A napokban írtam Hernádi Juditról és burokjáról. Most ennek a buroknak a Nyugati Fény gyurcsányista internetes portál lakói és Parti Nagy Lajos – álnevén Sárbogárdi Jolán – író, költő buborékgondolatait hozom közelebb az olvasóhoz. Hernádi azt mondta: „Én SZDSZ-szavazó voltam. Nem az győzött. Nem tudtam elképzelni, hogy ki szavazott az MDF-re. Ki? Hát nem ismerek egyet sem. Rájöttem, hogy mi egy burokban élünk.” Ahogy a fenti portál olvasói és – saját bevallása szerint – Parti Nagy Lajos is.
A Nyugati Fény számára a Márton-nap, és a hozzá kötődő libalegendák, hagyományok adtak apropót arra, hogy Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőn keresztül rúgjanak a kormányba, leginkább, ugye, Orbán Viktorba. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort, és vágtak le először tömött libákat. Sokan idézik ilyenkor az ismert szólásmondást, miszerint aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik. Újév napján meg lencsét eszünk, mert a hagyomány szerint az gazdagságot hoz.
Nos, a Márton-napi háziasszonyi szokásokhoz tartotta magát Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő is, aki egy piaci bevásárlásról készül fotót osztott meg a nyilvánossággal. Az olvasók ezt elsöprő többségükben rokonszenvvel fogadták. Mintegy kilencszáz egyetértő, a helyzetet egyenesen kedvelő reagálást kapott.
A Nyugati Fény természetesen nem volna Gyurcsány lapja, ha nem a kritizáló, gúnyolódó hangvételű bejegyzésekből idézett volna. Összesen kilencet. Nehogy szó érje a ház elejét, én most betű szerint idemásolom valamennyit. A szóhasználatért, a helyesírásért, a hibák tömkelegéért elnézést kérek.
„Csak kiköpte a casino mutyi a stróman műkatonádat mi…ti nagy mélykeresztények.”
„Szandikahhh, legalább ti ner tolvajok egyetek, az ellopott közpénzből, ha már mi nem tudjuk megvenni. Isten mindent lát, a Karma dolgozzon!”
„A semmire se jó Árfigyelőt remélem tüzetesen átvizsgálja a viccnek szánt bevásárlás előtt…, ja nem neki házhoz megy minden a legjavából, ár nem számít.”
„Inkább megint csak modellt áll… Nem kellene…modellnek is csapnivaló…nem szóltak még neki??? …az infláció parancsszóra 1 számjegyű lett?.. a papír nem pirul el, ugye???”
„De szeretnék gazdag lenni, egyszert libasültet enni.”
„A rothadás a beletek meg a kulykotokbeee hazug arulo nekte nem ERDEKETEKazz orszagot hejre állítani csak LOOOPNI tuddtok haza ARULOK ja csak zabaljatok van meg ADO FIZETOK penzebol!!!!!@@@@”
„Nem mondhatnanm, hogy xarul keresek, de 2db libacomb 7400ft… vegye akinek 6 anyja van…”
„Evvel nem kellene kérkedni, mert van akinek még paprikás krumplira sem jut. Szégyen.”
„Van a pofádon bőr? Nem tudtok arra gondolni hogy Nagyon sok családnak még kenyere sincs.”
Az igazsághoz tartozik, hogy a vásárlók megkapják a két libacombot 3400 forintért is a piacon. E kommentelők persze nem az igazságról akarnak értekezni, hanem kihasználva a Márton-napi hagyományokat, ahogy fentebb jeleztem, a kormány ellen akarnak hergelni.
Egyik barátom például a friss sült libacombok fotóját osztotta meg közösségi oldalán. 197 elismerő reagálást és 54 hozzászólást kapott. Még véletlenül se volt köztük olyan, amely kritizálta volna a hagyományőrző Márton-napi családi menü közzétételét.
De hogy valóban milyen burokban, buborékban élnek a kormánygyalázó emberek, arra álljon itt Parti Nagy Lajos költő – Kossuth-díját Gyurcsánytól kapta – interjúrészlete a 24.hu-ból. „(…) Tényleg tökreménytelennek látom. Marad a rezsim, a hétköznapi diktatúra, semmi nem kényszeríti változásra. Tavaly tavasszal elképzelni sem tudtam, legalábbis a szívemmel, hogy a többség ne akarná leváltani a rezsimet. Aztán szembesülnöm kellett vele, hogy a szavazni hajlandó honfitársaim fele nagyon nem azt gondolja az országról, a világról, amit én meg másik két-három millió. Mindent, de mindent kapitálisan félreértettem. De ez már csak dadogás a dolog körül. Drámai volt felismerni, hogy kizárólag a buborékomból tájékozódom, kizárólag a buborékomba beszélek, és nehéz bármi olyat mondani, amit még nem ismernek a buboréktársaim. A választás után mély keserűség volt bennem.”
Kell még valamit mondanom, Ildikó?
A szerző szerkesztő