Ritkán hallani szívhez szólóbb szerelmi vallomást, mint amit Kunhalmi Ágnes fogalmazott meg Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban az Indexen. „Mi szerettük és tiszteltük a Ferit, nem akartuk, hogy elmenjen.” Az ember szinte megkönnyezi a szavait. Aztán Feri mégis elment, mert valami nem volt kerek az MSZP-ben. Ahogy elment Szanyi, Mesterházy, Ujhelyi, és még hosszan folytathatnánk a sort. Most pedig a szocik két százalékon tengődnek, maholnap kukába dobják őket, mert nincs rájuk szükség.
Ehhez képest kész röhej Kunhalminak az az okfejtése, hogy „az együttműködés hiánya nem az MSZP problémája, hanem az országé”. Szerinte az ellenzékieknek nem egymással kellene vetélkedniük, hanem a Fideszt kéne megpróbálniuk legyőzni. Kunhalmi kijelentette, hogy „szomorú, és hibának tartja, hogy az ellenzéki pártok nem hallgattak rá”, és a jövő nyári európai parlamenti választásokon nem közös listán indulnak. Ugyanezt az ATV Egyenes beszéd című műsorában Ágica úgy fogalmazta meg: „Miközben van egy nagyon erős fideszes stabilitás, azzal szemben minden verseny, minden veszekedés, minden adok-kapok és minden durva megnyilvánulás nagyon sokat árt és rombol. Egy demokráciában lehet nyíltan vitatkozni, ahol egyenrangúak a feltételek, nyílt a sajtó, egyenrangú feltételek jutnak mindenkinek. Egy olyan antidemokratikus környezetben, amit a Fidesz autoriter módon kialakít, ezt nem tudjuk megengedni magunknak.”
Mindjárt kitérünk az autoriter megjegyzésre meg a sajtószabadság hiányát felhozó hazugságra, de előbb a két százalékkal kapcsolatban olvassuk el Orbán Viktor október 23-án elmondott beszédének egy részletét. „S ha jól látom, az MSZMP utódpártja már mikroszkopikus méretű. És nincs kétségem, hogy az utolsó kommunisták menekülőútjaként megtervezett, utolsó baloldali párt is ott végzi majd, ahol ’56 szelleme szerint végeznie kell.”
Tehát nemcsak az MSZP, hanem az összes többi MSZMP-utódpárt, Gyurcsányékkal együtt.
Lehet itt azon sopánkodni, hogy összefogás nélkül nem megy, s hogy az MSZP milyen f@sza gyerek, hogy ezt akarja. „Egy lószart, mama!” – idézhetjük a klasszikus. Az MSZP nem azért akar összefogást, mert ő le akarja győzni a Fideszt. Azt úgyse tudja, se egyedül, se közösen. Jó példa rá 2022. Az MSZP azért rimánkodik az összefogásért, hogy ne kerüljön máris a politika szemétdombjára. Hogy az a néhány tíz ember, aki még mindig a szocialistákból él, az ne menjen el polgári foglalkozását gyakorolni, rosszabb esetben portásnak valahová, ahol felveszik.
De hogy az MSZP teljesen szétterítse kínját az egész baloldalra, olyan bornírtságot állít, hogy az együttműködés hiánya nem az MSZP problémája, hanem az országé. Mi a fene baja lenne az országnak attól, hogy a baloldali mikropártok nem működnek együtt? Semmi az égvilágon. Sőt csak a javára válna. Mert 2022 áprilisa előtt, a nagy összefogás idején lehetett azt az illúziót kelteni, hogy a választás után győzni fognak, s akkor majd eljön a Kánaán. Pulai András még a választás napján is azt jövendölte, hogy fej-fej mellett a bal- és a jobboldal. Aztán jött az orbitális fiaskó.
Kunhalmi Ágnesnek és a többieknek rá kellene jönniük végre, hogy nem szervezeti kérdések okozzák a baloldal baját. Nem a sajtószabadság hiánya miatt állnak a közvélemény-kutatásokban a bányász béka sejhaja alatt. Hanem azért, mert amit kínálni akarnak a magyaroknak, az egyszerűen nem kell nekik.
Hiába mondta Kunhalmi Ágnes még 2015-ben, hogy a migráció álprobléma, jól látszik, hogy nem az. Nagyon is véres valóság a mai napig. Azt kellene felfogniuk, hogy amíg nem állnak ki Soros György és Brüsszel érdekeinek szekértolói közül, addig a baloldalnak nincs jövője Magyarországon.
Hiába szereti Ági Ferit, az kevés. Addig csak erőszakos úton szerezhetnek hatalmat, demokratikusan nem, mert a magyaroknál már rég elvesztették a bizalmat.
Valószínűsíthető, hogy hamarosan nem a migráció lesz álprobléma, ahogy sosem volt az, hanem az igazi probléma a gyurcsányista baloldal léte lesz.
Már akinek a hiányuk gondot okoz.
A szerző szerkesztő