Azt kiabálja a Hírklikk szemléje, hogy a momentumos „Donáth Anna hadat üzent a hazugság kultúráját képviselő DK-nak.” Örül a lelkem, hogy ezúttal nem nekem kell elmondani X-edszer, hogy a Demokratikus Koalíció már megint hazudik. Donáth Anna verte nagydobra a közhelyszerű tényt írásában. Ami azért ritka alkalom, mert a valóság kimondásán nehéz rajtakapni mind Gyurcsányékat, mind pedig a lila ruhás hölgyeket és urakat.
Azt vehetjük axiómának, hogy a DK hazudik. Ám hogy a kultúra szót miért kell az aljas hazugságok mocskába beleáztatni, azt legfeljebb Donáth Anna tudja megmondani. Gondolkodására nagyon passzol József Attila Nagyon fáj című versének egy szakasza. Így szól: „A kultúra ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben.”
Donáth mindent elkövet, hogy látszólagos politikai ellenfelüket, a Demokratikus Koalíciót rossz színben tüntesse fel, miközben a igazmondás tekintetében a Momentum sem jobb egy fikarcnyival sem a DK-nál. Persze a hazugság–valóság által megszabott csatatéren lehet hangzatos állításokat megfogalmazni, amelyben a szerző úgy tűnik fel, mintha ellenzéki oldalon a valóság szinte kizárólagos képviselője lenne. Közben „Egy lószart, mama” – használhatjuk Gyurcsány veretes megállapítását.
Donáth nyilván nemcsak azért rugdossa a DK-t, mert az ellenzéki oldalon ez a párt a törpék között a szovjet törpe, ami – mint tudjuk –, mindig nagyobb, mint a többi apróság, akik között a Medián szerint Momentum is csak éppenhogy lépi át az öt százalékos küszöböt. Ez akkor is így van, ha Ceglédi Zoltán politológus nem hiszi el a Medián számait. Na és, mondaná erre vállrándítva Horn Gyula.
A többszörös vérkommunista felmenőkkel bíró fiatal Anna asszonyka nyilván joggal gondolja úgy, ha ő Gyurcsányt és csapatát rugdossa, akkor sokan figyelnek fel rá, ezzel javíthat a Momentum biztos szavazók közötti hat százalékos támogatottságán. Kényszeredetten így a Fideszt is igyekszik dehonesztáló módon maszatolni, ám éppen a Medián felmérés mutatta meg, hogy kár a gőzért. A magyarok nem veszik be azokat a makutyi dumákat, amelyeket a balos politikusok, mint szappanbuborékokat eregetnek a jobboldal felé a szájukból.
„Hogyan lesz itt kormányváltás?" – teszi fel a kérdést a kultúra ügyben ruhátlanná vált Donáth. „Mindenki erre a kérdésre keresi a választ. A magyarokat sújtó, egyre súlyosbodó gazdasági és megélhetési válság eloszlatta a Fidesz varázsát, oda van a magáról teremtett mítosz, és világossá vált: alkalmatlan a kormányzásra, hiába az elmúlt évtized önmutogató szemfényvesztése. Úgy tűnhet, a kormánykritikus politikai erőknek már »csak« azt kell megoldaniuk, miképp mutassák fel kormányzóképességüket. Ugyanis sokkal többen vannak ma Magyarországon azok, akik a kormány távozását kívánják, mint akik támogatják a Fidesz hatalomban tartását. De amíg nincs olyan ellenzéki erő, amely meggyőzően felmutatná a kormányzóképesség alapvető jeleit, vagy legalább reményt ébresztene a választókban, hogy a megszerezni kívánt hatalommal »jól fog élni«, addig a kormányváltó oldalnak nem lesz többsége.”
Na tetszik látni: Donáth feltalálta a meleg vizet. Összeszámolta, hogy hány szavazókorú állampolgára van a hazának, abból mennyi voksol a Fideszre és mennyi az ellenzékre, és az inaktívakat cselesen a baloldalhoz számította. Felcsillantva a reményt, hogy ezek majd rájuk szavaznak. Csakhogy ezek sohasem szavaztak senkire. Ők egyszerűen és következetesen távol maradnak a voksolástól. És bár a baloldal mindent kitalált már: külön indult, összefogott, az inaktívakat sehogy sem tudta megszólítani. Míg a fideszes szavazók nem gondolnak arra, hogy megélhetési válság lenne az országban, s a Fidesz varázsát körükben az égvilágon senki nem tudja eloszlatni. Tehát Wilhelm Busch német lelkipásztor-író szerint „Ha a hazugságok szőrzetté változnának, olyan szőrösek lennénk, mint a medve, és nem lenne kopasz fej.«
Lehet tehát Gyurcsányt az ellenzéki győzelem reményében rugdosni, de sok értelme nincs. Ezt maga Donáth Anna fejti ki, amikor azt mondja: „Amíg Magyarországon szabad választásokat tartanak, és a választások eredményeit figyelembe veszik (eddig csak ilyen volt – a szerző.), addig van esély a jelenleg hatalmon levők leváltására. De csak akkor, ha a kormánnyal elégedetlen választók többsége elhiszi: van olyan erő, amely jobban kormányoz majd, mint a mostani hatalom.”
Itt a bökkenő: ilyen erő ugyanis nincs. Ahogy Orbán fogalmazott: „Az MSZMP utódpártja már mikroszkopikus méretű. És nincs kétségem, hogy az utolsó kommunisták menekülőútjaként megtervezett, utolsó baloldali párt is ott végzi majd, ahol ’56 szelleme szerint végeznie kell.”
Kezdődhet lassan a kakasviadal a politika szemétdombján.
A szerző szerkesztő