Megint Fleck Zoltán. Újból és újból írni kell róla, mert ő az a gyurcsányista jogász, szociológus, aki gazdájához hasonlóan mindig be akarja csapni az olvasókat, a választókat. Most éppen a szuverenitásvédelmi törvény apropóján, nyilván a Böszme politikai érdekeinek megfelelően. „Sokkal könnyebb valakit becsapni, ha rossz fát teszünk a tűzre, mint beigazolni azt, hogy tényleg ártatlanok vagyunk” – Heinrich Mann német író, Thomas Mann bátyja írta ezt, Fleck Zoltán pedig élő bizonyítékul szolgál rá, hogy mennyire igaza van.
Emlékszünk, sok más jogi képtelenség mellett Fleck volt a szószólója a 2022-es választások előtt annak, hogy 50 plusz egy százalékos felhatalmazással választást nyerő párt alkotmányt módosíthasson. Azt is ő mondta, hogy akkor időlegesen felfüggeszti a jogállamiság intézményét. Magyarán nem lesznek a törvények, a kommunista időszak korai éveinek gyilkos időszakát idézve. A hatalom azt csinál, amit akar. Ha tetszik tör, zúz, sőt gyilkol is akár. Szamuely Tibor, a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztos például azt mondta: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. Most szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!” Nos, a jogállamiság időleges felfüggesztése ezt is megengedi.
A szuverenitásvédelmi törvény pocskondiázása pedig a jogállamiság felfüggesztéséhez vezető egyenes út is lehet. A benyújtott törvényjavaslatban ugyanis tisztán és világosan az áll, hogy ha valaki, aki párt vagy bármilyen más szervezetként elindul egy választáson, és külföldi pénzt használ fel, az bűncselekményt követ el. Ezzel bezárul az a kiskapu, amit a dollárbaloldal kihasznált a 2022-es választáson, szerencsére sikertelenül. A milliárdok megérkeztek ugyan, de a magyarok választói akarata felülírta az Egyesült Államok és Brüsszel számítását. Orbán Viktor ezt a kongresszuson így fogalmazta meg: „A győzelem biztos fedezékében jólesik viccelődni, hogy ez volt Gyuri bá’ életének legrosszabb befektetése, és hogy a brüsszeli bürokraták ítélőképességét mutatja, hogy egy sánta lóra tették föl minden pénzüket.” A javaslatot természetesen a DK-tól a Jobbikig egyik gyurcsányista ellenzéki párt sem támogatta. Nem véletlenül. Mára ugyanis egyértelművé vált, hogy a baloldal külföldről kapott kampánypénzeket, a dollárok Gyurcsány és Karácsony emberein keresztül érkeztek, hangsúlyozta a nagyobbik kormánypárt. Aláhúzták: ez egyszerre politikai korrupció, külföldi beavatkozás a magyar választásokba és jogellenes támadás Magyarország szuverenitása ellen.
A gyurcsányisták ellen-törvényjavaslatot nyújtanak be, Fleck pedig a Hirklikkben pocskondiázza a parlament asztalán lévő tervezetet. Így: „Ezt a törvényt olyan jogászok csinálhatták, akik parancsot teljesítettek, és csak a technikai tudásukat adták hozzá. Ennek semmi köze se a tudományhoz, se a hagyományos jogi logikához vagy dogmatikához.”
Flecknek van képe azt állítani, hogy a magyar állampolgárok akkor vannak nagyobb biztonságban, ha lehetővé teszik a baloldal külföldi finanszírozását. Ha nem a saját, hanem a külföld akarata érvényesül. Ezt mondja, „Az állampolgárok számára a jog, a jogállam, a demokratikus intézményrendszer egyáltalán nem számít egy politikai preferencia kialakításakor, választások kialakításakor.” Szomorúan állapítja meg, hogy: „Az emberek számára olyan tényezők jelentenek fontos kiindulópontot egy választási döntési helyzetben, mint a biztonság, a létbiztonság, infláció. És különösen a biztonság.”
Gondoljunk saját biztonságunkra, Szamuely vérfürdő igenlésére. Fleck azon csodálkozik, hogy ezt a magyarok és más európai országok polgárai is elutasítják.
Tudjuk, Gyurcsány köpönyegéből ilyen emberek bújnak elő. Ezek akarják beigazolni, hogy ártatlanok, hogy ez a helyes út.
A klasszikust idézve: Lósz@rt, mama!
A szerző szerkesztő