Mártha Imre, a Budapesti Közművek Zrt. vezérigazgatója tavalyi munkája alapján csaknem nyolcmillió forintos jutalmat kapott Karácsonytól, ami önmagában arcpirító. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy luxuséletét kerek fenekű hölgyek társaságában posztolja a napsütötte vitorláshajón, nagyképűen zongorázik és énekel saját videóján a nyilvánosság elé tolakodva, ahogy Gyurcsány táncolt anno nevetségesen miniszterelnöki dolgozószobájában. Ezt a Márthát kérdezte meg a HírTV riportere, hogy mire költi a sok jutalompénzt, esetleg le akar-e mondani róla? Mártha sajátos módom mutatott fügét a riporternek.
HírTV riportere, Heiter Dávid: Mire fogja költeni a prémiumot?
Mártha Imre: Amire Kocsis Máté fogja költeni a foximaxi pénzét. Nem dolgozott életében.
Heiter Dávid: Ön nem dolgozott életében?
Mártha Imre: Kocsis Máté nem dolgozott egész életében olyan helyen, ami a politikai pályán kívül van.
Heiter Dávid: Az nem fordult meg a fejében, hogy esetleg lemond erről a prémiumról?
Ezek után Mártha – se szó, se beszéd – gázt adott, s motorjával faképnél hagyta a nézőket képviselő riportert, akiknek a nevében Heiter feltette a kérdéseit.
Nyilvánvaló, hogy Mártha nem tehette volna ezt meg. Közszereplő, aki állami céget vezet. Állami milliókról beszélünk, és ezen állami milliókról nem hajlandó nyilatkozni. A nézők – kivagyiskodó Facebook-bejegyzései, tolakodó éneklése, dolgozóival való viselkedése miatt – már amúgy is torkig vannak luxuséletvitelével, amellyel még dicsekszik is. Ez a magatartás nem más, mint a választók szembeköpése. Gyurcsány ráadásul azt mondja, sok Mártha Imrére lenne szükség.
Gyurcsány imádja a gazdag, az egyszerű emberek fejére magasról tevő embereket. Úgy is mondhatjuk, az olyanokat, mint ő maga, aki szintén szereti szembeköpdösni a magyarokat, csak úgy tesz, mintha kedvelné őket. A mesebeli Mézes Mázos Havelkához hasonlítható.
Ne feledjük, ő az egyetlen ember Magyarországon, aki lovasrohamot rendelt népe ellen 2006 októberében. Ha csak köpködött volna, az is jobb lett volna, akkor nem lesz oda több ember szeme világa, később élete.
De hogy Mártha Imre milyen visszatetsző módon gúnyolódott a foximaxival, az is bicskanyitogató. Tudjuk, a köznyelv a pártállami időkben működő marxista-leninista esti egyetemet nevezte foximaxinak, amely „diplomát” adott ugyan, de használható tudást nem. Csak arra volt jó, hogy a párt kádereit zsíros állásokhoz lehessen juttatni.
Kocsis Máté jogász végzettségének semmi köze a foximaxihoz, és már fiatalon politikusi munkát végzett. Polgármesterként (Józsefváros), majd Fidesz frakcióvezetőként előbb sok tízezer ember, napjainkban egy ország lakóinak életszínvonaláért dolgozik, a választók szerint nagyszerű minőségben.
Kocsis Máté nem véletlenül hangsúlyozta posztjában, hogy „míg Karácsony Gergely siránkozik a főváros csődközeli helyzete miatt, Gyurcsányék kipakolják a kasszát, pont úgy, mint régen az egész országot. És úgy tervezik, hogy még fél évtizedig ezt fogják csinálni: a városban semmit, a városházán mindent.”
Kocsis Máté megjegyezte azt is, hogy Gyurcsány Ferenc nemrég azt jövendölte, a „hozzájuk közel álló világ fogja vezetni Budapestet a jövő évi választások után is”.
Tisztában vagyunk vele, hogy ez katasztrófa lenne. A budapestiek nem tudnák elviselni, hogy Budapestet kivérezteti, de szűkebb, gyurcsányista tanácsadói körét, a cégvezetőket több száz millió forint jutalomban részesíti. Köztük olyat is, aki a Városháza eladási ügyében korábban fegyelmit kapott éppen tőle.
De a pofátlanságok között említhetjük azt is, amikor Mártha a kukások bérkövetelése miatt tárgyalni kényszerült az érintettekkel. A szemétgyűjtők küldöttsége megjegyezte: szerintük Mártha aznap viselt ruhái drágábbak lehettek, mint amennyire az ott ülő alkalmazottak havi fizetése összeadva rúgott.
Azt a különösen pofátlan, aljas emberekre mondja a Biblia, hogy „Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos.”
Nem gondolom, hogy bárki Mártha Imre, Karigeri vagy pláne Gyurcsány vezetése alatt szeretne budapesti városlakó lenni a következő öt évben.
Egyszerűen nem akarnak hozzájuk hasonlatosak lenni.
A szerző szerkesztő