Csiszolt kőbalta

Szenzációs leletként több ezer éves csiszolt kőbaltát találtak a régészek a Szentes környéki földeken. Őseinknek e használati eszköze a késő neolitikum korából, valamikor az időszámítás előtt hatezer és háromezer év között készült, és ki tudja milyen eleinket a zsákmány elejtéséhez szolgálta. Eredeti tulajdonosának, de még ük-ükunokáinak a csontjai is rég porrá lettek. A nevezetes kőbalta azonban mostanság ismét hasznos eszköz lehet, mert rácsodálkozva a múzeumi vitrin üvegén át kalandos időutazásra hívogat. Történelmi távlatokból szemlélve hozzájárulhat a zűrzavaros világban magunkat valamelyest helyretenni.

A késő neolitikum kora az emberiség históriájában valóságos forradalmi időszak volt. Őseink a vadászatról, gyűjtögetésről szép lassan ekkor kezdtek áttérni a mezőgazdálkodásra. Megtanultak szántani, vetni, aminek köszönhetően bőségesebb napi betevőhöz jutottak ugyan, de a gabonából gyúrt lepényért, kenyérért drága árat fizettek. A vándorlással felhagyva elveszett a korlátlan szabadságuk, a termőföld rabjaivá váltak. És amikor például hozzávetően négyezer éve Egyiptomban piramisok építésére hajszolták a rabszolgákat, akkor mifelénk a Tisza-Körös menti falvakban már vagy ezerötszáz éve megszokott mederben zajlott az élet. Nagyon primitív népek lehettek, mert mindössze kétféle nem létezett, férfi és nő, és a férfiak még nem szülhettek gyermeket. LMBTQ-aktivisták pedig még a Holdban sem voltak.

A honfoglaló magyarok érkezése előtti időkben kelták, szarmaták, hunok, avarok váltották egymást. A most előkerült kőbalta addigra már alighanem vastag földréteg alatt várta, hogy a késő utódok valamikor majd rátaláljanak. Láthatatlan tanúja volt, ahogy a történelem átrobogott a Kárpát-medence felett. A valamikori népek eltűntek, a magyarok azonban több mint ezer éve állják a sarat. Öt óriás birodalmat is túléltünk, a mindent feldúló tatárokat, a törököket, a Habsburgokat, a német és a szovjet hatalmat. Megmaradtunk, és jóban, rosszban együvé tartozunk.

Réges-régen a kőbalta volt az egyik legnélkülözhetetlenebb napi használati eszköz, ma a mobiltelefon. Az elsuhanó évezredek evolúciós fejlődése diadalaként a Homo sapiens ma akciós csirkeszárnyra vadászik, műanyag kupakot gyűjtöget, és vezérszurkolók intésére hullámzik a lelátókon. Egy dolog van, ami az évezredek során mit sem változott: az emberi természet és benne egy sor negatív tulajdonság. A mélylélektan neves professzora, Szondi Lipót szerint viselkedésünkben, reakcióinkban gyakran felbukkanhat például az irigység és a kapzsiság. A múlt században élt tudós úgy vélte, hogy emberiség történetében a sűrűn ismétlődő háborúskodásoknak is ez a generációról generációra öröklődő átkozott két tulajdonság volt a kiváltó alapvető oka, Az orosz–ukrán és a palesztin–izraeli öldöklés mögött felsejlő fegyverlobbik is mintha e megállapítást erősítenék meg.

Elgondolkodtató, hogy a világtörténelem során még soha ennyi tudás nem halmozódott fel, mint a 21. században. Mégis rossz irányba haladunk. A jéghegyek olvadnak, az évi átlaghőmérséklet rohamosan emelkedik, amiben az emberi túlfogyasztásnak is meghatározó a szerepe. A fék helyett mégis a gázpedált nyomjuk. A fejlett világ kényelemhez szokott nárcisztikus embere azonban lusta gondolkodni. Pedig észnél kéne lenni, mert ha a világ így megy tovább, akkor valamit nagyon elbaltázunk!

A szerző újságíró