Kontrollt vesztett, szélsőséges baloldal

A permanens politikai válságba került baloldalon kétségbeesett küzdelem bontakozott ki, amelyben a Demokratikus Koalíció szélsőséges hangnemmel diktálja a tempót, a kisebb pártok pedig ezzel próbálnak versenyre kelni. Napi rutinná vált a verbális fenyegetés, elfogadott a dehumanizálás, és mintha nem lennének konszenzuson alapuló morális határok, nyilvánosan ünneplik meg a káromkodást és a rendbontást. Csúnya, szélsőséges hangvételű kampány előtt állunk.

Gyurcsány Ferenc – a baloldal de facto vezére – már az első hetekben „rongyembernek”, „törpének” vagy éppen „zsinegembernek” nevezte Orbán Viktort, amely szokatlanul szélsőséges hangnem. Azóta hétről hétre érkezik a verbális fenyegetés. Mindezek mellett tudatosan rendszerellenzéki szerepbe helyezkednek, mondanivalójuk fókuszában pedig rendre felbukkan a „rendszerváltás” igénye, amelyet akár a választásokat megkerülve is hajlandóak lennének levezényelni. Mélyen antidemokratikus törekvés ez, amelytől – és ez az igazán félelmetes – a nyugat-európai baloldal sem határolódik el.

A kisebb ellenzéki pártok pedig – valódi politikai munka helyett – beleálltak ebbe a rendszerellenzéki szerepbe, és versenyre keltek Gyurcsányékkal. Persze az agresszió mögött jól kitapintható a kétségbeesés is, ám ez nem adhat felmentést.

A Momentum rendszerellenzéki pártnak definiálta magát a választások után, így először nem akartak beülni a parlamentbe. Majd észbe kaptak, és mégis felvették a mandátumaikat, de politikájukban az utcai akciók maradtak hangsúlyosak. Rátelepedtek a katatörvény-változás elleni tiltakozásra, majd az úgynevezett pedagógustüntetésekre, a héten pedig immár tizedik alkalommal mentek fel a Karmelita kolostorhoz lebontani az építési kordont. Ezek az akciók többször is erőszakba torkollottak. És ne felejtsük el, hogy ők voltak azok, akik a Fidesz-székház ostrománál igyekeztek eszkalálni a helyzetet azzal, hogy rátolták a diákokat a rendőrsorfalra.

A Jobbik szintén részt vett több szélsőséges, erőszakos akcióban. Ott voltak az úgynevezett pedagógustüntetéseken, és ott voltak a Margit híd lezárásánál. Ahogy a Belügyminisztérium épületének „blokádjánál” is megjelentek. A résztvevők száma ugyan nem lépte át a kritikus tömeget, ám a képviselők – visszaélve a mentelmi jogukkal – többször is megsértették a törvényeket: rendőröket inzultáltak, akadályozták a minisztérium üzemszerű működését, továbbá – a törvényes kereteket figyelmen kívül hagyva – akadályozták a budapesti közlekedést.

Az MSZP képviselői szintén ott voltak a Fidesz-székház ostrománál, de megjelentek a MTVA előtti gyújtogatással végződő, erőszakos tüntetésen is. Komjáthi Imre ellen pedig rémhírterjesztés miatt született több feljelentés – legutóbb az Országos Mentőszolgálatról tett, valótlan állításai miatt. Az LMP Debrecenben nem bejelentett módon, azaz a törvényi elvárásokat figyelmen kívül hagyva szervezett tüntetéseket az épülő akkumulátorgyár ellen, amely a gyülekezési jog megsértése. A rendőrség ennek ellenére nem akadályozta meg a demonstrációt, pedig az LMP helyi politikusai a polgármesteri hivatal működését is fizikai módon akadályozták.

A Párbeszéd vezetői minden tüntetésre kilátogattak, és többször is visszaéltek képviselői mandátumukkal, Szabó Tímea és Tordai Bence verbálisan inzultálta a Fidesz-székház előtt szolgálatot teljesítő rendőröket. Karácsony Gergely bejelentette, hogy a főváros nem fogja befizetni a szolidaritási adót, amely alkalmas a jogbiztonság veszélyeztetésére, annak ellenére, hogy ezt ténylegesen nem tudja megtenni.

A professzionalista politika mellett ismét megjelentek az önmagukat civilnek tartó politikai aktivisták, akik szintén az erőszakos cselekvésekkel és a szélsőséges hangnemmel kerültek egy-egy akciósorozat élére. Nekik elég volt egyet káromkodniuk, vagy Orbán Viktor és Pintér Sándor emberi méltóságát megsérteniük ahhoz, hogy „politikai tényezővé” váljanak. A külföldről finanszírozott, kormányellenes sajtó és a baloldali értelmiségi holdudvar pedig pozitív visszacsatolást adott: a botrányt okozó politikust vagy aktivistát „hősként” emelte fel.

Az egyre szélsőségesebb baloldalon hiányzik az önkontroll, s nincs morális határ. Valójában nem „csak” a kormánnyal, hanem egymással is küzdenek, ám semmire és senkire nincsenek tekintettel. Valami eldeformálódott, valami félresiklott. Tényleg csúnya kampány előtt állunk.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője