Pénz a Hamásznak

Az Európai Unió intézményeiben folyik az ilyenkor szokásos parttalan vita, hogy mit is kezdjenek a gázai konfliktussal. Ha kívülről figyeljük a fejleményeket, akkor az olvasó azt a következtetést vonhatja le: tulajdonképpen a nagy hatalmú eurokraták maguk sem tudják, hogy mit csináljanak.

Szerencsére a magyar hírfogyasztó jól tud a sorok között olvasni, és hamar rájön arra, hogy Brüsszel csapdába került. Legszívesebben teljes mellszélességgel odaállna a palesztinok és a Hamász mellé, csakhogy az eddig olajozottan működő globális balliberális gépezetbe több porszem is belekerült.

Joe Biden amerikai elnök a harcok közepette Izraelbe látogatott. Bármit is gondolunk a Fehér Ház lakójáról, ez egy fontos lépés volt Izrael támogatására. A közel-keleti háborúk sorában még egyszer sem fordult elő, hogy amerikai elnök a térségbe utazott volna. Olaf Scholz német kancellár is felkereste Izraelt, és Rishi Sunak is ugyanezt tette. „Izraelben vagyok, együtt érzek a gyászoló nemzettel, és Izrael mellett állok a terrorizmus gonoszsága ellen. Ma és mindig!” – fogalmazott a brit miniszterelnök.

Mielőtt még bárki is könnyekre fakadna a meghatottságtól, azért szögezzük le, hogy mindez nem nélkülözte a nagyhatalmi érdekeket. Washingtonban, Berlinben és Londonban hamar rájöttek, hogy két dolog között választhatnak. Nem támogatják Izraelt, folytatják az ellene folyó kampányt az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben, ezzel utat engedve a szélsőséges iszlamisták terrorista akcióinak, amelyek őket is veszélyeztetik. Vagy Izrael mellé állnak, és igyekeznek a gonosz szellemet visszagyömöszölni a palackba. Az utóbbit választották, de a terv a láthatóan nem vált be, Franciaországban egy tanárt késeltek halálra, Brüsszelben két svéd futballszurkolót lőttek le. És ez csak a kezdet.

Az EU most két kapura játszik. Brüsszel nem ítélte el egyértelműen a Hamász terrorját, mert akkor közvetett módon beismerné, hogy az eddig követett – most sincsen ez másként –, a migránsokat Európába betelepíteni szándékozó politikája megbukott.

Nem is olyan régen egy arcátlan csellel a kormányfőket tömörítő Európai Tanács – ahol csak konszenzussal fogadhatnak el határozatokat – döntését megelőzve, az uniós belügyminiszterek elé vitték a migránsok Európába való betelepítésének ügyét. Ott egy olyan határozatot fogadtak el többségi szavazással, amely kötelezi a tagállamokat migránsgettók felállítására és évi több tízezer idegen befogadására. (Magyarország kijelentette, hogy a döntést nem fogja végrehajtani.)

Na már most, ha az EU migránsügyben teljesen hátraarcot vezényelne magának, akkor lehetetlen lenne további pénzeszközöket küldeni a palesztinoknak, köztük a Hamásznak. Mert ma már világos, hogy bármilyen célra, bármelyik palesztin szervezetnek küldött uniós pénz egy része előbb-utóbb a Hamásznál köt ki.

„Az európaiaknak kell meghatározniuk, ki és milyen körülmények között léphet be az Európai Unióba” – jelentette ki Ursula von der Leyen, azt követően, hogy Brüsszelben egy migráns megölt két svéd futballszurkolót. Majd lányos zavarában mit tett az Európai Bizottság elnöke? Sebtében 50 millió eurót utalt ki a gázai emberek humanitárius megsegítésére. Nem vitás, hogy az ott élők nagyon is rászorulnak a támogatásra, de valószínű, hogy – az eddigi tapasztalatok alapján – a pénznek legfeljebb csak egy töredékét kapják meg, a többi fegyverekre megy. Arról már nem is beszélve, hogy eddig sem nézett utána senki – talán nem véletlenül –, hogy történetesen a Palesztin Hatóság számára kiutalt összegeket mire költik.

Talán mégis fel kellene tenni azt a kérdést, hogy a Gázában nyomorgó nincstelenek szószólójaként is fellépő Hamász hogyan lett a világ leggazdagabb terrorszervezete?

A szerző főmunkatárs