Horváth K. József

Vélemény és vita

A polgármester ’56 és a Fradi ellen

NAPI KOMMENTÁR

Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere többszörös cinizmussal beszélt az önkormányzat Fradihoz fűződő viszonyáról az ATV-ben. Részint elmagyarázta, hogy elődeivel ellentétben miért nem támogatja az országnak egyre jelentősebb nemzetközi sikereket hozó klubot, mintegy éreztetve, hogy ő a nemzeti büszkeséghez hozzájáruló klub teljesítményét nem igazán akarja fokozni. Elmagyarázta továbbá, hogy szerinte miért nem helytelen, hogy október 23-án a polgármester olyan bortóképet tett Facebookjára, amelyen a lyukas zászlóba vastag narancssárga cérnával belevarrták a Kádár-címert.

Azt gondolom, a két eset önmagában is bicskanyitogató. Főleg annak tükrében, hogy a beszélgetés során Baranyi hangsúlyozta, hogy ő független polgármester. Ezen persze minden józan szemlélő röhög, mert attól hogy valaki formálisan nem tagja a Gyurcsány-kommandó egyik pártjának sem, nagyon is szolgálhatja a kommunista eszméket.

Ha csak a borítóképnél maradunk, akkor megállapítható, hogy ez a csere színtiszta provokáció 1956 szellemisége ellen. A kép egyébként Sipos Zoltán munkája, amelyet az ARC kiállításra készített, és a Vissza címet viseli.

Hamberger Ádám, a Fradi vezérszurkolója úgy fogalmazott: ezzel a képpel szerinte Baranyi Krisztina „olyan mélyre süllyedt – pedig eddig is elég jól állt mélységek terén –, hogy egyetlen dolgot tudok kérni a magam és büszke ferencvárosi társaim nevében. Hunyja le a szemeit, gondoljon azokra a fiatal, büszke ferencvárosi srácokra, akik '56-ban életüket adták a HAZÁÉRT, a SZABADSÁGÉRT.” Az Indexnek pedig elmondta: amikor meglátta a képet, nagyon jól tudta, hogy mi a jelentése, de szerinte október 23-án ilyen jellegű aktuálpolitikai – teljesen mindegy, hogy görbe tükörnek vagy fricskának szánt – képet megjeleníteni az „abszolút gusztustalan” kategóriába tartozik.

Baranyi Krisztina az ATV-ben azt mondta erre: „A Kádár-kori szocializmust építi vissza a Fidesz, az állampárt ebben az országban. Szerintem ezt nem kell magyarázni. Láthatóan nem értette a vezérszurkoló úr ezt a képet.”

Magyarán a magát függetlennek nevező polgármester, aki azzal vádolja a Fideszt, hogy az az állampárt, és hogy a Kádár-kori szocializmust építi vissza. A rosszindulatú cinizmus azért elképesztő, mert nincs még egy olyan karakteres ember Magyarországon, aki annyit tett volna a kommunista, pártállami rendszer megdöntéséért, mint Orbán Viktor.

Baranyi cinizmusának másik ága a Fradi támogatásának elutasításával kapcsolatos – ahelyett, hogy örülne annak, hogy az általa vezetett városrészben működik az ország legnagyobb, leghíresebb, legnagyobb tradíciókkal rendelkező sportegyesülete, amelyet ráadásul a polgármesteri hivatal épületében hívtak életre, és amelyet szerte az országban kétmillió ember támogat, érzi szívéhez közelállónak.

Ebben a helyzetben Baranyi Krisztinának azt kellene megkérdeznie, miben segíthet? Mivel tudja szolgálni, hogy a kerület erejéhez mérten azt a sikerességet, amelyet a Fradi Kubatov Gábor vezetésével az elmúlt időszakban elért. Baranyi nem ezt az utat választotta. Nem azt mondta, hogy nem tudja megadni azt a támogatást, amelyet elődei biztosítottak, hanem elkezdte magyarázni a sikerklub vezetőjének, hogy ő mire adná a pénzt. Mintha ő tudná, hogy kell évről évre bajnokcsapatot összehozni a gárdából, hogy kell sikeresen helytállni a nemzetközi kupákon. Baranyi Krisztina tömegsportról, hátrányos helyzetű gyerekek sportolásának támogatásáról hablatyolt, ami fontos, csak éppen nem az élsportban kiemelkedőt nyújtó Ferencváros számára.

Nyilvánvaló tehát, ha valaki a borítóképcseréjével ilyen pofátlan módon szembemegy 1956 szellemiségével, aki megkérdőjelezi, hogy ki harcolt a pártállam, a kommunizmus megdöntéséért Magyarországon, annak egyáltalán nem jelent örömet, ha az ország első számú sportegyesülete – amely ráadásul a kerületében székel – teljesítményével, sikereivel hozzájárul a nemzeti öntudat növeléséhez. Az emberek nemzeti büszkeségének fokozásához.

Aki szivárványszínű padot helyez ki városrészében vagy újra felállíttaná a ferencvárosi Ferenc téren az egy napot megélt – Szalay Péter szivárványszínűre festett New York-i Szabadságszobrát, másképpen BLM-szobrot –, arra a magyarok nem tekintenek se függetlenként, se szabadságszeretőként, se antikommunistaként. Akárhogy is próbálja Baranyi eljátszani azt.

Remélhetőleg már csak a júniusi viszont nem látásig.

A szerző szerkesztő