Csend van. Égbekiáltó csend. Csak vajon meghallják-e, akiknek szól. Eleddig bizony olybá tűnik föl, mintha ez pénzen vett csend lenne. Mintha valaki fizetne ezért. Lejben, euróban, zlotyban vagy éppen dollárban, esetleg forintban. Olyat még magam is láttam egykoron, úgy a hatvanas évek derekán. Az Aranybikában. Az állandó zenekar, Magyari Gyula világneves csapata, a jó ég tudja miért, már hetek óta nem üzemelt, helyette egy neve nincs banda reszelt. A banda prímása természetesen asztalozott, s történetesen odatévedt egy Magyari-rajongóhoz, aki örömmel fogadta, rögvest pénzt húzott a vonójába, az akkor legnagyobb címletű bankót – talán ötszáz forintost –, majd pityegtetve az ujjaival, ráparancsolt a prímásra: „ezért mindért csendet”. Csend lett. Süket csend és bénaság. A prímás hajlongva elhátrált, s álnok módon vitte magával a hallgatás bérét.
Hát most is csend van. Sűrű, átláthatatlan, mint a leggorombább köd. Úgy látszik, az egyik oldalon nem hallják, a másikon meg nem figyelnek rá. És ezt a ködöt mintha valakik még gerjesztenék is. Biztatják, hergelik, hogy semmit ne halljunk, ne tudjunk, ne lássunk. De ha mégis valamit, akkor persze tükör által homályosan. Ne tudjuk hova tenni a hangokat, a csend hangjait, és persze önmagunkat és viszonyunkat a főpolgármesterhez. Mármint az újhoz, vagyis az új-régihez, hiszen az MSZP választmányi főnöke, Hiller István, már kijelentette-bejelentette: Karácsony Gergelyt támogatni érdemes, mert neki van a legnagyobb esélye, hogy megtartsa és továbbvigye a főpolgármesterséget.
Bizony, bizony. Ahogy egyszer már megírtam, ilyen csavaros eszű, talpraesett, ráadásul haladó politikus Hiller mester, hiszen jelenleg Karácsony a világon az egyetlen jelöletlen jelölt, aki „megfelel a kiírásnak”, aki meg tudja tartani és tovább tudja vinni a posztot.
Na most ez az a kijelentés, amelyre egyelőre némaság a válasz. Se alulról, se felülről, se balról, se jobbikabbról nincs válasz, hacsak a mámorítóan süket lapítást nem tekintjük annak.
Meglehet, rosszindulatú feltételezés, de a sorakozó bankóoszlopok láttán Hiller ujja, gazdája nagy-nagy lelkesedésében, beleakadt a startpisztolyba, s kicsit elhamarkodottan már elindult a kampány a jövő évi választásokra. Bár nem vagyok politológus, dollárügyi király vagy kampányfilozófus, de mintha az engedély előtt elrajtolt volna a csapatverseny mezőnye, mint a Tour de Hongrie-n egy hegyi menet. Most ez a csend talán azt jelzi, hogy visszalőtték az elhamarkodott rajtot, Hiller kiugrott.
De hát az is megeshet, hogy a városháza, élén a százezer eszű főpolgármesterrel nem is akar kampányolni. És minek is, hiszen a stáb és vezére tényleg úgy érzi, parádésan vezeti a várost: „hiába próbálják minden politikai és jogi eszközzel megfojtani, ez a város mégiscsak fejlődik, és a Budapestet vezető koalíció jobb teljesítmény nyújt, mint a kormány. Budapest nem az ellenzéké marad, hanem ellenzéki pártok fogják vezetni” – ezt a legautentikusabb helyről tudhatjuk, magától Karácsony Gergelytől.
Ugyanakkor a Klikk TV Mélyvíz című műsorában a főmufti azt is kijelentette, hogy „nyolcmilliárd forintot használt fel a Megafon az ellenzék lejáratására, és nekem ebből sok kijut, mert én vagyok a legmagasabb funkcióban ellenzéki politikusként, de arra büszke vagyok, hogy amit főpolgármesterként csinálok, abba nem tudnak belekötni.” Mint mondta, négy éve főpolgármester, és a budapesti cégekkel együtt 4-500 milliárdot költenek el, de az elmúlt négy évben nem sikerült egy hibát sem találni abban, hogyan gazdálkodnak a közpénzzel, „hogy megpróbálunk az egyre kevesebb közpénzből egyre több dolgot csinálni, és azt, hogy a pénzt nem ellopjuk, hanem felhasználjuk, még senki nem kérdőjelezte meg."
Hát nem is tudom. A lopás igazolására vagy éppen cáfolatára éppenséggel könyvvizsgálóra, közgazdászra, matematikusra, ügyészre lenne szükség, de ettől még a városháza eladásának hagymázos tervétől a választási kortesdollárok zizegéséig sok-sok hollywoodi történet kering, amelyekre rendszerint vérszegény magyarázat érkezik. Vagy még az sem. Persze, ha csend van, mint most, nekünk tudatlan talpasoknak az sem jó, mint ahogyan az aranyba foglalt szájú főpolgármester gyémántszavai sem.
„Én nem magyarázkodom, magyarázkodjon az, aki vádol” – hangzott a nagy-nagy csend előtt a főpolgármester süketelése. „Én nem érzem magamat megszólítva, hogy magyarázkodnom kellene arról, hogy az Orbán-rendszerrel szemben olyan módon gyűjtünk adományokat, ami a magyar jogszabályoknak tökéletesen megfelel.” Más kérdés persze, hogy az ügyben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal már korábban vizsgálatot rendelt el, és időközben feljelentést tett az OTP is.
Erről előzőleg kijelentette, az OTP jelenleg a Fővárosi Önkormányzatot finanszírozó bank, kiváló szakmai együttműködésük van vele, és hiába vizsgálódik, nem fog találni semmit. „Én ettől nyugodtan alszom. Ha valaki ma ellenzéki főpolgármester, akkor ezt kapja a nyakába, ha van rajta sapka az a baj, ha nincs az, ha adományokat gyűjt az a baj, ha elindul az előválasztáson az a baj, ha visszalép, az a baj a Fidesz szempontjából, de engem nem a Fidesz érdekel, hanem a választópolgárok, én nem találkoztam még olyannal, akinek a véleménye ettől változott volna meg rólam. Arra büszke vagyok, hogy amit főpolgármesterként csinálok, abba nem tudnak belekötni.”
Na ez az. Ég az ember arca, és nem tud mást tenni, mint ismétli önmagát, amikor a botrányos kerékpársávoktól a Lánchíd-lezárásig, a szemétügyektől a közlekedési káoszig elsorolja Karácsony hőstetteit. Az utat, amelyet Budapest megtett az élhetetlen város kínjaiig, szorító mindennapjaiig. Talán a székesfőváros fekvése, a Duna, a Gellért-hegy, a hidak – leszámítva a Lánchidat – és a szigetek mind-mind Karácsony termékei, s ha megszűnik végre a pénzelt kampánycsend, bizonyára elő is hozakodik majd velük. De addig is talán jobb lenne, ha egyelőre jegelné ötleteit. Végre észre venné magát, kicsit lejjebb venné a hangerőt. Már csak azért is, mert ennyi karácsonyi év után ránk, budapestiekre is ránk fér a pihenés, némi ötletdiétás csend.
A szerző újságíró