„Bajban ismerszik meg a barát” – ennek a bibliai bölcsességnek a mélységeit tárja fel a Polonia akció című új magyar dokumentumfilm. Az alkotás egy 1920-ban lezajlott történelmi epizód körüljárásával szögezi a nézőt a székéhez. Olyan tényekkel ismertet meg, amelyeket a kommunizmus éveiben elhallgattak – épp úgy mint Katyńról – tilos volt beszélni róla. Arról szól, hogy a Trianonban megnyomorított, kifosztott Magyarország hogyan segítette meg a bolsevik oroszokkal haláltusáját vívó lengyel testvérét. (Akár a félkarú, sánta koldus, aki utolsó garasán gyógyszert vált ki nagybeteg cimborájának.)
A hazájukat védő lengyelek akkor már két éve harcban álltak az orosz Vörös Hadsereggel. Amint a Kiss Sándor, Kussinszky Kornél rendezte filmből is kiderül, lengyel barátainknak pedig igencsak rosszul állt a hadi csillagzatuk. Fogytán volt a lőszerük, semmi utánpótlás, kiszolgáltatott helyzetben vergődtek. A bolsevizmus európai elterjesztésén mesterkedő Lenin pedig az ördögi tervéhez fontos lépésként éppen a legyengült Lengyelországot szemelte ki. A nagy felforgató úgy gondolta, hogy ha a lengyeleket sikerül lerohanni, akkor az első világháborúban kivérzett, még kábult, erőtlen immunrendszerű kontinens aligha képes komolyan ellenállni. A proletárdiktatúra dicsőségére lángba boríthatja Európa nyugati részét is.
A fejlett európai országok többsége azonban – akár ma a migránsok beáramlásával kapcsolatban – nem mérte fel a vörös veszélyt, kisujjukat sem mozdították a lengyelekért. Egyedül Franciaország és Magyarország volt hajlandó a segítségükre sietni. A franciák által útnak indított fegyverszállítmányok azonban az orosz forradalommal rokonszenvező vasúti és kikötői munkások szabotázsa miatt a határokon elakadtak. A magyarok pedig az éppen a néhány hete megkötött trianoni békeszerződés értelmében el voltak tiltva a hadianyag gyártásától. Diplomáciai manőverekkel, a franciák hallgatólagos beleegyezésével azonban a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek stikában a lengyelek részére mégis legyárthatott 20 millió töltényt. A vesztes háború, a nélkülözés, a Tanácsköztársaság megpróbáltatásai, a trianoni sokk után megcselekedtük, amit a hagyományos barátság megkövetelt!
Csakhogy az osztrákok és a csehszlovákok nem engedték át a határon a nyolcvanvagonnyi lőszert, amely végül kalandos úton, kerülővel Románián keresztül az utolsó pillanatban ért el a lengyel hadakhoz. Az oroszok – tudva a lengyelek hadianyagínségéről – már nyeregben érezve magukat nagy mellénnyel készültek Varsó bevételére. Ám a magyar muníciótól erőre kapott lengyelek visszaverték a támadást, és megfordították a háború menetét. Ily módon nemcsak Lengyelország, hanem Európa is megmenekült a bolsevik veszedelemtől. A sorsdöntő varsói csata egy angol elemzés szerint a világtörténelem tizennyolcadik legjelentősebb hadi eseményeként értékelendő.
A renitens lengyeleket és magyarokat ma büntető szankciókkal sújtó brüsszeli bürokraták aligha gondolnak rá, hogy a szüleiktől, nagyszüleiktől örökölt stabil anyagi jólétüket – legalábbis részben – éppen ennek a két országnak köszönhetik. Az öntelt, magabiztos, korrupciós ügyekben térdig gázoló ballib politikusok azonban elektronikus lábpereccel felékszerezve járnak be az ülésekre, hogy erkölcsi fölényük magasságából megdorgálják a magyarokat, lengyeleket. És lövésük sem lehet róla, hogy a két ország között fennálló ezeréves kapocs egészen, de egészen más természetű, mint a Brezsnyev–Kádár borzadályos nyelves csókjával megerősített „szovjet–magyar örök és megbonthatatlan” hamis barátság.
Amint a filmből is felsejlik, mindannyian, magyarok, lengyelek, a két nemzet közötti valamiféle transzcendens, a világtörténelemben is egyedülálló kapcsolat részesei vagyunk, amely egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. A közös múlt, évszázadokon át egymás önfeláldozó segítése egyfajta megnemesedett érzelmi összhanggá érlelődött össze. Nemzeti identitásunk részévé vált, amelyet az olykor átmeneti ellentétek – mint a tartós házasságban a mosolyszünet – csak még inkább stabilizálnak. A kőgazdag, kilóra megvett brüsszeli bürokraták persze a magyar–lengyel kapcsolat mélységeiből mit sem érthetnek. Ők, ha levetítenék nekik a Polonia akciót, csak néznének, mint Rozi a moziban.
A szerző újságíró