, Főúr névre hallgató paripát ajándékozott a török elnöknek, Erdoğan pedig egy elektromos autót Orbánnak. A magyar kormányfő úgy kommentálta, hogy „Ez jó üzlet volt. Egy lóerőért cserébe 435.” Volt a találkozónak valami szokatlanul kellemes hangulata, mi több, érződött az aktusból, hogy Magyarország jól fog járni e hatalmas nemzet szorosabb barátságával.
S most nézzük, hogy a találkozóról, az ajándékozásról az ATV által bemutatott film után hogy savanyodott Somogyi Zoltán, ex-SZDSZ-es megbízott.
„Én nem tudok erre máshogy ránézni, mint hogy az egész mögött hiányzik ennek a történetnek a miniszterelnök és miniszterelnök adminisztrációjával történő átbeszélése. Amihez nyilván kritikus újságírók kellenek, kritikus értelmiségiek, beszélgetés az egészről. És utána, meg előtte, napokig, meg akár folyamatosan beszélgetünk ezekről a dolgokról, mindenki hozzászólhat, aki ezzel kapcsolatban valami értelmeset gondolni akar, és a miniszterelnök beleáll ezekbe a beszélgetésekbe, akkor persze simán megnézegetem ezeket a kormányzati propagandaanyagokat. Szép ló, szép miniszterelnök, odaadja a másik szép elnöknek. A másik szép elnök ad neki egy kocsit, azt a mi szép miniszterelnökünk hazaviszi.”
Csöpög belőle az epe. Somogyi azon gúnyolódik, ami jó a magyaroknak, jó Magyarországnak. Hogy Törökországgal együtt munkálkodva megnyerjük a 21. századot.
Neki ez csak akkor tetszene, ha egy ilyen találkozót a kabinet, a kormányfő megvitathatna kritikus újságírókkal, kritikus értelmiségiekkel. Hogy végül az ő akaratuk érvényesüljön vagy legalábbis akkora vita kerekedjen, hogy mire Erdoğan ideér, már derékig csapnak a politikai vita lángjai.
Somogyi elfelejtkezik arról, hogy az Erdoğannal való kapcsolat minősége kormányzati felelősség. Azért kapott bizalmat a kormány, hogy szolgálja a magyarok javát. Majd ha Gyurcsányék kormányra kerülnek – remélhetőleg sohanapján –, akkor megnézzük, ők hogy vitatják meg egy ilyen találkozó megszervezését.
Gyanítom úgy, ahogy Somogyi kiadta az amerikaiak megbízásából a „Ruszkik haza” plakátokat. Vitamentesen, magyarellenesen.
A szerző szerkesztő