Nagy Ervin

Vélemény és vita

Szabadságszerető nemzet vagyunk, és ezt nem adjuk fel!

A valódi szabadság számunkra a nemzet szuverenitásában, nem pedig a liberalizmus borzalmas határtalanságában nyer értelmet

A valódi szabadság számunkra a nemzet szuverenitásában, nem pedig a liberalizmus borzalmas határtalanságában nyer értelmet. A nyugat-európai progresszív politika az egyén szabadságának korlátok nélküli kiterjesztésében gyökeredzik, ez a testtartás terjedt el a tömegkultúrában is, mi, magyarok viszont – történelmi okoknál fogva – a közösségünkért és a megmaradásért, azaz a saját tengelye körül forgó, magabíró Magyarország eszméjéért harcoltunk az elmúlt évszázadok során. E küzdelem ünnep- és emléknapja október 23-a, jelképe pedig a lyukas zászló.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarok szabadságvágyát testesíti meg – erre kellene most is figyelnünk, hisz szabadságszerető nemzet vagyunk, és ez az, ami minket összetart. Pártok jöttek-mentek, mozgalmak masíroztak, mások tüntettek, és sokszor bántóan hamis párhuzamot vontak a múlt és a jelen között. A mélypont pedig minden bizonnyal az volt, mikor Gyurcsány Ferenc és köre az emlékező tömegre vezényelt egy felkészületlen rendőrszázadot. A forradalom emlékezete éppen ezért sem lehet az aktuálpolitika foglya! Túlmutat a mai napon, hisz egyszerre járja át múltunkat, jelenünket, és ha helyesen cselekszünk, akkor meghatározza jövőnket is.

Martin Malia, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem egykori professzora, a 2006-ban megjelentetett „History’s Locomotives – Revolutions and the Making of the Modern World” (szabad fordításban: A történelem mozdonyai – A forradalmak és a modern világ kialakítása) című kötetében írja: minden forradalmi változás egy adott kor és hely, adott konkrét okaiból magyarázható csupán. A történelmi modellállítás viszont mindig egy-egy esemény általánosításából ered, azaz nem ad pontos választ arra, hogy mi is egy-egy konkrét forradalom lényege.

Így ’56 is kizárólag egyediségében ragadható meg. Nem hasonlítható másik nemzet másmilyen törekvéséhez. Éppen ezért morális kötelességet ró ránk, ami a kárpát-medencei magyarság megmaradásában keresendő.

Hanna Arendt rövid meghatározása szerint „forradalomról csak ott beszélhetünk, ahol a változás új kezdetként értelmezhető, ahol erőszakot egy egészen új állam létrehozásáért alkalmaznak, s ahol az elnyomás alóli felszabadulás legalább célnak tekinti a szabadság elérését.” Így a forradalom, mint valós esemény, és annak szereplőinek valós cselekvése is mindig és minden esetben morális igazolásra szorul. Ha utóbbi nem áll fenn, akkor felkelésről vagy államellenes tevékenységről, esetleg államcsínyről beszélünk csupán.

Ez a megközelítés azért is fontos a mi szempontunkból, mert a magyar forradalom és szabadságharc ezzel a politikai olvasattal lett ellentétesen értékelve a szocializmusban. Az állampárt későbbi vezetői leverték az ’56-os forradalmat, de csak a szovjet katonák segítségével voltak rá képesek, majd politikai-ideológiai alapon államellenes felkelésként, illetve a marxista felfogás alapján „ellenforradalomként” értékelték az eseményeket.

A rendszerváltoztatás utáni demokratikus viszonyok kialakítása során viszont már morálisan és a szabadság igényének megjelenését is tekintetbe véve jogosnak és igazoltnak tartjuk a forradalom megnevezését, ami kis lépés volt a történelemtudománynak, nagy lépés a magyarságnak.

Elmondható tehát mindezek után az, hogy az 1956-os forradalom, majd az utána kialakult szabadságharc morális szempontból igazolható politikai cselekvésként és lineáris történelmi eseményként áll előttünk. Kísérlet egy diktatórikus rendszerből való morális átmenetre és erőfeszítés a haza védelmére.

De mindez csak fárasztó okoskodás lenne a valóság megjelenítése nélkül, amire a méltó megemlékezés ad lehetőséget. 1956 ugyanis kegyelmi állapot volt. Papok, kétkezi munkások és az elnyomással szemben fellépő értelmiségiek közösen követelték az akkori hatalom megdöntését és egy morális átmenetet. Közösen léptek fel egy elnyomó birodalommal szemben. Közösen, együtt vívták meg a szabadságharcot. Egyedisége ebben rejlik. Őrizzük hát és adjuk tovább ezt a sajátos, ránk jellemző alapállást! A szabadságszeretetet és a magabíró Magyarország eszméjét.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője