A mostani félelem oka, hogy a gázai konfliktus nem marad meg a lokális keretek között, hanem globalizálódik. Az eset hasonló lehet, mint az ukrajnai háború, amely helyi fegyveres harcnak indult és globális ügy lett belőle. Még egy globális válság már túl sok lenne a világnak, teljesen szétzilálná a nemzetközi kapcsolatokat, és magába hordozná egy világméretű katasztrófa lehetőségét.
A két konfliktus között, külső megközelítéséből nézve csak látszólag van hasonlóság. Itt nem elsősorban arról van szó, hogy míg Ukrajna esetében az Egyesült Államok és a nyugati katonai rendszer tevőlegesen felsorakozott Kijev mellett, fegyvereket, lőszert és hírszerzési adatokat adott át a megtámadott félnek. Izraelt is megtámadták, ebben az esetben is ugyanazok álltak mellé – legalábbis eddig –, akik Ukrajnát is támogatták. Washington most is fegyverek és más eszközök átadását ígérte. Ez logikus megközelítésnek számít, van azonban egy óriási különbség a két eset között.
Mégpedig az, hogy míg Ukrajna esetében a Nyugat döntésén múlott, hogy a helyi konfliktus milyen mértékben eszkalálódik, vagyis mennyire válik globálissá, és ez mekkora sebességgel történik, addig a mostani közel-keleti feszültség esetében mindezeket nem a nyugati államok határozzák meg. Vagyis az irányítás a támadó fél, történetesen a Hamász és a másik szélsőséges iszlám szervezet, a Hezbollah kezében van, legalábbis ami az európai frontot illeti.
A két terrorszervezet számára a helyzet több mint előnyös, mert mit is jövendölt a néhai líbiai elnök, Moammer Kadhafi? „Európát kardok nélkül is elfoglaljuk”. A jóslat napjainkban, ha még nem is teljes kibontakozásában, de részlegesen már testet öltött. Az uniós statisztika szerint a közösség teljes lakosságának 8,5 tized százaléka, 38 millió fő, EU-n kívüli országban született.
A Gázai övezetbe valószínűleg az izraeli haderő be fog vonulni, egy részét minden bizonnyal el is foglalja. A csatateret a Hamász éppen ezért már most áttette Európába. Az itt élő migránsok tömegei tüntetnek a kontinens nagyvárosainak utcáin, a terrorszervezet máris háborút hirdetett az egész kontinens ellen, Irán pedig nyíltan fenyegetőzik, hogy totális megtorlást szervez azok ellen, akik nem állnak a palesztinok ügye mellé. Az öreg kontinens pedig tele van az „ötödik hadoszlop” katonáival.
Mert nem csak a bevándorlók tüntetnek és fenyegetőznek, hanem Nyugat-Európában – gondolom, ez nem okoz különösebb meglepetést senkinek – az Izrael-ellenesség jegyében egymásra találó szélsőjobb és szélsőbal is az utcára vonult. A szélsőségek mindig megtalálják azt a közös „nevezőt”, amely összeköti őket.
De majd kíváncsiak leszünk, hogy ugyanezek az emberek mit mondanak akkor, ha az egész Európa elfoglalására készülő szélsőséges iszlamisták, ahogy ígérték, az „áruló” keresztények és az őshonos európai nemzetek ellen fordulnak. Lehet, hogy éppen Európában fog beérni annak a politikának a keserű gyümölcse, amelyet a nyugati országok az elmúlt években folytattak Izrael ellen.
Pontosan tudták, hogy az Európába betelepült illegális migránsok Izrael-ellenesek – ez náluk identitásképző elem –, de a szavazóbázis növelésének célja mindent felülírt. A józan észt mindenképpen. Merthogy például Nancy Faeser német szövetségi belügyminiszter szavazati jogot adna a Németországban élő külföldieknek, vagyis a migránsoknak. Nem nehéz kitalálni, hogy miért.
A migránssimogatás egyik módja mindezért az Izrael-ellenesség. A nyugati politikusok mindennek elmondták Izraelt, rasszistának, kirekesztőnek, gyilkosnak stb. Az ENSZ-ben pedig futószalagon nyomták keresztül az Izraelt elítélő határozatokat, amelyeket az is inspirált, hogy az izraeli nemzeti politika irritálta a balliberális ideológiával átitatott nyugati kormányokat.
Az EU és Amerika teletömte a szélsőséges iszlamista szervezeteket pénzsegélyekkel, így azok mindezért joggal hihették, hogy elérkezett a háború ideje.
El is érkezett. Csakhogy ezt a háborút a Nyugat nem tudja akkor befejezni Európában, amikor a céljai azt megkövetelnék. Az irányítás a kontinensen, éppen az illegális migránstömegek befogadása miatt, kicsúszott a nyugati politikusok kezéből, a szélsőségesek önjáróvá váltak.
A szerző főmunkatárs