A 2019-es önkormányzati választások előtt az önmagát „demokratikus ellenzéknek” kikiáltó, egy mindenkiért, mindenki egyért elv mentén szövetségre lépő politikai konglomerátum civil szervezetek kezdeményezésére egyfajta megújulási programot hirdetett. Ennek részeként az Átlátszó, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország Ez a Minimum! néven átláthatósági programot hirdetett meg a helyi döntéshozatalban hat témakörben is. Arra tettek kvázi ígéretet – de egy nyilatkozatban az előválasztási bizottság előtt ténylegesen is –, hogy megválasztásuk esetén saját településükön a ciklus során megvalósítják ezt a programot.
A vállalások kiterjedtek arra, hogy saját honlapjukon elérhetővé válnak az önkormányzat legfontosabb dokumentumai, jegyzőkönyvek, szerződések, közbeszerzési adatok, költségvetések, vagyonnyilatkozatok, méghozzá kereshető, feldolgozható, az egyszerű halandó számára is közérthető formában. Ezt nevezik idegen szóval transzparenciának, magyarán átláthatóságnak. Az új politika fontos eleme volt a korrupció felszámolása, megelőzése, a választási ígéretek betartása és számonkérhetősége és így tovább.
A kezdeményezők, a fent említett szervezetek először a ciklus közepén érezték úgy, hogy meg kell vizsgálni a vállalások megvalósulását abban a huszonöt „szabad” ellenzéki vezetésű városban, illetve a fővárosban, valamint a többségében ellenzéki vezetésűvé váló kerületben. Nos, ez a vizsgálat azt állapította meg, hogy a költségvetési gazdálkodás adatai a lakosság számára valóban megismerhetővé váltak, ám az ehhez kapcsolódó dokumentumok már csak rendkívül körülményes adatigényléssel voltak megismerhetőek. Ha egyáltalán. A képviselői vagyonnyilatkozatok egyes településeken igen, másutt egyáltalán nem. A törvény ugye ezt nem teszi kötelezővé önkormányzati képviselők esetén, akkor minek is.
De akkor mi végre írták alá a feddhetetlenségi és átláthatósági nyilatkozatot a választás előtt?
Az önkormányzati tulajdonú vállalatok átláthatósága terén viszont már súlyos hiányosságok voltak tapasztalhatóak az Ez a Minimum! programot vállaló önkormányzatoknál is – állapította meg a Soros György által támogatott szervezetek vizsgálata. Vagyis a szabad városok szabad önkormányzatai lényegében átvágták saját választóikat, akiknek egészen mást ígértek. Hogy miért, erre, persze nem nehéz megadni a választ. Az önkormányzati vállalatok sajnos nem csupán a magukat szabad városoknak nevező településeken, régóta amolyan pártkáderek lerakójaként működnek. Gyurcsány embereiből például egy ejtőernyős hadosztály kijönne, Draskovics Tibor, Katona Tamás, Gál J. Zoltán és Kolber István csupán néhány név, akiket a balliberális többségű Fővárosi Közgyűlés kulcspozícióba emelt. A liberálisok gazdasági főideológusát, Bodnár Zoltánt a terézvárosi vagyonkezelő élére repítette a momentumos vezetésű kerület, Zuglóban a szocialista Gúr Nándor lett a belső ellenőrzés feje Miskolcról, a költségvetési csalással vádolt Czeglédy Csaba felfüggesztett ügyvéd ügyvédi irodája pedig százmilliókért a DK-s vezetésű Erzsébetvárosban vert tanyát, s ezek csak kiragadott példák a „szabadvárosi” kifizetőhelyek tengerében.
Az úgymond szabad sajtóra már szót sem érdemes vesztegetni. Esetükben egyébként azt ígérték, hogy nemcsak átlátható módon, transzparensen működnek majd, de nem lesz propaganda, nem lesznek kirekesztve az ellenzékbe szorult kormánypártok képviselői sem. Nem egy ellenzéki vezetésű budapesti kerületben panaszkodtak már kormánypárti képviselők, hogy be sem engedik őket az önkormányzati sajtóba.
Több mint beszédes, hogy az ugyancsak DK-s vezetésű XV. kerületi önkormányzatban a hat önkormányzati bizottság összesen tizennyolc külsős helyéből egyetlen egyet sem ajánlottak fel az ellenzékben lévő Fidesz–KDNP-nek.
A szerző újságíró