Nem hittem volna, hogy a ránk törő két óriási örömön, a két magyar Nobel-díjon nemcsak felhőtlenül örvendezni lehet, hanem fanyalogni is. Pedig Prohászka Ottokár szerint „az öröm nem a túlvilág privilégiuma”. Gyurcsányék szerint viszont mintha az lenne. Mert akik nem tudtak felhőtlenül örülni Karikó Katalin és Krausz Ferenc világraszóló sikerének, azok egytől egyig balosok. Mint például Puzsér, Weiszler Alinda vagy Nyári Krisztián. Értjük ugye?
De kezdjük előbb a politikusakkal, élén az őszödi Böszmével, aki Facebookján azt írta: „Most ne tépelődjünk egy darabig, hogy Karikó Katalinnak is el kellett menni, hogy elérje a Nobel-díjat érdemlő teljesítményt.” Nem árt, ha emlékszünk rá, Karikó Katalin 1985-ben kényszerült elhagyni Magyarországot, amikor létszámcsökkentésre hivatkozva elküldték a Szegedi Biológiai Kutatóközpontból. 1985-ben Gyurcsány Ferenc egy várossal arrébb, Pécsen épp a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkáraként építette azt a rendszert, amely Karikó Katalint kiebrudalta. Az a Gyurcsány, aki miniszterelnökként olyan jövőképet rajzolt föl, miszerint, idézem: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”
Ennyit ér neki az ember. Ennyit ér a kommunistáknak a tudás. Tőlük bárki mehet, aki nem ért velük egyet.
Mit mondott Orbán Facebookján: „Magyar nő a világ tetején. Gratulálok az első Nobel-díjas magyar nőnek! Büszkék vagyunk!” Micsoda különbség.
És akkor jön a villanyrollerét a zuhany alatt mosó, a napelemeket atomerőműnek nevező nagyon okos Fekete-Győr és arról beszél, hogy „Karikó Katalint még egy korábbi, demokratikusnak kicsit sem nevezhető rendszer üldözte el az országból. (…) A Momentum alapítói ahhoz az új Európa-nemzedékhez tartoznak, amelynek tagjai közül nagyon sokan az Orbán-rendszer helyett már a külföldi tanulást, oktatást, munkát választották. Mi pont azért jöttünk haza, hogy Magyarországot olyan hellyé tegyük, ami ismét képes megtartani az értékeit.”
Ez azért érdekes, mert a Momentum Gyurcsány egyik szoros szövetségese, ők közösen éppen olyan kommunista világot akarnak létesíteni Magyarországon, amelyből a magyaroknak már negyven év után elegük volt. Csak európai egyesült államoknak hívják, ahol választás nélkül ülnek elefántcsonttornyaikban a kontinens urai. Ahol az történik, amit néhány korifeus eldönt, magasról téve a 400 millió európai polgár akaratára. Gyurcsány úgy tesz, mintha Karikónak az orbáni Magyarországról kellett volna elmenni, nem a komcsik elől. Az olyanok elől, mint ő. Fekete-Győr pedig ismét a Brüsszeli mintájú komcsitúrán dolgozik, csak azt hazudja, hogy az lesz az igazi demokrácia, amit ők csinálnak. Ahol zuhany alatt kell rollert mosni.
De hogy a média világából is idézzünk rosszindulatú értelmezéseket, itt van Demszky volt sajtófőnöke, Nyári Krisztián, aki felsorolta Facebookján a magyar kötődésű Nobel-díjasokat, akiket „mind megpróbáltak elüldözni Magyarországról.” Sajnos nem jött be neki: Krausz Ferenc ugyanis húsz éve önszántából telepedett le Bécsben, aztán Németországban, s aki az MTA külső tagja, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója. Tehát erős magyar kötődése van. Nyáry próbálkozik tehát Orbán gyalázásával, de a valóság őt is keményen pofán vágja.
Weiszer Alinda: „Én ezt nem értem. Hogy mire vagyunk büszkék, és kik a mi? Mi, magyarok? De mire vagyunk büszkék? (…) Arra, hogy Karikó Katalin okos? Szerintem erre legyen büszke ő:-) arra, hogy lehetőséget kapott? Hát erre legyen büszke az, aki hitt benne, és adott neki. Arra, hogy jó a magyar oktatás? Hmmm hmmmm, nekem épp más jut eszembe a magyar oktatásról.”
Puzsér Róbert pedig azt mondta, hogy a nemzeti radikális kurzus rögtön a magyar géniusz diadalát látja meg abban, hogy Karikó Katalin Nobel-díjat nyert.
Hát mit ünnepeljenek a magyarok, ha magyarok kerültek a világ tetejére; az öröm nem a túlvilág privilégiuma.
De hogy hogyan ünnepel a magyar, arra a friss Nobel-díjasunk adott példát. Krausz Ferenc pénzjutalmát (122 millió forint) a kárpátaljaiak segélyezésére ajánlotta fel: háromszáz iskolás távoktatására alkalmas informatikai rendszert és más adományokat juttatva a helyieknek.
Lehet, hogy ezért Gyurcsányt, Fekete-Győrt vagy Puzsért megüti a guta, mert erősödik általa a magyarság összetartása, nő az öntudata. De kit érdekelnek? Az öröm – mint tudjuk – nem a túlvilág privilégiuma.
A szerző szerkesztő