Harcot hirdetett a terézvárosi önkormányzat a Nyugati teret ellepő, ezernél is több galamb ellen, mondván, tűrhetetlen az a piszok, amelyet a madarak hagynak maguk után, ráadásul emberre veszélyes betegségeket is terjesztenek. A tervek szerint egy solymász segítségével egy szirti sast és egy héját vetnek be, a madarak hetente kétszer-háromszor összehangolt akció keretében járőröznek a légtérben oly módon, hogy a galambokat a háztetőkön ravaszul elhelyezett és kukoricával bélelt ketrecekbe terelik. A támadás amúgy roppant humánus, mert a két jóllakott légőr nem levadászni, csak megrendszabályozni fogja a térbitorlókat.
Az akció úgy néz ki, hogy előbb a nehéz röptű sas felriasztja a téren időző galambokat, majd a zuhanó repüléses héja nem engedi, hogy újra a föld közlébe kerüljenek. Így hát nem marad számukra más menekülési útvonal mint az uzsonnával ellátott ketrecek, amelyekből aztán máshová telepítenék át őket. A tervek szerint jövő nyárra, ha minden jól megy, csak a kemény mag maradhatna a placcon. Azzal meg ki törődik, hogy milyen nagyot néz majd Stunczek néni, hogy hová tűntek tubicái, amikor kis szatyrába rejtett harminc száraz zsemlével etetésre megjelenik a téren.