Horváth K. József

Vélemény és vita

A kommunista remény rabjai

NAPI KOMMENTÁR

Miután a politika partvonalára szorult Ujhelyi és társai – az egyik résztvevő szavai szerint – órákon át passzírozták a sz@rt a SzázSzó nevű, minden ízében kudarcos összejövetelen, most visszatért régi terepére, a politikai kötözködés szorítójába. Azért bírálja Kocsis Mátét, mert a Fidesz képes mindent megtenni a magyarokért, míg Ujhelyi, a kommunista remény rabja a brüsszeli zsarolóinknak drukkol. Szerinte az az igazi. Megy is a politikai süllyesztőbe hamarosan.

Azt írja Facebook-oldalán nagy betűkkel, hogy „Szerintem meg Kocsis Máté érdemelne meg egy kis visszavonulást, és »pihenést«…” Ebből persze az olvasó semmit nem tud meg, a szöveg értelme éppen annyi, mint Ujhelyi István egész politikai munkásságának. Még akkor is, ha egy nyíl mutat az előzményekre. Az előzmény az, hogy Kocsis Máté határozott véleményt fogalmazott meg egyebek közt Brüsszel Magyarországgal szembeni ellenséges politikájáról. Ujhelyi persze egy kukk konkrétumot nem hoz, csak összekacsint a 24.hu lapszemléjével, amelyben szórakoztatónak minősítik Kocsis álláspontját. Erre mondja Ujhelyi: „Ráférne egy kis szabadság a frakcióvezetőre, kevesebb marhaságot hordana össze.”

Akkor nézzük, mik is azok a „marhaságok”?

Kocsis Máté megállapítja, elsősorban az ellen kell fellépni, hogy konkrét politikusokat, választáson induló szervezeteket pénzeljenek külföldről, mert az a valódi politikai korrupció, ha egy politikus dollármilliárdosok zsebében van. Nem tudni ugyanis, hogy közhatalomhoz jutva mi mindennel fizetné ki a külföldi gazdáit.

Érdekes módon erről a nagyon kemény és igaz megállapításról mélyen hallgat a szemléző, Ujhelyivel egyetemben. Pedig komoly következményei vannak annak, ha az Európai Parlament harmadát Soroshoz köthetően tartják nyilván a fizetési listán. Ez ugyanis megalapozza, hogy a senki által meg nem választott uniós politikai döntéshozók ne az európai polgárok érdekei mentén működjenek, hanem a globalista nagytőke akaratát szolgálják ki. Kocsis: „Látjuk a következményeit. Migráció, háborúpártiság, genderőrület Brüsszelben. Kétszáz valamennyi csak azoknak a képviselőknek a száma, akiket konkrétan megvásároltak Sorosék, de még ennél is több képviselőt irányíthatnak közvetve.”

Gusztustalanul szórakoztatónak tartják a következő gondolatot is. „Nem az EU-t kell leváltani bármi másra, hanem annak vezetőit. Ez lenne a megoldás, ezért küzdünk, itthon, s máshol is. Nehéz lesz, iszonyatos túlerőben vannak, de nem lehet már a rajtvonalnál feladni egy versenyt.”

Ez az iszonyatos túlerő van Ujhelyi mögött, ettől van még bőr a képén kiállni a világ elé, és ilyen lesajnáló utalásokat tenni arra, aki néven nevezi a gondot. Ujhelyi egyáltalán nem támogatja az EU vezetőinek leváltását. Ha támogatná, akkor hangot adna neki. Helyette azon gúnyolódik, aki pontos feladatmeghatározással él a magyarok érdekében.

Arra is rámutat Kocsis, hogy: „Aki Nyugaton közélettel akar foglalkozni, csak azt mondhatja közszereplőként, amit a liberális médiavilág hallani akar. Ha valaki mást mond, eltakarítják. Ezért nem tudnak arrafele nemzeti, szuverenista pártok megerősödni.” És ezért nem takarították el még Ujhelyi Istvánt, meg az egész gyurcsányista baloldalt. Orbánt a magyarok milliói tartják az ország élén, és fogják is még nagyon sokáig.

Az EU „megérdemelné”, hogy Magyarország megtagadja egyes uniós befizetések teljesítését – hangsúlyozza Kocsis Máté. Ujhelyi és a 24.hu hallgat róla, mint a sír. Ők annak ellenére fizetnének, mint a katonatiszt, hogy az EU a nekünk járó pénzeket nem utalja át már csaknem két éve. Ahogy Orbán mondja: „Brüsszel tartozik 3 milliárd euróval, közben abszurd vitával húzza az időt.”

A józan ésszel ellentétes, hogy a gyurcsányista „hazafi”, Ujhelyi mindig az abszurd időhúzók oldalán áll, s nem azokén, akik a magyarok érdekében küzdenek. Ezek után képesek a hatalomért sorba állni, s mint Gyurcsány mondja: „A DK az ország egyetlen reménye.”

Tegyük hozzá: kommunista reményé. Ők a kommunista remény rabjai.

A szerző szerkesztő